Hirdetés

Úgy eddz, mintha az életed múlna rajta!

HN-információ
Tokos Sándor-Előd egészen fiatalon megismerkedett a sport világával, elsőként jégkorongban jeleskedett. Közvetlen környezetében édesapja és nővére is a sport elkötelezett hívei voltak. A kezdet a legnehezebb, mint mondják, ez alól Sándor sem volt kivétel. Első két éve tudatlanságban telt, rendszertelen gyakorlatokat végzett, helytelenül rángatta a súlyokat – emlékezett vissza a kezdetekre a sportoló. Elmondása szerint a legviccesebb számára az étkezés volt, csak annyit tudott, hogy csirkét és rizst kell ennie. Szemre ettem, annyit, amennyi belém fért. Viszont nagyon érdekelt a dolog, fejlődni akartam, és jobb lenni – hangzott el a beszélgetés alkalmával. – Beszélnél a testépítés világáról? Mit jelent számodra, és mióta foglalkozol vele? – Mindig is szerettem a sportokat, hatéves koromban elkezdtem jégkorongozni, persze emellett folyamatosan mozgásban voltam, fociztam, kerékpároztam, mint minden sportért rajongó gyerek. Kilenc- vagy tízéves lehettem, amikor édesapámmal összeszereltettem néhány súlyzót, és azzal már elkezdtem otthon különböző súlyzógyakorlatokat végezni. Nagy álmaim között szerepelt, hogy kocka hasú, izmos fiú legyek. – A közegben, melyben nevelkedtél, mennyire volt jelen a sport a mindennapjaidban? Hogyan hatott rád a környezeted sport szempontjából? – Édesapám is futballozott, a nővéremtől is folyamatosan azt láttam, hogy tornászik vagy éppen teremben van és edz. A közvetlen környezetem hatására, és mivel magam is érdeklődtem a testépítés iránt, elég korán el voltak hintve bennem a sport iránti szeretet magjai. Jégkorongozóéveim alatt találkoztam igazi súlyzókkal és edzőteremmel. Körülbelül tizenkét-tizenhárom éves lehettem, de teljesen magával ragadott a súlyzók világa. Akkoriban nem igazán voltak edzőtermek, nem is lehetett hallani más sportról. Akkortájt a menő sportok közé csak a foci és a jégkorong tartozott, nem is volt nagyon más választási lehetőség. Kezdetben édesapám nehezen fogadta el a döntésemet, ő azt szerette volna, hogyha profi jégkorongozó leszek, de ettől függetlenül ő is és édesanyám is teljes mértékben támogatott, hogy azt csináljam, amit szeretnék. A számomra sorsfordító pillanat tizennyolc éves koromban történt. Edzőterem nyílt Gyergyószentmiklóson, a szülővárosomban, ahol a nővérem aerobikedzőként kezdett el dolgozni. A nővérem hívására, ajánlására (Deák Emőke, akivel korábban készült interjú a testnevelő-sorozat részeként − szerk. megj.) léptem át egy komolyabb edzőterem küszöbét. Mondhatom, szerelem volt első látásra, ugyanis amikor megláttam a sok gépet és súlyzót a teremben, éreztem, hogy valami elindult bennem, és jó helyen járok. Akkor helyben megvásároltam az első bérletemet, és azóta töretlen látogatója vagyok az edzőteremnek. – Az említett kockás hason túl kezdettől tudatosan készültél a testépítésre, vagy a versenyzés később jelentkezett az életedben? – Elsőre még nem voltak komolyabb terveim, csak kiegészítésként edzettem a jégkorong mellé. Később viszont annyira megszerettem a súlyzós edzések világát, hogy a jégkorong már teljesen hidegen hagyott, így nemsokára abba is hagytam. Bár az igazság az, hogy első két évem tudatlansággal telt, rendszertelen gyakorlatok, súlyok rángatása, helytelenül elvégzett gyakorlatok, minden, ami hibát egy kezdő el tud követni. A legviccesebb az étkezésem volt, csak annyit tudtam, hogy csirkét meg rizst kell enni. Nem foglalkoztam az adagok mérésével, csak szemre, annyit ettem, amennyi belém fért. Ezt nem tartom szégyennek, bátran el merem mondani, hiszen senki nem születik tudással. Egyvalami azonban biztos volt, nagyon érdekelt a dolog, fejlődni akartam, és jobb lenni. Elkezdtem magam egyre jobban beleásni az egészbe, étkezés, edzés, táplálékkiegészítők. Mit mikor és hogyan. Minél mélyebbre ástam, annál inkább érdekelt, és még többet akartam tudni a testépítők világáról. Ma már nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy megtaláltam a helyem, és jól érzem magam a bőrömben. Tehát személyi edző vagyok, ez a testépítés és az edzések hozadéka, illetve azt csinálom és abból élek, amit szeretek, ennél többet nem is kívánhatnék. – Példaképek vagy olyan személyek, akik inspiráltak téged a testépítés terén? – Keresgéltem, és aki keres, talál, kis idő múlva belebotlottam a motivációs videókba. A legnagyobb hatást ekkor a magyar testépítők tették rám, mint például Bereczki Krisztián, Kathi Béla, Bohos Kornél, ők voltak az én motiválóim. – Mikor szántad el magad a versenyekre, mi volt a kiváltó ok? – Az imént említett nevek közül mindannyian versenyzők voltak, így akarva-akaratlanul késztetést éreztem arra, hogy kipróbáljam magam a testépítők versenyeiben. Onnantól kezdve minden megváltozott, minden edzést úgy csináltam, mintha az életem múlt volna rajta. Nem jártam bulizni, mert edzések után pihennem kellett. Visszagondolva egyáltalán nem bánom, sőt örülök, hogy nem folytam bele az ivós, cigarettás éjszakákba. A tudatos sport még tudatosabb életrendre nevelt, céljaim voltak, amelyeket tudtam, hogy kemény munka árán el is érhetek, nem érzem, hogy lemondásokról szólt volna. – Hogyan készültél, illetve készülsz a versenyekre? Milyen versenyeken vettél részt? – Mivel azt sem tudtam, „arccal” merre, így kellett egy edző. A környékünkön nem jöhetett más szóba, mint a világbajnok testépítő Nagy Hunor. Felkerestem Hunit és elmondtam az álmomat, hogy testépítő akarok lenni és versenyezni szeretnék. Hunor meghallgatott és elképesztően sokat segített. Elkezdtük a közös munkát, ami nyolc hét kőkemény diétát és edzést jelentett. Az első versenyem Pécsen volt, a Nemzetközi Természetes Testépítők Szövetsége (angol rövidítése INBA) szervezte. Az INBA-ról tudni kell, hogy naturál versenyzőket soraiban tudó szövetség, ahol olyan versenyzők indulnak, akik soha nem használtak teljesítményfokozókat (szteroidokat). Ez a sport életvitel, szerintem az egészséges életmódról szól, az elveim is teljesen ellentmondtak a szteroidok használatának, így nem volt kérdés, hogy INBA-versenyző leszek. Eddig hat versenyen vettem részt, ebből, ami számottevő eredmény, egy junior országos bajnoki cím, világbajnoki szereplés és egy nemzetközi 3. helyezés. Ebben az évben új edzővel készültem Kis Marcell személyében, az utóbbi három versenyemre ő készített fel. Szeretem az extrém sportokat, a motorozást, síelést, de leginkább a szerelmemmel töltött idő tölt fel igazán. – Idővel a versenyek és a testépítésben elért eredményeid mentén akarva-akaratlan te is példaképpé válsz. Hogyan kezeled ezt a mindennapi életben, milyen élményeid vannak ezen a téren? Mit tartasz fontosnak a testépítésben, mit üzennél az olvasóknak? – A fiatalok felnéznek rám, napi szinten rám ír egy kis srác, és érdeklődik, a teremben is sokszor odajönnek és kérdeznek, mit hogyan kell helyesen kivitelezni. A szüleim mindig is féltettek, édesanyám sírva fakad, ha szteroidokról esik szó, de hála az INBA szövetségnek ezekre a szerekre semmi szükség. A genetika nagyon számottevő, jó genetikai adottságokkal kevesebb idő alatt el lehet érni egy viszonylag jó formát. Én abban hiszek, hogy kemény munkával és kitartással bárki elérheti az álmait. Dolgozz addig, amíg neked is jó lesz a genetikád. Hiszek is benne, és ezt elérhetőnek is tartom. – Beszélnél rövid és hosszú távú elképzeléseidről a testépítés terén? – Rövid távú célom, hogy minél több izmot pakoljak magamra. Hosszú távon egy világbajnoki címet és egy profikártyát szeretnék. Kategóriákon belül versenyzünk, és a legvégén van egy abszolút bajnokválasztás, ez azt jelenti, hogy az 5-6 kategóriagyőztes áll a színpadon, és közülük a legjobb kapja az abszolút bajnoki címet meg az ezzel járó profikártyát is.

Vlaicu Lajos



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!