A hazai pénzügyi rendszer stabilitásával kapcsolatosan két sérülékenységi tényezőt azonosított be nemrégiben a Makro­prudenciális Felügyeleti Országos Bizottság (CNSM). Arra találunk utalásokat az október 9-én nyilvánosságra hozott ajánlásaiban. Ez a két tényező egyrészt a lakosság túlzott eladósodására, másrészt pedig a romániai cégek „egészségi állapotára” vonatkozik. Aggodalomra egyelőre különösebb ok még nincs, de a nagyobb ráfigyelés, a nagyobb körültekintés és a mértéktartás mindenképpen igényeltetik… Az ajánlásokat megfogalmazó testület a „nagyközönség” előtt kevésbé ismert, arról talán eddigelé kevesen hallottak. Talán nem véletlenül, s éppen ezért érdemes azt „bemutatni”. Az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáféréséről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről szóló 2013/36-os irányelve értelmében országunkban is létre kellett hozni egy ilyen jellegű felügyeleti hatóságot. (Egyébként a szóban forgó irányelv révén módosult a hasonló jellegű 2002/87-es irányelv, ugyanakkor hatályon kívül helyeződött a 2006/48-as és a 2006/49-es irányelv.) Amúgy az unió minden tagállamában léteznek ilyen felügyeleti szervek, vagy esetleg az a Jegybank kötelékeibe tartozik (mind például Magyarországon). Országunk esetében akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy igen megkéstek ennek a testületnek a felállításával: a Hivatalos Közlöny március 17-i számában jelent meg a hazai pénzügyi rendszer makroprudenciális felügyeletére vonatkozó 2017/12-es törvény. Annak értelmében létrejött a már említett bizottság (CNSM), amely egy intézmények közti kooperálási struktúra, olyan, amely nem rendelkezik jogi személyiséggel, s amelyben képviseltetve van a Román Nemzeti Bank, a Pénzügyi Felügyeleti Szakhatóság és a kormány. Annak megvan a maga ügyvezető tanácsa is, a bizottság elnöke lévén Mugur Isărescu, a Jegybank elnöke, s annak hét tagja között található Florin Georgescu, a Jegybank első elnökhelyettese, Leonardo Badea, a pénzügyi felügyeleti szakhatóság elnöke és Ionuț Mișa közpénzügyi miniszter. Ugyan nem döntéshozó testület, de ráhárul a makroprudenciális felügyeleti tevékenységek koordinálásának a biztosítása, a makroprudenciális politikák kidolgozása, s ebben a keretben ajánlások megfogalmazása, amelyeket a pénzügyi szektor minden egyes szereplőinek (de nemcsak) szem előtt kell tartaniuk. Jobbára olyan jellegű szerepkörről van szó, amely csak a szakmabeliek számára mond valamit, de ettől függetlenül a testület által megfogalmazott ajánlások közvetett módon érinthetik a lakosságot, illetve annak egy részét, például pénzintézeti (mindenekelőtt banki) ügyféli minőségében. A mostani ajánlásban is egyébként olyan sérülékenységre van utalás, amely bizonyos értelemben, illetve közvetett módon összefüggésbe hozható a lakossággal, pontosabban a lakossági eladósodással. Eladósodás, amit ez esetben túlzottként értékelt a CNSM tanácsa. Az eladósodás hátulütői A már említett ajánlás kapcsán a CNSM a múlt csütörtökön egy közleményt hozott nyilvánosságra. Abban többek között az áll, hogy a lakosság eladósodásának a növekedése negatív következményekkel járhat a pénzügyi rendszerre nézve, de a jövőbeni gazdasági növekedés tekintetében is. „Jelenleg számottevő mértékben emelkedett az eladósodási fok, azon adósoknak, akik az utóbbi év során kötöttek hitelszerződéseket, egyharmada esetében az eladósodási fok meghaladta az 55%-ot” – olvasható a csütörtökön nyilvánosságra hozott közleményben. Ez akár kockázatosnak is bizonyulhat, s éppen ezért alaposabb elemzésre lesz szükség annak érdekében, hogy az állítólagos kockázatot tompítani, csökkenteni lehessen. A CNSM azt ajánlotta, hogy a közpénzügyi minisztérium és a Jegybank képviselőiből hozzanak létre egy munkacsoportot, amely a testület következő ülésére terjesszen be egy jelentést, ülést, amelyre december 11-én kerül sor. Sem a múlt hétfőn közölt ajánlásokban, sem pedig a csütörtökön nyilvánosságra hozott közleményben nem találni utalást a bankközi kamat, a ROBOR mostani ingadozására, illetve megemelkedésére, de feltételezhető, hogy a tanács ülésén az is szóba került, s az ajánlás sorai között ugyancsak fellelhető a banki kamatok várható alakulásának az ügye. A Jegybank már a múlt hónapban felfigyelt az eladósodás jelentette esetleges veszélyekre. Így például a pénzügyi stabilitási igazgatóság helyettes igazgatója, Florin Neagu azt sugalmazta, hogy határt kellene állítani az ügyfél eladósodási foka tekintetében. A Jegybank annak maximumát a jövedelem 55%-ában jelölné meg, s csak kivételes esetekben, nevezetesen azon ügyfelek esetében 65%-ban, akik igen magas jövedelmeket realizálnak. Ez utóbbi limitbe a kereskedelmi bankok túlnyomó többsége beleilleszkedik, de vannak az alól kivételek is. Ugyanakkor a napi megélhetési kiadások összegszerű megállapítása tekintetében is léteznek a kereskedelmi bankok között eltérések: vannak olyanok, amelyek esetében az havi viszonylatban egy személyre kivetítve 260 lej, de olyanok is, amelyek esetében ez az összeg 375 lej. Persze, vannak sajátos és ugyanakkor nehezen kezelhető helyzetek is: a minimálbérszinthez közeli jövedelmekről van szó, mert azok esetében egy 350 lejes havi részlet az adott személy jövedelmének mintegy 33%-át jelenti, s nehezen képzelhető el, hogy 700 lejnél kisebb összegből valaki képes fedezni mindennemű kiadást. A „betegség” jelei A másik sérülékenységi tényezőt azt jelenti, hogy hazai viszonylatban számos cég a saját tőkefelhalmozása tekintetében ingatag helyzetben van, még sok azon vállalkozások száma, amelyek saját tőkéje a törvényes szint alatt van, valamint azoké, amelyek már jó ideje inaktívak. Amúgy a betegség jelei egyaránt megmutatkoznak az állami és a magántőkéjű cégeknél. Továbbá ilyen összefüggésben továbbra is gondot jelentett az, hogy országos viszonylatban jelentősnek tartandó azon cégek száma, amelyek veszteséggel zárták az elmúlt esztendőt, s az év elejétől eltelt hónapok során sem sikerült pénzügyi eredményeiken javítani. Hecser Zoltán