Kedden ünnepelte megalakulásának 30. évfordulóját a Romániai Püspöki Konferencia: 1991. március 16-án alakult meg a latin és görög rítusú katolikus püspökök részvételével. Az évfordulón Aurel Percă bukaresti metropolita érsek, a konferencia elnöke köszöntötte a testületet – tájékoztat a romkat.ro portál. Aurel Percă bukaresti metropolita érsek, a Romániai Püspöki Konferencia elnöke a jubileum alkalmával a következőket írta: „Az évfordulón hálánkat fejezzük ki Istennek, aki különleges szolgálatot bízott erre az egyházi szervezetre a romániai katolikus egyházon belül az evangelizáció művében és a keresztény nép vezetésének missziója terén. Hálánkat fejezzük ki mindazon püspökök iránt, akik az évtizedek során a Püspöki Konferencia tagjai voltak. Legtöbben még köztünk vannak, Isten irgalmára bízzuk őket, hogy Isten jutalmazza meg őket minden, az egyháznak és országunk társadalmának tett szolgálatukért, munkájukért és pasztorális kezdeményezéseikért. Püspöki karunk a püspökök közti kollegialitás eszköze, különleges tevékenységet folytatott, amikor egyházi téren gyökeres változásokat éltünk meg, amikor a katolikus egyház pasztorális és adminisztratív struktúráit újraépítették, egyúttal az ország társadalmi, kulturális és politikai életében is fontos pillanatokat éltek meg – olykor feszültséggel teljes pillanatokat, de ugyanakkor szép várakozást és ígéretek beteljesülését is. Az eltelt harminc évben a hazai Püspöki Konferencia megpróbálta a zsinati kijelentést: »az öröm és remény, a gyász és szorongás, mely a mai emberekben, főként a szegényekben és a szorongást szenvedőkben él, Krisztus tanítványainak is öröme és reménye, gyásza és szorongása« (Gaudium et spes 1.), életre váltani, de bocsánatot kell kérnünk azokért az alkalmakért is, amikor ezt nem sikerült megtenni, amikor nem voltunk ezekkel a sok ember irányából érkező elvárásokkal eléggé összhangban. Románia e harminc év alatt több politikai párt váltakozását élte meg, a demokratikus rendszer megalakulását, egy növekvő pluralizmus kifejlődését, különféle gondolkodási irányzatok, életmódok megjelenését, köztük olyanokét is, amelyek a keresztény hagyománytól messze esnek. Isten segítségével püspökeink a papokkal, szerzetesekkel és nagyon sok jóakaratú férfival és nővel egységben a béke építői kívántak lenni, a kiengesztelődést keresni az ország állampolgárai között, a múlt sebeit meghaladni és a reményben egyesülve építeni egy jobb jelent és jövőt az egész társadalom számára. Ezért és a szolgálat szellemétől vezérelve a püspökök sokszor kellett a nemzet és intézményei erkölcsi helyzetéről gondolkodjanak, valamint arról, hogyan van jelen az egyház egy olyan társadalomban, amely folytonosan változik. Az egyház síkra szállt a szabadságáért, azért a jogáért, hogy a társadalomban megjelenítse saját identitását, felvállalva szabadságát és az evangelizációhoz való kétségtelen jogát. A Romániai Püspöki Konferencia mindezen idő alatt szoros kommunióban volt Szent Péter utódával, kiemelt módon élvezte Szent II. János Pál pápa figyelmét. Ő első romániai látogatásakor a »Szűzanya virágos kertjében«, arra biztatta a pásztorokat és a híveket, hogy nyilvánítsák ki a hit értékeit, hasznosítsák a kommunista diktatúra idején meghurcolt mártírok hősi példáját. A püspökök, papok és hívek folytonos biztatást kaptak, hogy védjék a családot, az emberi életet, a keresztény identitást. Hálásak vagyunk XVI. Benedek pápának, aki arra emlékeztetett, hogy mind az egyéni, mind a nyilvános életben az elsőbbség Istené, ez különösen fontos a mai időkben, amikor az elvilágiasodás és relativizmus veszélye fenyeget. Most pedig, miközben megmutatjuk Ferenc pápának teljes kommuniónkat vele és az általa vezetett magisztériummal, szeretnénk megfogadni hívását egy valódi pasztorális megújulásra, megmutatni Isten irgalmas arcát mindenkinek az evangelizáció terén való még mélyebb elköteleződéssel. Kifejeztük érzelmi és valóságos kapcsolatunkat a pápával, Szent Péter utódával, aki mind országunkban tett látogatása során, mind a nemzetközi eseményekkor kivételes módon nyilvánult meg; segítettük a szükséget szenvedő egyházat más országokban, emlékeztünk az ad gentes misszió fontosságára, a szolgálat és evangelizálás missziójára és az egyházak közti együttműködésre. A múlt hálatelt szemléléséből fakad a jövő iránti reménnyel és lelkesedéssel teli elköteleződés, Ferenc pápa biztatásával, aki még intenzívebb pasztorális és missziós megújulásra hív, amiben mi, püspökök újabb felelősséget kell vállaljunk egyházmegyéink javára, hogy fejlesszük a rendelkezésünkre álló adottságokat hívő népünk hatékony evangelizációja érdekében, hogy elköteleződjünk abban a közös munkában, amely az egyház útja a harmadik évezredben Isten felé, amelyen vár ránk, pásztorokra és minden megkeresztelt emberre. Abban a reményben, hogy minden hívő velünk imádkozik, a boldogságos Szűz Mária oltalmába helyezkedünk, elmondjuk mindazokat az invokációkat, amelyekben ott van népünk hite; Szent Józsefnek, az egyetemes egyház patrónusának oltalmára bízzuk magunkat, akinek ezt az évet különleges módon felajánljuk. Nem feledkezünk el a romániai katolikus egyház mindkét rítusból való mártírjairól sem, különleges védelmükre bízzuk egyházmegyéinket, hogy a katolikus egyház országunkban megerősödjék és hűséges maradjon Krisztushoz az idők végezetéig. Imában egyesülve kívánok további hosszú és gyümölcsöző éveket a Romániai Püspöki Konferenciának!”

HN-információ