A dinamikus, látványos fejlődéshez külső forrásokra van szüksége a városnak, a helyi költségvetés ilyesmire korántsem elegendő. Ezt szem előtt tartva számos pályázatot nyújtott be a hivatal, több közülük nyerésre is áll. Gálfi Árpád elégedett a megvalósításokkal, a haladással, bár néhány emberben csalódott az elmúlt esztendőben. [caption id="attachment_82265" align="aligncenter" width="720"] Munka közben a polgármester. Nincs megtorpanás, menni kell tovább Fotó: Ember Attila[/caption] – Szűkebb költségvetési kerettel indult az idei esztendő. Hogyan sikerült a hiányt pótolni? Melyek azok a területek, ahová kevesebb pénz jutott? – Nem állítom, hogy nem okozott nehézségeket a szűkebb keret, de sikerült túlélnünk az évet hitelek nélkül. Tudomásul kellett vennünk, hogy nagyobb beruházásokat ilyen keretből nem lehet megvalósítani. Befejeztük a Kipi-kopi napközi játszóterét, két újabb játszótér teljes felújítását kezdtük el, a Szejkén az ivóvíz és a szennyvíz vezetékrendszerét kiépítettük, folytatódtak az útjavítási, aszfaltozási munkálatok is. – Több alkalommal is hangsúlyozta Ön a külső források bevonásának fontosságát. Kérem, vonjon mérleget a 2018-as évre vonatkozóan: honnan, milyen célra és mekkora összegeket sikerült Szé­kely­udvarhelyre „vonzani”? – Külső források, pályázati támogatások nélkül elképzelhetetlen, hogy Székelyudvarhely a meglévő saját keretéből dinamikusan tudjon fejlődni. Ahhoz, hogy pályázhassunk, rengeteg tervdokumentációt kell előkészíteni. Ez óriási munka, és sok időt igényel a fejlesztési osztályunk munkatársai részéről. Pályázati anyagok hiányában azzal kellett kezdenünk 2016-ban, hogy ilyen dokumentációkat készítünk. A tervek előkészítése is sok időbe telik, de ezt követi még az elbírálási időszak, ami több fázisból áll. Ma már örömmel újságolhatom, hogy tizenegy leadott anyagunkból több mint fele pozitív elbírálásban részesült, a többi pályázatunk is jól halad az elbírálások szakaszaiban. Ez a rengeteg munka 2019–2020-ban válik majd láthatóvá. Reményeim szerint több 10 millió eurónyi támogatásból fejleszthetünk Udvarhelyen a következő években. Ha visszatekintek, a Rákóczi úton és a Szejkefürdőn is a vezetékrendszerek kiépítése, valamint a Kogălniceanu utcai tömbházszigetelés is külső források segítségével készült. Ne feledkezzünk el a magyarországi támogatásokról sem, amiből a Tamási Áron Gimnázium újulhatott meg, és létrejöhetett a Kézilabda Akadémia. – Az év utolsó napjaiban jó híreket közölt a közösségi oldalán. Többek között arról, hogy újabb ifjúsági lakások épülhetnek Szé­kely­udvarhelyen. Lakásügyben milyen reményei lehetnek az udvarhelyi fiataloknak? – Az előbb említett pályázati forrásokon felül, valóban tárgyaltunk újabb 48 ifjúsági (ANL) lakás felépítésének lehetőségéről, a most átadott 48 lakrészen és a kórház udvarára tervezett tömbházakon kívül. Mindent megteszek azért, hogy a fiataljainknak olyan jövőképet tudjunk biztosítani, amely ösztönzi majd őket az itthon maradásra. – Egy város életében alapvető fontosságú a közszolgáltatások minősége. 2018-ban Udvarhelyen más lett a vízszolgáltató és nem felhőtlen a hulladékgazdálkodási céggel való viszony. Milyen irányvonalat képvisel Ön ezekben a kérdésekben? – Én a törvényes irányvonalat képviselem és minden tekintetben Székelyudvarhely érdekét, az udvarhelyi emberek érdekét tartom szem előtt. Ilyen szempontból nincs nehéz dolgom, mert hála Istennek nem tartozom senkinek, nem függök senkitől és nem vagyok lekötelezve senkinek. A vízszolgáltató-váltást egy jogszabály módosulása „kényszerítette” ránk. Mérlegeltünk, és a lehető legjobb döntés volt számunkra a Harvíz. Ők vállalták az elavult városi hálózat fejlesztését, míg a régi szolgáltató nem tudott óriási fejlesztéseket vállalni a jövőre nézve. Ezenkívül a Harvíz kiszámlázott bevételeiből arányaiban sokkal nagyobb összeg kerül vissza a fejlesztési alapba, mint az előző szolgáltató esetében. Ez is egy nagyon fontos szempont. A hulladékgazdálkodási céggel való viszonyom pedig akkor lesz felhőtlen, amikor arra fogják használni a hulladéklerakót, amire épült: Székelyudvarhely és a környékbeli települések szemetének tárolására. Felháborítónak tartom, hogy egy tárolócella 1-2 év alatt megteljen az ország minden pontjáról ideszállított szeméttel, miközben ez 7-8 évre lett volna elegendő nekünk és a környéknek. Értem én a gyors extraprofit iránti vágyat, csak ezt ne a gyermekeink, unokáink környezetének rovására érje el valaki. – Az év végén csak második nekifutásra sikerült elfogadni a 2019. évi helyi adókról szóló határozatot. Az üléseken Ön a progresszív adózás mellett szállt síkra. Kifejtené ezt bővebben? – Valóban voltak nézeteltérések az önkormányzati képviselők között, ami az adók módosítását illeti. A PUG, a városrendezési terv elfogadásával nagyon sok ingatlan, telek besorolása megváltozott. Régebb szántóföldként elkönyvelt telkek váltak beépíthető telkekké. Ezeknek az értéke is nagy arányban nőtt. A város költségvetéséből jelentős összeg esett ki a tavalyi kormányhatározatoknak köszönhetően. Az inflációt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, és azt sem, hogy évek óta nem történt adóemelés. A jelenlegi módosítások minimálisak lejben kifejezve, de természetesen, ha riogatni akar valaki, akkor jól hangzik – politikai szempontból –, ha az egy lejről két lejre való emelést 100%-os növekedésként emlegeti. – Beszélik a városban, hogy minőségi változás tapasztalható a hivatal által szervezett rendezvényeken. Miért tartja fontosnak a közösségi eseményeket? – Egy erős, összetartó, azonos érdekeket és értékrendet képviselő közösség sokkal több mindenre képes, mint az, amelyikben széthúzás, marakodás, viszály van. Valóban igen nagy figyelmet fordítunk arra, hogy Székelyudvarhelyen minőségi, igényes rendezvényeken vehessenek részt a városlakók. Megérdemeljük, hogy jól érezzük magunkat saját városunkban, szülőföldünkön! – Hogyan értékeli: milyen volt 2018-ban a városvezetés viszonya a civil szervezetekkel? – Úgy vélem, hogy jó viszonyt ápolunk a civil szervezetekkel. Minden jó kezdeményezést támogattunk és ezután is támogatni fogunk. – Két ízben is gondja akadt a városvezetésnek az ünnepi dekoráció miatt – március 15-e és október 23-a után. Mi lett ezeknek az ügyeknek a végkifejlete? Mi a véleménye Önnek ezekről az esetekről? – Azt gondolom, nem ördögtől való, ha egy európai uniós országban egy többségben levő városi közösség a nemzetének ünnepén feldíszíti a várost nemzeti színű szalagokkal, kokárdákkal. Meggyőződésem, hogy a törvények rossz értelmezése miatt róttak ki ránk bírságot két ízben is. Nem Magyarország nemzeti zászlóját tettük ki, hanem piros-fehér-zöld szalagokat. A prefektus által kirótt bírság miatt fellebbeztünk. Az ügyek folyamatban vannak, de például Budapest főpolgármestere, Tarlós István megígérte, kifizetik a büntetésünket, amennyiben jogerősen elveszítjük a fellebbezést. – Az év végén úgy tűnt, mintha megváltozott volna valami az MPP–EMNP koalícióban, hallani szakadásról, konfliktusról. Mi történik valójában a többségi frakció belső életében? – Én nem tudok szakadásról, de még a szakadás szándékáról sem. Az kétségtelen, hogy tizenegy ember nem tud egyetérteni mindig mindenben, ezért is szükségesek a frakción belüli gyűlések, egyeztetések. Annyi történt mindössze, hogy most már nem csupán koalíciós frakción belül, hanem a koalíciót alkotó pártok (MPP–EMNP) külön-külön is gyűléseket tartanak időnként, hogy párton belül is egyeztessenek, mielőtt koalícióban tennék. – Összegezve: mit tart 2018 legnagyobb megvalósításának, mi volt a kedvenc projektje? És az esztendő legnagyobb csalódása? – Nincsenek kedvenc projektjeim. A legkisebb munkától a legnagyobbig egyformán fontosnak tartok mindent. Vannak kósza hírek, amelyek szerint nem történik semmi Székelyudvarhelyen, de ha őszinte az ember és visszatekint 2016-ra, illetve azelőttre, akkor megállapíthatja, hogy mára már közlekedhető utcákon autózhatunk a városban, azokon a részeken is, ahol pár éve még elviselhetetlenek voltak az állapotok. A városközpontban föld alá kerültek az elektromos vezetékek, játszóterek, közterek épülnek, szépülnek, iskolák, sporttermek, sportbázisok újulnak meg, sok fejlesztés és beruházás műszaki dokumentációja készült el, ezek a fejlesztések külső forrásokból hamarosan elkezdődhetnek, a Városházán is sikerült rövidíteni az engedélyek, bizonylatok kiadási határidejét, ma már nem kell hónapokat várni egy-egy urbanisztikai bizonylatra vagy építési engedélyre. Az elmúlt esztendőben a legnagyobb csalódást nem a meg nem valósult projektek, hanem az emberek okozták. Nagyot csalódtam néhány emberben, de túl vagyok rajta, az élet megy tovább. – Kérem, nevezze meg az új esztendő legfontosabb céljait! – Legfontosabb célom továbbra is az, hogy egyre élhetőbbé, vonzóbb várossá tegyük Szé­kely­udvarhelyt, és mindezt úgy tudjuk megvalósítani, hogy a lehető legészszerűbben gazdálkodjunk közpénzzel. Asztalos Ágnes