Újabb pénzkiutalás távfűtési rendszerekre

HN-információ
A Hivatalos Közlöny július 26-i számában jelent meg Vasile Dân­cu kormányfőhelyettes, ré­gió­fejlesztési és közigazgatási miniszter ama 2016/1014-es rendelete, amely révén jóváhagy­ta országos szinten 67,5 millió lej átutalását az állami költségve­tésből a helyi költségvetésekbe, távfűtési rendszerek rehabilitálási munkálatainak társ­fi­nan­szí­rozására. A szó­ban for­gó összegből 15 megyéből 17 település távfűtési rendszere részesül, köztük van megyénkből Csík­sze­re­da, Székelyudvarhely és Gyer­gyó­szent­mik­lós, együttesen több mint 10,4 millió lejben. Ilyen jellegű, illetve rendeltetésű állami költségvetésből történő pénzalap-kiutalásra nem először kerül sor: 2006-tól errefelé éves rendszerességgel irányoztak elő az állami költségvetésből pénzforrásokat. [caption id="attachment_33813" align="aligncenter" width="1400"]A Szív utcai kazánház. Kivonták a forgalomból Fotó: László Róbert A Szív utcai kazánház. Kivonták a forgalomból Fotó: László Róbert[/caption] Jó tíz évvel ezelőtt született meg a 2006–2015 Távfűtés – Meleg és kényelem elnevezésű program, amelyet 2006 májusában hagytak jóvá a 2006/462-es kormányhatározattal. Ennek egyik szakasza értelmében a szóban forgó program keretében benyújtott projektek esetében legfeljebb 70%-ig terjedően társfinanszírozás nyújtható az állami költségvetésből. A társfinanszírozás részarányait pedig a program alkalmazására vonatkozó szabályzatban előírt kritériumok alapján állapítják meg. Ugyanezen szakasz előírásai képezték a jogalapját azoknak a miniszteri rendeleteknek, amelyek révén évi rendszerességgel jóváhagyták a beruházási munkálatok társfinanszírozására vonatkozó pénzalapokat. (Egyébként az említett szabályzatot a 2008/471-es miniszteri rendelettel hagyták jóvá, majd azt utólag hatályon kívül helyezték, nevezetesen a 2012/124-es rendelet révén.) Időközben háromszor módosították és kiegészítették a programot jóváhagyó 2006/462-es kormányhatározatot is, legutóbb a múlt esztendőben megjelent 2015/602-es kormányhatározat révén, s akkor már kitolták a program időtartamát is 2015-ről 2020-ra, azaz összességében 14 esztendőt ölel fel a rehabilitálás. Ezek szerint országos viszonylatban sem sikerült pontot tenni erre az „ígéretes” programra, s ugyanakkor távfűtés-rehabilitálás, -korszerűsítés ide vagy oda, évről évre megnövekedett a távfűtésről leváló lakástulajdonosok száma, sőt félhivatalos értesüléseink szerint 2006-tól errefelé az ország mintegy 15 helységében (köztük lévén Székelykeresztúron is) került lakat a hőközpontok ajtajára. Több száz millió lej az állami költségvetésből A program, mármint a helységek távfűtési rendszereinek rehabilitálása ment, mendegélt, hol nagyobb lépésekkel, hol kisebbekkel, s ezzel egyidejűleg hovatovább megfogyatkozott a haszonélvezők száma is. Csíkszereda esetében például csupán a 2014–2015-ös és a 2015–2016-os fűtési időszak között mintegy1000 lakrésszel. A pénzkiutalásokra vonatkozó, 2012 és 2016 között megjelent miniszteri rendeletek összevetéséből az is kiderül, hogy csupán az utóbbi öt év során országos viszonylatban mintegy 300 millió lejt utaltak ki a szóban forgó jellegű korszerűsítési, rehabilitálási munkálatokra. Hargita megye esetében összesen közel 38,7 millió lejről van szó, az összegekből rendszerint Csíkszereda, Székelyudvarhely és Gyergyószentmiklós részesült (ez utóbbi jobbára viszonylag jelentéktelen összegekben). És volt olyan esztendő is, amikor kétszer is jutott pénz a szóban forgó célra. Fellapozva az utóbbi öt esztendőben megjelent, a pénzosztást jóváhagyó miniszteri rendeleteket, az derül ki, hogy jobbára ugyanazon célra biztosítottak pénzalapokat: Csíkszeredában például a municípium teljes távfűtési rendszerének a rehabilitálására a 2013/3054-es rendelet értelmében 1,7 millió lejt, majd a 2014/1210-es rendelet révén újabb 1,53 millió lejt, ezt követően a 2015/253-as rendelet révén újabb 6,37 millió lejt, a minap megjelent 2016/1014-es rendelet értelmében pedig 5,02 millió lejt (igaz, ez esetben a rendszer rehabilitálásán túl másabb munkálatokat is feltüntettek a rendelet mellékletében). A megyeszékhely távfűtésének a rehabilitálására egyébként a 2012–2016-os időszakban az állami költségvetésből társfinanszírozás címén több mint 16,6 millió lejt utaltak ki. A korszerűsítésnek a jelek szerint azonban nem volt velejárója a gazdasági hatékonyság fokozódása, a tevékenység eredményessé tétele, mert például a szolgáltató, a Goscom Rt. a 2015-ös esztendőt több mint 2 millió lejes veszteséggel zárta. Közvetlenül nem ide tartozik, de az is megemlítendő, hogy a tavaly, akárcsak az idén törzstőkeemelésre is sor került, de annak eredményeként sem sikerült helyrebillenteni a cég pénzügyi mérlegét. Székelyudvarhely esetében is a rehabilitálási munkálatok „mottója” azonos volt: a központi fűtési rendszer jobbítása, de azzal a különbséggel, hogy azt több szakaszra bontották, majd utólag bekerült a biomassza-üzemelésű kazánokra való rátérés is. Amúgy Székelyudvarhely az elmúlt öt esztendő során a távfűtés-rehabilitálási munkálatokra több mint 15 millió lejes állami költségvetési kiutalásban részesült. Ezzel együtt és ezen túl a szolgáltató, az Urbana Rt. gazdasági-pénzügyi helyzetének a megszilárdítása érdekében a municípium helyi tanácsa többször is a törzstőke emeléséről döntött, azaz fordított arra pénzt a helyi költségvetésből. [caption id="attachment_33815" align="aligncenter" width="1400"]Szoke_Domokos2_TNK_6858_LR Szőke Domokos Fotó: László Róbert[/caption] Mire kellett, mire kell? A megyeszékhely távfűtési rendszerének a rehabilitálása/korszerűsítése kapcsán már tavaly olyan értesülések láttak napvilágot, hogy már befejeződött a teljes hálózatrendszer kicserélése („hőveszteségmentes” vezetékek révén), a Tudor negyedben beindult a gazdaságos és hatékony kogenerálás, észszerűsítették a hőközpontok működését. Mindebből akár az is kikövetkeztethető lehetett volna, hogy Csíkszereda esetében pontot lehet tenni a Távfűtés 2006–2020 programra. Most viszont kiderül, hogy még indokolt és szükséges egy több mint 5 millió lejes állami társfinanszírozás. A miniszteri rendelet szövege nevesíti az elvégzendő, illetve betervezett rehabilitálási munkálatokat. Azokat négy pontban sűrítették. Az első pont évente visszatér: a teljes felújítás rehabilitálását célozza. Ennek része egyebek mellett egyes kazánházak összekötése. Újdonság viszont a második pont, amely a Tudor negyedihez hasonlóan a Szív utcai kazánház fejlesztését szolgálja. Ennek lényege, hogy gázmotor révén a gázt elektromos energiává alakítják, amelynek mellékterméke a hő. A harmadik és a negyedik pont összekapcsolódik: ezek a Gyermek sétány 9. szám alatti szociális tömbházban, illetve a Kalász negyed Tető utca és Hunyadi János utca közé eső, a kazánháztól északra fekvő tömbházaiban a vízszintes elosztásra való átállást segítik, bár a miniszteri rendeletben tételesen nem ez szerepel. – A függőlegesről vízszintes elosztásra való átállás munkálatainak finanszírozását állami és helyi alapok fedezik. Valamennyi tömbház mellé hőcserélők épülnek, ezeknek a létesítését, valamint a kazánház és hőcserélő között elvégzendő munkálatok értékét 70 százalékban a minisztérium, 30 százalékát pedig a helyi önkormányzat állja. A lépcsőházban zajló munkát 100 százalékban a polgármesteri hivatal finanszírozza, ami pedig a rácsatlakozást illeti, azt a lakók fizetik – részletezte Marthy Tünde, a beruházási iroda munkatársa. Ott a jövő, itt a realitás A távfűtési rendszer fejlesztéséről minden évben viták folynak, mert hatalmas összegeket fordítanak a felújításra, miközben tömegesen válnak le a távhőszolgáltatásról. – Nincs egyértelmű válaszunk arra, hogy helyes-e az irány. Jártunk fejlett országokban, és láthattuk például Svájcban vagy Finnországban, hogy a távfűtés előtérben van, finanszírozzák a kormányok. Azt is látjuk, hogy nálunk egyre többen válnak meg ettől a rendszertől. Ott a jövő, itt pedig a realitás. Ezeket a döntéseket azért hozzuk meg, mert mégis hiszünk abban, hogy ez a helyes út. Ha eljutunk oda, hogy akár a közbirtokosságok támogatásával biomasszából helyben tudjuk előállítani a hőt, és ne kelljen megvennünk a gázt, akkor jó irányba haladunk – nyilatkozta Szőke Domokos. Nem rejtette véka alá: nincs garancia arra, hogy ez a jó megoldás, viszont az is nyilvánvaló, hogy a saját hőközponttal rendelkezők kiszolgáltatottabb helyzetben vannak. Rámutatott: országos projektek épülnek a távfűtésre, ami szintén alátámasztja, hogy nem fölösleges befektetni ezekbe a rendszerekbe. – A veszteséges Goscom Rt.-n egyébként nagy léptékű átalakítás és új menedzsment talán segíthetne, de mindeddig jobbat nem találtunk – vélekedett Szőke Domokos. „Ábrándozó” perspektíva Arról már szó esett, hogy az utóbbi öt esztendő során állami forrásokból társfinanszírozás címén 16,6 millió lejt utaltak ki Csíkszereda teljes távfűtési rendszerének a rehabilitálására. Menjünk vissza az időben: 2008 áprilisában született meg Csíkszereda Municípium Helyi Tanácsának a központosított rendszerű távfűtés újra időszerűsített stratégiájára vonatkozó 2008/62-es határozata. A dokumentációt, illetve a távfűtési stratégiát a fővárosi Global Energy Service Kft. készítette el, az a határozat szerves részét képező 1-es és 2-es mellékletben találtatik, pontosabban találtatna meg, mert az a polgármesteri hivatal honlapján nincs megjelenítve. Ugyanazon esztendő májusában született meg a 2008/97-es határozat, amely révén jóváhagyták a Csíkszereda municípium teljes hőenergia-ellátási rendszerének rehabilitálása elnevezésű beruházás reaktualizált egyedi megvalósíthatósági tanulmányát, amelyet a maros­vá­sár­helyi Proiect Mureș Kft. dolgozott ki. Ez a tanulmány sem elérhető, legalábbis nem a polgármesteri hivatal honlapján. 2014 márciusában fogadták el a 2014/73-as határozatot, amely révén ismételten aktualizálták a már említett megvalósíthatósági tanulmányt a még elvégzendő munkálatokra vonatkozóan. (Ezt a projektet egyébként ugyanabban az évben a székelyudvarhelyi Total Proiect Kft. dolgozta ki.) A szóban forgó határozattal jóváhagyott projektben többek között az szerepel, hogy a beruházások összértéke (áfástól) mintegy 10,3 millió lej, amelyből az építkezés-szerelés értéke (áfástól) közel 7,2 millió lej. A beruházást két szakaszra ütemezték be: az első esztendőre közel 4,4 millió lejt irányozva elő, a második esztendőre pedig mintegy 5,9 millió lejt. A javasolt beruházás megvalósítási időtartamát 24 hónapban jelölték meg. A határozatban fel van sorakoztatva több szám- és tényadat, azok részletes ismertetésére nem térnénk ki, csupán arra utalnánk, hogy a távhőszolgáltatásban részesülő lakások esetében az „aktuális helyzet” szerint 5825 lakrészre van tételes utalás, valamint több intézményre és kereskedelmi társaságra (ez utóbbiak számára vonatkozóan nincsenek adatok feltüntetve). A „perspektivikus helyzet” tekintetében 12 ezer lakrész szerepel a határozat szövegében. Tudtunkkal (de az is meglehet, hogy értesüléseink pontatlanok) abban az időpontban, azaz 2014. március 28-án már nem volt a távhőszolgáltatónak 5285 lakosztály az „ügyfele”. Hogy mire alapozták viszont a több mint 12 ezer lakrészes „perspektívát”, az nem derül ki a szövegből, de az akkori tendencia a leválások felerősödését jelezte, s az be is következett az elmúlt két esztendő során. Továbbá már ebben a projektben az szerepelt javaslatként, hogy öt aktív hőközpontra mérsékelik azok számát, nevezetesen: a Stadion, a Malom, a Tudor 3, a Jégpálya és a Kós Károly Szakközépiskola. Ez esztendő májusában született meg a 2016/179-es tanácsi határozat, amely révén jóváhagyták a szóban forgó és már többször említett beruházás megvalósíthatósági tanulmányának újabb reaktualizálását, szem előtt tartva a már említett 2008/97-es és a 2014/73-as határozatokat. Ennek az időszerűsítésnek az a lényege, hogy a marosvásárhelyi Proiect Mureș Kft. által kidolgozott projekt értelmében a munkálatok összértéke 16,6 millió lejre emelkedett, a kivitelezés időtartama pedig 30 hónapra. A beruházást nem két, hanem három évre osztották fel, az első esztendőre mintegy 3,2 millió lejt ütemeztek be (2014-ben ez az érték még közel 4,4 millió lej volt), a második esztendőre több mint 6,6 millió lejt (az eredeti előirányzat 5,9 millió lej volt), majd a harmadik esztendőre több mint 6,7 millió lejt. A főbb célkitűzések között szerepel a Pacsirta sétányi ANL-s tömbházak rákötése a távhőhálózatra, a Testvériség sugárúti hőközpont összekapcsolása a Hősök utcai hőközponttal (ezek viszont a 2014-es határozatban hőelosztóként szerepelnek), továbbá a polgármesteri hivatal épületének, a Petőfi Sándor Általános Iskolának és a Cimbora Napközi Otthonnak a rákapcsolása a távhőrendszerre, illetve a Kós Károly Szakközépiskola hőközpontjának a modernizálása, valamint a pellet tüzelésű kazánok korszerűsítése. Egyelőre csak a veszteség duzzad A mostani 5,02 millió lejes állami társfinanszírozási kiutalás ténylegesen mire is használandó fel, a fentebb vázoltakból nemigen derül ki egyértelműen. És van egy probléma a Szív utcai kazánház fejlesztése, illetve annak gázmotorral való ellátása tekintetében is: ez a kazánház nem szerepel azon öt kazánház között, amelyek jelenleg aktívak, sőt a minap a polgármesteri hivatal egyik illetékese azt nyilatkozta, hogy „ezentúl a Stadion kazánházhoz tartozó fogyasztók, beleértve a Szív és Piac utcai kazánházak fogyasztóit is” a Tudor 3 hőközponttól fogják kapni a távfűtést és a meleg vizet. Ha ez így igaz, akkor „üres járatban” fog működni az a fejlesztést szolgáló gázmotor. Ez valahogy úgy képzelhető el, mint egy kerék nélküli, csutakra helyezett jármű, amelynek működtetik a motorját. Visszatérve a tervezett vízszintes elosztási rendszerekre, megtudtuk azt is, hogy azok tényleges megvalósítására az idén nem kerül(het) sor. Ilyenképpen pedig azt sem tudni pontosan, hogy a lakók azt igényelték-e, illetve tudatában vannak-e annak, hogy az számukra milyen költségekkel is járna (már amennyiben ilyen jellegű konkrét információkat a rendelkezésükre bocsátottak). Nemigen tudjuk értelmezni Szőke Domokos alpolgármester úrnak ama véleményét, miszerint „a saját hőközponttal rendelkezők kiszolgáltatottabb helyzetben vannak”. Azt nem részletezte, hogy mire alapozza ezt a véleményét. Az viszont feltételezhető, hogy a szolgáltató, a Goscom Rt. leledzik inkább „kiszolgáltatott” helyzetben, lévén hogy adósságai, veszteségei okán „ki van szolgáltatva” (legalábbis képletesen fogalmazva) olyan tanácsi döntéseknek, amelyek a cég törzstőkéjének a megemelését eredményezik. Ugyanakkor nincs irigylésre méltó helyzetben az a 14 tulajdonosi egyesület sem, amely tartozásai okán „eleshet” a meleg víztől, s amely akaratlanul is hozzájárul(t) a szolgáltató anyagi gondjaihoz. Továbbá kíváncsiak lennénk néhány olyan országos projektre, illetve azok nevesítésére, amelyek távfűtésre épülnek, s amelyekről említést tett Szőke Domokos. Végezetül, de nem utolsósorban több mint merész álomnak tűnik az a „perspektíva”, amely az a helyi tanács által 2014-ben elfogadott határozatban is szerepel, s amely szerint több mint 12 ezer lakásra lehet számítani a távfűtési szolgáltatás majdani igénybevétele tekintetében. Ez egy olyan perspektíva, amelyet lehet, hogy a következő generáció sem fog megérni. Amit viszont megértünk: a csíkszeredai szolgáltató fizetési kötelezettségei teljesítésének, a veszteségek „fedezésének” az érdekében törzstőkeemelésekre került sor, ami nem nevezhető sem szerencsésnek, sem méltányosnak (s ami tekintetében egyébként a jogszerűséget illetően is megfogalmazhatóak fenntartások). Történetesen közpénzből, arról nem is beszélve, hogy az állami társfinanszírozás tekintetében előírt megtérülés ugyancsak „a merész álom” kategóriába sorolandó. Továbbá azzal az elmélettel sem igen lehet egyetérteni, amit igen burkoltan próbálnak sejtetni/sugalmazni egyes illetékesek: „ez van, ezt kell szeretni”… Már csak azért sem, mert nemigen szerethető a közpénz révén történő burkolt szubvencionálás, sőt azt uniós jogszabályok sem igen „kedvelik”. Ami pedig a finnországi és a svájci „élménybeszámolót” illeti: a távfűtés kormány általi finanszírozása nem idegen a hazai gyakorlattól sem, de túl ezen fontosabb lenne azt (meg)tudni, hogy azokban az országokban veszteségesek-e vagy sem a szolgáltatók, gyakorlat-e a csíkszeredaihoz hasonló törzstőkeemelés és az ügyfelek halmoznak-e fel vagy sem adósságokat. Már csak azért is, mert az ottani realitás bizonyára nem azonos az ittenivel. Íme egy finnországi realitás: ott a végső bruttó energiafogyasztás 38,7%-át újrahasznosítható energia teszi ki, Romániában az arány 24,9%. Hecser Zoltán Kovács Hont Imre


Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!