Kásler Miklós úgy fogalmazott, hogy a konferencia témájaként a legnagyobb magyar tragédia jelenik meg. Kiemelte, hogy Trianonról nagyon sokat tudunk és nagyon sokat nem tudunk, sem az okairól, sem az előzményeiről, ugyanakkor – mint fogalmazott – noha sok dolog ismert az utóéletéről, ez a kép sem teljes még ma sem.

A főigazgató szerint Magyarországot „megszüntetésre szánták", ám az ország, a magyarság a trianoni kihívásra „brutálisan erős választ adott”, olyan szellemi választ, amely Nobel-díjakban, a tudományban, az irodalomban, a zenében nyilvánult meg, miközben az ország átalakította iparát, mezőgazdasága viszonyait, és az életszínvonal tekintetében 1938-ra majdnem utolérte Ausztriát. Kásler Miklós ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a Trianont követő időszakban a meghirdetett úgynevezett wilsoni elvek egyetlen deklarátuma sem valósult meg. Trianon traumája azért égett bele nemcsak a magyarság, hanem a szomszédos népek lelkébe is, mert ezt a problémakört ők sem voltak képesek feldolgozni – fogalmazott.

Trianon az európai történelem egyik legnagyobb „jusztizmordja” volt – idézi a Magyar Távirati Iroda a főigazgatót, aki hozzáfűzte, hogy következményeit csupán szavak, nyilatkozatok szintjén orvosolták. Kásler Miklós a konferencia jelentőségét hangsúlyozva arról beszélt, hogy az előadók komoly levéltári kutatásokat végeztek, így új ismeretek is elhangozhatnak. Ez a konferencia mintegy előkészíti azt a monográfiát, melyet az intézet kutatói le tudnak tenni az asztalra, és az élet számos területére, politikára, hadviselésre, nemzetiségi kérdésekre is kiterjed, Kásler Miklós ennek kapcsán hívta fel a figyelmet az MKI jelenleg zajló egyik kutatására, amely azt a történelmi eseményt dolgozza fel, amikor II. András (Endre) 1224-ben széles körű autonómiát biztosított az erdélyi szászoknak.

Kásler Miklós méltatta Teleki Pál néhai kormányfőt, neves földrajztudóst, akinek munkásságát 1912-ben, az Egyesült Államokban tett körutazása során amerikai kollégái a legmagasabb elismerésben részesítették. Raffay Ernő történész, az MKI Trianon kutatócsoportjának vezetője köszöntőjében arról beszélt, hogy a konferencián rendkívül komoly tudományos előadások hangzanak el, kizárólag szakmai alapon, levéltári forrásokra támaszkodva, mindenféle szélsőségektől mentesen. Kiemelte, hogy a konferencián a tudományos és művészi élet számos jeles képviselője vesz részt, erre pedig úgy tekint, hogy ők jelenlétükkel valamennyien a Trianon-kutatócsoport munkáját támogatják. Mint az esemény mellé kiadott tájékoztatóban írták, a konferencián elhangzó előadások a politikatörténet, a nemzetiségi kérdés, a hadtörténet, a térképészet, a kultúra, az oktatásügy, a könyvkiadás, a jogtörténet, a lengyel–magyar kapcsolatok és a „görög Trianon” témaköreit ölelik fel. 

A témakörök sokfélesége azt mutatja, hogy a trianoni országdarabolásnak sok, egymással összefüggő oka volt, illetve hogy Trianon napjainkig ható következményei is kiterjednek az élet szinte mindegyik területére.

A kilenc előadás közül öt a román–magyar, egy a lengyel–magyar kapcsolatokról, egy a görög–török viszonyról szól, egy a Székely Himnusz keletkezéséről mint a nemzeti összetartozás fontos tényezőjéről, egy pedig egy holland emberről, aki megértette és támogatta a magyarok Trianon elleni küzdelmét.

Az Országgyűlés 2010. május 31-én a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította az első világháborút lezáró trianoni békediktátum aláírásának napját, június 4-ét. Az erről szóló törvény kimondta: „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”.  Az 1920-ban aláírt trianoni békediktátum kimondta, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlott, ennek következményeként Magyarország (Horvátország nélküli) területét 283 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre, lakosságát 18,2 millióról 7,6 millióra csökkentették.