Napról napra felülírják saját álláspontjukat migráció kérdésében Nyugat-Európa országai. Míg korábban az ujjal való mutogatás jellemezte a kormányzókat, mostanra a cselekvés mellett döntenek: a határellenőrzés és határzár európai realitás lett. Egyelőre, az események távoli szemlélőiként figyeljük, mi történik. Sorozatunk újabb részeként Kolumbán Gábor válaszolt kérdéseinkre. [caption id="attachment_11578" align="aligncenter" width="620"] Menekültek a szerb–magyar határ egyik elhagyott őrházánál. Romló perspektívák[/caption] – Hogyan látja a migráció kérdését? – A migráció egyéni, illetve tömeges válasz a globális krízisek kihívásaira. Népességrobbanás, élelmezési válság, ivóvízhiány, és mindezeket tetőző klímaváltozás. Ha nincsenek vagy nem működnek a globális válaszok, akkor beindul az egyéni megoldások keresése. Ami megkülönbözteti ezt a népvándorlást a korábbi népvándorlásoktól, és összefügg más globális jelenséggel, az a terrorizmus veszélye. – Most kezdődött vagy csak most lett látványos? – Nem most kezdődött, mindig is hatékony megoldás volt a vándorlás a krízishelyzetek megoldására. Egyben szelekciós mechanizmus is. Élet-halál küzdelem. Aki túléli, megfogalmazhatja a túlélés kultúráját, és új világot teremthet magának és társainak. Ehhez azonban tömeges méretűvé kell hogy duzzadjon a vándorlás. – Kell foglalkozni a migráció kérdésével székelyföldi viszonylatban? – Természetesen, igen. Még akkor is, ha a jelenlegi drámai méretet öltő népvándorlás és menekültáradat látszólag nem a Székelyföldre igyekszik. Foglalkozni kell mint korunkat jellemző társadalmi folyamattal, beleértve az innen elvándorlókat is. Elemezni kell az okokat, és a jelenség differenciált kezelésére helyi, országos és globális politikákat és stratégiákat kell kidolgozni és gyakorlatba ültetni. – Mikortól lehet ez téma Székelyföldön? Amikor megérkeznek az első migránsok vagy már most is az? – Már most is az, és úgy százötven éve kérdés. A székelyföldi életforma, az erőforrások fölötti közösségi ellenőrzés megváltozása a székely kérdés lényege. Ez a kérdés a dualizmus idejében kezdődött el, és azóta tart. – Kell felelősöket keresni? – Felelősök vannak. Mindenekelőtt azok, akik évszázadokig gyarmatbirodalmaik fenntartásával elvonták az erőforrásokat a fejlődési folyamatok mögül. Most már késő felelősöket keresni, azonban nem szabad megfeledkezni az elmúlt évszázadok morális felelősségéről. – Befogadni vagy sem? – Befogadni egyéneket lehet, alkalmazkodási feltételekkel. A befogadó országok, amennyiben sikeres a kulturális asszimiláció, nyilván profitálhatnak a „vérfrissítésből”, fiatalításból és biológiai sokszínűségből fakadó evolúciós előnyből. Aki nem képes asszimilálni annak hátrányai lehetnek a kényszerű befogadásból. Akár fordítva is elsülhet a dolog, és a befogadás helyett megszállás lesz a bevándorlás eredménye. – Mi lenne a megoldás? – Megkülönböztetett kezelés. Egyéni elbírálás. A tömeges bevándorlás megakadályozása. – Mi lehet a következménye a nagyobb számban érkező idegennek? – Zűrzavar, káosz, a megszokott kultúra megváltozása. Új világ. – Lehet 10 évre előre gondolkozni migrációügyben? – Nem. A klímaváltozás komplex következményeire kell felkészülni. Helyi, regionális, országos és globális szinten. – Románia eddig nem volt célország. A kvótarendszerrel azonban ide is kerülhetnek emberek. Az államfő ellenzi a migránsok fogadását… – Mindenki védekezik, ahogy tud. Racionális álláspont, hogy a befogadókapacitást meghaladó számú bevándorlót elutasítsa egy ország. Ez a minimális feltétele annak, hogy ne uralkodjon el a zűrzavar. – Hogyan látja az EU politikáját a migráció kérdésében? – Felkészületlenség, rögtönzés, megosztottság. Véget ér hamarosan a demagógia. Az események felülírnak minden ideológiát. Veszélyes válaszok is lehetségesek. A politikai szélsőségek felerősödése, és az irracionális válaszok is megfogalmazódhatnak a félelem által inspirálva, amennyiben nem sikerül békés, civilizált megoldást találni a krízisre. Daczó Dénes