A középkorig visszanyúló farsangi időszak és a végét jelző téltemető rítusok a viccelődésről, a kifigurázásról, egy fordított világ megteremtéséről szólnak. A téltemető és tavaszváró szertartásokban a pogányság és a kereszténység elemei keverednek: nincs ez másként Ditróban sem, ahol a Gyergyói-medence legrégebbi farsangi hagyományait őrzik. Sajátos öltözékben egyedi farsangtemetési szertartást tartanak életben, amelyet Puskás Enikő, a helyi hagyományőrző egyesület vezetője ismertetett lapunkkal.

A ditrói török jelmez története szerint a csatába vonuló férfiak hiányát pótolandó, az asszonyok a hagyományos székely viselethez tartozó szoknyát középen összevarrták, hogy bőszárú nadrágnak tűnjön, csizmát húztak, hárászkendőt vettek a vállukra, majd zajkeltő eszközökkel, főként ostorokkal próbálták távol tartani az idegeneket a falutól, azt mutatva, hogy vannak férfiak otthon – ismerteti Puskás Enikő a ditrói farsangtemetés hagyományának legfőbb elemét. Az öltözéket – a bőszárú, szőttesszoknya-anyagból készült nadrágot, a hárászkendőt és a székely csizmát, valamint az arcot takaró maskarát ma már hivatalosan is levédett ditrói unikumként tartják számon. 
Emellett még a török basa és a kutyafogó jelmezek is hasonlóan régiek: a basa a ceremónia főszereplőjeként vezeti a felvonulást, a kutyafogók pedig – bottal, amelynek hurok van a végén – a felvonulás ideje alatt bosszantják a törököket, megpróbálva elvenni tőlük az ostort. Ha ez sikerül, nagy szégyen a törököknek – vezet be a sajátos farsangi rítusokba Puskás Enikő. 

A felvonulás előre meghatározott rendben történik, elöl a basa, középen az ördögök szekéren húzzák az Ilyést formáló szalmabábut, a menyasszony-vőlegény páros, a babás asszony, a kártyavető cigányné is a csapat részét alkotják, akárcsak a székelyruhába öltözött férfi dalcsoport tagjai, a sort pedig a törökök zárják ostorcsattogtatással. A zenés-énekes-játékos felvonulás a falun végighaladva a központon bábuégetéssel és a hozzá kapcsolódó dramaturgiával éri el tetőpontját. 
Ilyést annak rendje és módja szerint népviseletbe, illetve cigányasszony jelmezbe öltözött nők siratják el, majd a halál és az ördögök gyújtják meg. A bábu holtteste mellett a Fut a malac a búzában kezdetű népdalra a törökök örömtáncot járnak. A táncba később mindenki becsatlakozik, rövid mulatság veszi kezdetét, de utána már egyetlen ostorcsattanás sem hallatszódhat, hiszen beállt a böjt időszaka. 

Régen három napot tartott a ditrói farsang: vasárnap, kedden és szerdán is űzték a telet, autóbuszokkal a környező falvakból is jöttek „csodát látni”, nevetni és mulatni: így emlékszem gyermekkoromból – meséli Puskás Enikő, akinek felmenői közül is többen részesei voltak a farsangolási ceremóniának. Ő maga 2010 óta működteti a hagyományőrző csoportot, ahol több tevékenység foglalja magába Ditró hagyományait: néptáncot és népdaléneklést oktatnak, betlehemes csoport is működik, valamint a férfi dalkör is színesíti a palettát.
A farsangi csoportban sok fiatal van, akik nagyrészt középiskolások. Régen szabály volt, hogy csak 18 éven felüli és házas férfiak öltözhettek be farsangi maskarába, ma már örvendünk a fiataloknak, akik többnyire az élmények, a jókedv, az együttlét és az utazgatások kedvéért jönnek, versengenek, ki tud nagyobbat csattintani az ostorral. Vannak egészen kicsi gyermekek is, akik valamiért magukénak érzik ezt a szokást és a részesei szeretnének lenni a továbbvivésének – tudtuk meg a csapatvezetőtől.

Puskás Enikő elmondása szerint az elmúlt tíz évben sikerült újra az ünnepnapok részévé tenni a ditrói farsangtemetést, sokakat jóérzéssel tölt el ennek a hagyománynak a továbbéltetése, de kétségtelen, hogy a felgyorsult világban sokkal nehezebb megmozgatni, a múlt értékei felé terelni az embereket. Mégis fontos, hiszen Ditró identitásában fontos helye van ennek a téltemető szertartásnak – összegezte ismereteit Puskás Enikő.