Vaczak

Pénteken volt a magyar nyelv napja. Habár én úgy gondolom, hogy számunkra – vagyis azok számára, akik nap mint nap használjuk a magyar nyelvet – mindennap a magyar nyelv napja van. Van, amikor elhasználjuk, van, amikor épp csak használgatjuk, és van, amikor kihasználjuk. Aki elhasználja a nyelvet, az közhelyet közhelyre halmoz. Ilyen az élet. Majd csak lesz valahogy. Fő az egészség. Ez is benne van a pakliban. Aki épphogy csak használgatja, az hümmög, bólogat, mormol. De van, aki megfontoltan, találékonyan használja ki a nyelvet: költ. „Magyarország olyan ország, hol a nemes nemtelen, / Lábasodnak nincsen lába, aki szemes: szemtelen. / A csinos néha csintalan, szarvatlan a szarvas, / magos lehet magtalan, s farkatlan a farkas. / Daru száll a darujára, s lesz a daru darvas. / Rágcsáló a mérget eszi, engem esz a méreg. / Gerinces, vagy rovar netán a toportyánféreg?” – írta Bencze Imre, az Édes, ékes apanyelvünkben. Nyilván nyelvjátékokra minden nyelv alkalmas, de mi a magyarra vagyunk a legbüszkébbek, mondván: ezt tanuld meg, idegen! Tapasztalatom szerint a legtöbb családban a nyelvjáték az édesapák előjoga. Úgy vettem észre, hogy ez nálunk is így van. Mindenesetre egyes embereknek van egy külön csápjuk, amivel a nyelvi poénokat különlegesen érzékelik. Kiskoromban volt egy kiskutyánk, kóbor volt, befogadtuk, de sokat vacakolt, állandóan ugatott, elhordta a cipőket. Azzal kezdődött az egész, hogy édesanyám elnevezte a kiskutyát Vacaknak. Aztán kitaláltuk: írásban legyen Vaczak a neve, mint egy nemesnek, hátha megérzi, hogy lényeges változás történt, és javulni fog a magaviselete. Nem tudom, mi történt volna, ha ez nem működik, Waczak lett volna-e vagy Vaczaky? Mindenesetre a kiskutya odafigyelt a magaviseletére, megkomolyodott, és csak akkor ugatott, amikor szükség volt rá, nem oktalankodott többet, szót fogadott, sőt fennhordta az orrát, mint egy igazi nemes. Kiérdemelte a kutyaházat. Erre édesapám – szűkszavúan összefoglalva a kiskutya tulajdonságait – kitalálta, és felfestette a kutyaházra: Vaczak-ol, nem-es kutya.


Péter Ágnes