Túlontúl nagy falat?

Hargita Népe
Az adótörvénykönyv hatásmechanizmusa kapcsán egyre többet hallani arról, hogy az adóterhek „könnyítése” nyomán olyannyira csökkenhetnek a költségvetési bevételek, hogy nem jut majd pénz bizonyos kiadások finanszírozására. Ezeket az aggodalmakat mintegy gerjesztették azok a kormányzati intézkedések, amelyekre jobbára az utóbbi 3 hónap során került sor, s amelyek nyomán megemelkedtek bizonyos szociális jellegű juttatások, következésképpen pótlólagos kiadásokkal kellett és kell szembesülnie a jövőben is a költségvetésnek. Ez pedig még inkább érvényes a 2016-os esztendőre nézve, amikor is bevezetésre kerülne az új közszférai bérezési rendszer, amelynek megvitatására és parlamenti jóváhagyására szeptember folyamán kerülne sor. [dropcap]M[/dropcap]aga a munkaügyi miniszter, Rovana Plumb jelentette be nemrégiben, hogy az új közszférai bérezés nyomán közel 900 000 közszférai alkalmazott esetében mintegy 70 százalékos béremelkedésre lehet számítani, azok esetében pedig, akiknek jelenleg is magasabb a bérszintje, körülbelül 20 százalékosra. Amúgy a törvénytervezetet a kormány még nem finalizálta, de állítólag e hónap végéig arra sor kerül. Közpénzügyi szakértők szerint, de a költségvetési tanács illetékesei szerint is, a közszférai bérek megemelése szinte magától értetődő, mi több, az szükségszerű a tanügyben és az egészségügyben, de a beharangozott emelési arányok túlontúl „bőkezűnek” bizonyulhatnak, és kockázatot jelenthet, legalábbis a távlatok tekintetében azok fenntarthatósága. A kormány másképp látja, szerinte van és lesz fedezet az állami intézményrendszerben a bérek megemeléséhez. Igen ám, de a fedezetet csakis a költségvetésnek az adókból és az illetékekből származó bevételei jelenthetik, másképpen fogalmazva azokkal arányosan kell méretezni a kiadásokat is, ahogy ez fordítva is igaz: adókat kell emelni ahhoz, hogy több jusson adott kiadásokra. Na és van még egy középút is, nevezetesen bizonyos közszférai kiadások hatékonyabbá tétele, a felesleges kiadások leszorítása vagy esetleg leépítések eszközlése a szóban forgó intézményrendszerben. Óvatosabban Egy kis túlzással azt is állíthatjuk, hogy a kormány a gyeplőt máris a lovak közé dobta akkor, amikor egy kormányrendelet révén jelentős mértékben megemelte a magas rangú tisztségviselők havi illetményét, igaz, hogy csak 46 személyről van szó, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy egy precedenst teremtettek, és igen nehéz lesz megmagyarázni, hogy egyeseknek miért lehetett és másoknak esetleg nem. Márpedig valami visszalépés-szerűség máris megmutatkozott: a pénzügyminiszter a minap kijelentette, hogy a közszférai bérnövelésre nem egyetlen év, 2016 folyamán kerül sor, hanem a következő 3 évben. Hogy ez miként értendő, arról egyelőre nem nyilatkozott senki. Szakértői megalapozott vélemények szerint ennek a kilátásba helyezett béremelésnek másabb vonzatai is lehetnek, nevezetesen az például, hogy a közszféra és a magánszektor közötti bérszintek tekintetében esetleg olyan különbségek következnek be, amelyek a társadalmi feszültségek keletkezéséhez is elvezethetnek. Továbbá azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy mindennemű bérnövekedési aránynak lépést kell tartania a termelékenység növekedésével. Jelenleg például a statisztikai adatokból az derült ki, hogy az országos átlagos bruttó bér növekedési arányszáma meghaladta a munkatermelékenység növekedési rátáját, vagy akár a GDP növekedési ütemét. Mások szerint jelenleg is túlontúl nagy a szórásmező a bérszintek tekintetében. A hivatalos adatok szerint például 2015 májusában az országos átlagos bruttó bér 2500 lej volt. Ehhez képest voltak olyan szektorok, ahol annál sokkal több, de olyanok is, ahol sokkal kevesebb. Íme két példa: a kőolaj-kitermelésben és -feldolgozásban 7090 lej, az építkezési szektorban alig 1822 lej. Nézzük meg a közszférát: a közigazgatásban és a védelmi szektorokban együttesen a havi bruttó átlagbér 3485 lej volt, a tanügyben 2265 lej, az egészségügyben és a társadalomvédelemben pedig 2196 lej. Ezek szerint a közszférán belül is vannak olyan szektorok, amelyek bizonyos értelemben kiváltságosak, s olyanok is, amelyek kevésbé. Hecser Zoltán