Tegnapi lapszámunkban vázlatosan már ismertettük a közpénzekből fizetett személyzet idei bérezésére vonatkozó 2015/57-es sürgősségi kormányrendeletet módosító 2016/20-as sürgősségi kormányrendeletet. Annak előzményeiről már többször írtunk, most csupán arra utalnánk, hogy a Hivatalos Közlönyben június 9-én megjelent jogszabály a „javított” változata annak a sürgősségi kormányrendeletnek, amelyet május 17-én hoztak nyilvánosságra, s amely távolról sem nyerte el egyes szakszervezeti tömörülések, illetve azok vezetőinek a tetszését, mint ahogy a mostani sem, legalábbis a tanügyi szakszervezetekét. Az egykori jogszabálytervezet és a most megjelent alaposabb áttanulmányozása, illetve azok előírásainak az összevetéséből az derül ki, hogy a számok tekintetében nem minden stimmel, s akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy a széle nem üti a hosszát. [caption id="attachment_30769" align="aligncenter" width="448"] A miniszternek lesz lehetősége jutalmazni, de lesz-e költségvetési pénzalap?[/caption] A május 17-én nyilvánosságra hozott hivatalos dokumentumok értelmében, abban a hónapban a közpénzekből fizetett személyállomány 1 219 335 főt tett ki. A mostani kormányrendelettel kapcsolatos sajtóközleményben az szerepel, hogy körülbelül 1 200 000 személyt foglalkoztatnak a közszférában. Ez az eltérés elhanyagolható, és nincs különösebb jelentősége. Másabb számadatok tekintetében viszont akadnak „meglepetések”, illetve nehezen érthető és nehezen megmagyarázható helyzetek. Annak idején (azaz május 17-én) a jogszabálytervezetben az szerepelt, hogy a kormány által elképzelt bérkorrekció 40 951 személyt érint, azaz közszférában foglalkoztatott alkalmazottat. Továbbá a költségvetés szempontjából az a bérkorrekció éves viszonylatban 2 296 000 000 pénzügyi erőfeszítést követel (azaz pluszkiadást). Egy képletes számítást elvégezve az derül ki, hogy éves viszonylatban ez 5700 lej/főt jelent(ene). A fenti számításnak megvan a maga nem kis jelentősége. Hogy miért? Íme a válasz: a sürgősségi kormányrendelet szerint annak előírásai gyakorlatba ültetése mintegy 650 000 személy bérét fogja érinteni kedvezően, ennek okán pedig éves viszonylatban a költségvetési pluszkiadás 2 600 000 000 lej körül lesz. Nos, ha ez így igaz, akkor éves viszonylatban az egy főre számított plusz 5700 lejről 4000 lejre csökken. Erről nem szólt a fáma, s nemigen lehet választ adni arra, hogy akkor tulajdonképpen milyen mélységű és hatósugarú lesz a bérkorrekció. Apropó hatósugár: május közepén még azt lehetett tudni, hogy a tanügyben 35 087 személy számíthat bérkiigazításra, most viszont a kormányrendelet szerint számuk mintegy 280 000-re kerekedett ki. Az egészségügy esetében május derekán még 156 195 személy lett volna a haszonélvezője a majdani jogszabálynak, a most megjelent kormányrendelet szerint viszont számuk 163 000-re gyarapodott. Ezzel önmagában nem is lenne semmi baj, de a hivatalos statisztikák szerint májusban az állami egészségügyi hálózatban foglalkoztatott személyek összlétszáma 162 071 volt. Többen fognak bérkorrekcióban részesülni, mint ahányan jelenleg vannak? Jó kérdés, ugye? Mint ahogy az is, hogy a kormányrendelet felvezető, illetve megindokolási szövegében utalás van arra is, hogy az egészségügyi szektorban jelenleg körülbelül 40 000 állás betöltetlen. Ez a 40 000 állás hogy szerepel-e a létszámban vagy sem, azt nem tudni, pedig ennek is megvan a maga jelentősége. Többen kevesebbet? Az eredeti előirányzott szerint a 2016-os esztendei pluszkiadás 800 millió lejt jelentett volna, a mostani szerint 870 millió lejről van szó, a jövő esztendő viszonylatában pedig 2,3 milliárd lej helyett állítólag 2,6 milliárd lejre lesz szükség. A munkaügyi miniszter és a kormányszóvivő szerint a különbözet előteremtése nem okozhat gondot. Többek között arra hivatkoztak, hogy a betöltetlen állások okán az év eleje óta a személyzeti költségek terén jelentős megtakarításokat könyvelhettek el a minisztérium, a közintézmények stb. Arra viszont nem tudott választ adni egyikük sem, hogy tulajdonképpen hány betöltetlen állás van. Amint már arra utaltunk, az egészségügyi szektorban állítólag 40 000. Kikívánkozik egy pontosítás: amennyiben zárolt állásokról van szó, akkor azokra nem lehet betervezni béralapot sem, s következésképpen jó lenne tudni egyrészt azt, hogy hány állás betöltetlen, és abból hány nincs lefedezve költségvetési alappal. Amennyiben ezt mindmáig nem sikerül tisztázni, akkor a megtakarításokra való hivatkozás feleslegesnek és indokolatlannak tűnik. A jövő esztendőre nézve ugyancsak plusz pénzforrásokra lesz szükség, és ezt el is ismerte a munkaügyi miniszter, Dragoș Pâslaru, aki azt állította, hogy a 2017-es esztendei költségvetés kidolgozásakor megpróbálnak forrásokat találni. Maradjunk még a haszonélvezők számánál. Amint már arra utaltunk, a tanügyben foglalkoztatottak száma májusban 290 369 volt, s azok közül a kormányrendelet szerint körülbelül 280 000 didaktikai káder és tanügyi kisegítő személyzet esetében kerül sor a bérezési méltánytalanságok felszámolására. Igen diplomatikusan fogalmaztak, ugyanis nem azt állították, hogy a teljes személyzetet érinteni fogja a bérkiigazítás. Ezt igen szűkszavúan elismerte a munkaügyi miniszter is, amikor a június 6-i sajtóértekezletén újólag nyomatékolta, hogy nincs általános béremelésről szó, a tanügy esetében pedig az új bérrács a maga teljességében csak 2017 decemberében válik hatályossá, ilyenképpen pedig annak a költségvetési kihatásai majd csak 2018-ban fognak megmutatkozni. Hozzáfűzte azt is, hogy a tanügyben mindenekelőtt a piramis alján lévőket célozta meg a bérkorrekció, s a kormány számára nem képezett prioritást az általános béremelés. Tehát ezek szerint a tanügyben mintegy 10 400 alkalmazott nemigen számíthat bére megemelkedésére, legalábbis belátható időn belül nem. Mit tudott a miniszter?... A kormányrendelet gyakorlatba ültetésére még várni kell, az augusztus 1-től lesz hatályos, időközben meg kell jelenniük a módszertani normákat jóváhagyó kormányhatározatoknak is. Azok lehet, hogy sok mindent tisztázni, illetve pontosítani fognak. Egyébként abban van egy előírás, mármint a sürgősségi kormányrendeletben az élsportolók premizálásával kapcsolatosan is. A sport- és ifjúságügyi miniszter, Elisabeta Lipă már-már meghatódva jelentette ki a múlt heti kormányülést követően: „Nagyon boldog vagyok, hogy négyéves megszakítás után újból jutalmazhatjuk a román sportolók által országos szinten elért teljesítményeket.” A miniszter asszony azonban a jelek szerint nem volt témában. Mondjuk ezt annak okán, mert a sportolók esetenkénti premizálása eddig is lehetséges volt, igaz, adott keretek között. A most módosított és kiegészített 2015/57-es sürgősségi kormányrendelet 10-es szakasza (2)-es bekezdése értelmében a 2016-os esztendőben kivételes módon jutalom nyújtható azon sportolóknak és műszaki kollektíváknak, akik a nemzetközi sportakciók során rendkívüli teljesítményeket értek el. Egyébként ezzel a lehetőséggel élt is az elmúlt hónapok során a Cioloș-kormány. Most viszont az történt, hogy a szóban forgó bekezdés szövegét átfogalmazták, illetve kiterjesztették hatósugarát, s abba belekerültek a hazai hivatalos sportrendezvények, tehát az azokon elért rendkívüli teljesítmények esetén is folyósítható jutalom, továbbá a jogszabály hatósugarába belekerültek azok a tanulók, főiskolai hallgatók, tudományos kutatók és tanárok, akik a nemzetközi tantárgyversenyeken és olimpiászokon érdemdiplomákat szereznek. De van egy feltétel is az ilyen premizálás tekintetében, nevezetesen bele kell illeszkedni a költségvetési kiutalásokba. Lehet, a miniszter asszony annak örvendett, hogy a hazai versenyeken is lehetséges lesz a premizálás. Ám, amint már arra utaltunk, ez annak a függvénye, hogy lesz-e költségvetési keret. A mostani kormányrendeletben a már felvázoltakon túl vannak olyan előírások, amelyek gyakorlatba ültetése ugyancsak plusz költségvetési forrásokat feltételez. Erről nemigen esett szó a kormányülést követő sajtótájékoztatón. Továbbá utalhatunk arra is, hogy hatályba léptek olyan törvények, amelyek esetében már lejárt az alkalmazási normákat jóváhagyó kormányhatározatok megjelentetésének határideje Azok hiányában pedig csak papíron léteznek továbbra is ezek a törvények, például a 2006/85-ös törvény, amely a didaktikai személyzet 2008 októbere és 2011 májusa közti időszakra vonatkozó bérkülönbözeteinek a kifizetéséről rendelkezik. De szólhatnánk a 2016/83-as törvényről is, amely bizonyos nyugdíjkiegészítő illetményeket vezetett be egyes nyugdíjas-kategóriákra vonatkozóan. Végezetül, de nem utolsó sorban: a munkaügyi miniszter az elmúlt hetek során többször is azt hangoztatta, hogy továbbra sem sikerült a kormány szintjén pontos képet alkotni a közalapokból fizetett személyzet mindegyike bérszintjéről. A múlt héten azt mondta, hogy az 1,2 millió közszolga közül csak 700 ezer esetében sikerült pontosan kideríteni a tényleges bért, illetve jövedelmi szinteket. (Főleg a helyi közigazgatási hatóságokat és azok háttérintézményeit bírálta annak okán, hogy elodázták az igényelt adatszolgálatást.) Ha ez így igaz, akkor mire alapozza azt az állítást, miszerint a kormányrendelet előírásainak a gyakorlatba ültetése nyomán felszámolódnak a bérezési aránytalanságok és méltánytalanságok? Hecser Zoltán