Az Országos Statisztikai Intézet (INS) a minap hozta nyilvánosságra a családi költségvetésekre, illetve a háztartási kiadásokra vonatkozó számadatokat. Rengeteg számadatot tartalmaz ez a helyzetjelentés, amely egy sajátos statisztikai nyomon követési módszer révén áll össze. Amúgy évente nyilvánosságra hoznak egy ilyen jellegű közleményt, s nemcsak hazai viszonylatban, hanem Európa-szerte, sőt uniós viszonylatban is az Eurostat által. [caption id="attachment_55968" align="aligncenter" width="477"] Fotó: dentalninja.blogspot.ro[/caption] Áttanulmányozva a nyilvánosságra hozott számadatokat, akár meglepőnek is nevezhető helyzetekkel, tényekkel szembesülünk. Így például egy háztartás havi átlagban távközlési szolgáltatásokra a 2016-os esztendőben 90,71 lejt költött olyan körülmények között, amikor is a tisztálkodásra, testápolásra csak 13,89 lejt, s még kevesebbet nevelési jellegű tevékenységekre, szolgáltatásokra, nevezetesen 4,5 lejt. Egyébként a telefonszolgáltatásokra fordított összegek kvantumát csak a villamosenergia-fogyasztás ellenértéke haladta meg, ami havi átlagban 94,06 lejre rúgott. Telefonra jut Kétségtelen, hogy a múlt esztendőben bekövetkezett az egyik-másik közszférai szektort érintő bérkiigazítások, valamint az országos garantált minimálbér megemelésének a nyomán növekedett az országos átlagos bruttó bér, a nyugdíjpont értékének az indexálása nyomán pedig az átlagnyugdíj kvantuma is. Ám ennek ellenére a romániai átlagjövedelmek messzire elmaradnak a „közelben” lévő országokban jegyzett átlagos bérszintektől. De mégis meggondolkoztató a háztartási kiadások struktúrája. Az, hogy a telefon egyes tevékenységeknek elengedhetetlen eszköze, azt nem lehet vitatni, de annak, mármint a mobiltelefon használatának a romániai elterjedése úgymond meggondolkoztató. Igen, mert valahogy nincs rendjén, hogy annak penetrációja „erőteljesebb” legyen, mint egyes jóval fejlettebb európai országokban, mint ahogy az sem, hogy számos család esetében az okostelefonok száma meghaladja a családtagok számát. Egy kis túlzással azt is állíthatjuk, hogy ez az adott körülmények között az már-már fényűzés. Továbbá az arányok tekintetében is visszás helyzettel állunk szemben: nincs, nem lehet rendjén az, hogy havi átlagban egy háztartás több mint kétszer annyit költsön távközlési szolgáltatásokra, mint együttesen az egészségügyi szolgáltatásokra, nevelésre és tisztálkodásra. (Ez utóbbi kapcsán megemlítendő, hogy sajnos országunk uniós viszonylatban az utolsó helyen áll például a fogkrém, valamint a fogkefe használata tekintetében.) Amire kevésbé futja A statisztikai intézet által közölt adatok szerint ugyan a telefonszolgáltatásokra jobbára futotta a családi költségvetésből, de már kevésbé egyebekre. Ha hinni lehet a számoknak, akkor a hazai háztartásoknak a múlt esztendőben csak 16,1 százaléka engedhette meg magának, hogy a havi nettó jövedelméből könyveket, újságokat és folyóiratokat vásároljon, alig 11,7 százalékuk tekintett meg színházi vagy filmszínházi előadást és 18,1 százalékuk legalább egyhetes „házon kívüli” pihenést. Visszatérve a már többször is emlegetett távközlési szolgáltatásokra: túl az arra fordított összegeken megemlítendő az is, hogy a hazai háztartásoknak 6,2 százaléka nem volt képes határidőre kifizetni a telefonszámláit. Ez az arány viszont eltörpül a lakásfenntartással kapcsolatos fizetési kötelezettségek „elnapolása” mellett: a háztartások egyharmada megkésett a szóban forgó fizetési kötelezettség határidőre történő teljesítésével, a villamosenergia-fogyasztási számlák esetében pedig a szóban forgó arány 14,5 százalék volt. Az állammal, illetve a különböző költségvetésekkel szembeni kötelezettségek ugyancsak megterhelték a családi költségvetéseket: 2016-ban egy háztartás összkiadásaiban 20,3 százalékos részarányt képviseltek a jövedelmi adók, a társadalombiztosítási hozzájárulások, a különböző adók és illetékek. Ez abszolút számban kifejezve 513 lej/hónapot jelentett. Ennek az összegnek 39,7 százalékát tette ki a jövedelmi adó és 58,4 százalékát a különböző társadalombiztosítási hozzájárulások. Hecser Zoltán