Farkas András közel egy tucat nyelven énekelt, hét nyelven elboldogult a világban, és kanadaiként valódi világpolgárként járt-kelt mindenfelé, de elsősorban székely-magyar mivolta, a magában hordozott magyarság-élmény volt a legfontosabb számára, egész életében a nemzet ügyét szolgálta. Tahitiben vagy Nepálban is magyarul álmodott. Amint lehetett, megszerezte a magyar állampolgárságot is, hogy teljes jogú magyar állampolgárként térhessen haza. Korondon születetett 1953-ban, Marosvásárhelyen végzett művészeti tanulmányokat, 1975-ben a Marosvásárhelyi Filharmónia énekese lett. Annak ellenére, hogy kiváló színészi adottságokkal is rendelkezett – az RTV Magyar Adásában több rövidfilmben szerepelt, már tizenévesen voltak egyéni előadásai – kitartott a zeneszerzés és az éneklés mellett. Dalokat írt, világslágerek magyar nyelvű adaptációit adta elő, a Marosvásárhelyi Rádió egyik kedvelt előadóművésze lett. 1982-ben, amikor már elviselhetetlennek érezte a totalitárius rendszer nyomását, egy előadókörút alkalmával disszidált. Egy évig Ausztriában élt, majd Kanadában telepedett le. Római katolikus és református kántorként is tevékenykedett az ottani magyar diaszpórában, de előadói tehetségét tovább kamatoztatta, billentyűs hangszereken, gitáron játszva adta elő irodalmi adaptációkból, virágénekekből, népdalokból, nótákból álló repertoárját. A hazától távol élő magyar közösségek ismert és kedvelt előadóművészeként pályafutása során öt kontinens 119 országába jutott el. Közel egy évvel ezelőtt, egy torontói idősek otthonában hunyt el, 2020. november 26-án. Az utazást ellehetetlenítő járvány, a korlátozások mindeddig ellehetetlenítették a szülőföldön történő végtisztességadást. Hamvait szülőfalujában, Korondon, a Kalonda-alji temetőben helyezték örök nyugalomra, szombaton, 2021. november 13-án.

Simó Márton