Újra, ugyanúgy?
Hosszú, kilátástalannak tűnő időszak után úgy tűnik, végre felszusszanhatunk, a vírus okozta járvány nyomasztó súlyát lennebb engedhetjük a vállunkról. Kinyitnak a színházak, az éttermek és kávézók ott is, ahol több hetes vagy hónapos bezártság után végre kevesebb az esetszám. Az iskolák kapuja újra megnyílt a diákok előtt az ország nagy részében, s bár most is érvényben van egy sor megszorító intézkedés, mégis úgy érezzük, kifelé tartunk ebből a nehéz időszakból.
Nem titok az sem, hogy idén óvatosan ugyan, de nyaralást is tervezhetünk, sőt a szabadtéri maszkviselést is eltörlik a tengerparti üdülőhelyeken, legalábbis ezt nyilatkozta a kormányfő. A nyár második felében akár már tömegrendezvényeken is részt vehetünk, persze, nem úgy, mint régen, hiszen nagy valószínűséggel oltási igazolást, vagy negatív koronavírus-tesztet kell felmutatnunk. Az előzetes bejelentések szerint ugyanakkor a vendéglátó egységek is akkor járnak jól, ha beoltatják alkalmazottaikat, és csak beoltott vendégeket fogadnak, hiszen így teljes kihasználtsággal működhetnek.
Hogy ez mennyire igazságos vagy sem, állandó téma a közbeszédben, a közösségi oldalakon, és az sem ritka, hogy eddig elválaszthatatlannak hitt barátságok szűnnek meg az oltott/nem oltott kategóriák ellentéte, az ebből fakadó feszültség miatt. És annak ellenére, hogy a védettséget mutató Covid19-igazolvány még csak rendelet-tervezet az Európai Unióban, majd elérkezik az idő, amikor sem utazni, sem rendezvényeket látogatni nem fogunk tudni ennek az iratnak a hiányában. Míg az oltási kampány kezdetekor nehéz volt időpontot találni, most már számtalan lehetőség van beadatni valamelyik gyártó vakcináját, akár a családorvosunknál, akár a legközelebbi oltóponton, a hivatalos platformon történő előjegyzés nélkül. A legújabb tervek szerint pedig a gyorstesztelés mellett rövid időn belül elkezdődhet a gyógyszertárakban is a védőoltás beadása.
Ezután már rajtunk múlik a döntés nemcsak a védőoltás kérdésében, hanem a hogyan tovább tekintetében is. A sok korlátozás, életünk fontos dolgainak nélkülözése után hogyan térünk vissza közösségeinkbe? Milyen kérdéseket és válaszokat fogalmazunk meg, hogyan segítünk magunknak és másoknak visszarázódni a mókuskerékbe? Mi lesz az, amiről lemondunk, mert megbizonyosodtunk róla, hogy teljesen fölösleges része az életünknek, és mit fogunk megerősíteni, továbbgondolni és másoknak is megmutatni? Lesz-e erőnk, kitartásunk új utakat keresni, vagy maradunk a régi ösvényeken, ismét elkövetve ugyanazokat a tévedéseket?
Boncina-Székely Szidónia