Napközis gyermekeknek konyhát üzemelnének be, óvodát építettek, és befejezés előtt áll a Márton Áron Látogatóközpont Szentdomokoson. A gyalogosok biztonságáról, az utak járhatóságáról és a közösségi életről sem feledkezett meg a községvezetés, nem utolsósorban pedig készül a tanuszoda. Karda Róbert polgármestert kérdeztük megvalósításokról és további tervekről. – Tavaly ősszel a második mandátumát kezdte meg, akkor már számos beruházás volt folyamatban a településen. Melyek ezek, és jelenleg hol tartanak a kivitelezésekkel? – 2016-ban több épület felújítását kezdtük el, és lassan mindegyik munkának a végére érünk. Hamarosan be is lakunk néhány épületet, de azt tapasztalhattuk, hogy ez nem egy könnyű műfaj. Idén nyáron az is a feladatunk, hogy berendezzünk egy napközit, abban beindítanánk egy konyhát, amely elsősorban a napközis gyermekek étkeztetését biztosítaná, de az ezt igénylő idős emberek étkeztetését is biztosítanánk általa, akár házhoz szállítással is. Ugyanakkor építettünk egy óvodát, amelyre nagy szükség volt, mivel Domokoson mostanáig több épületben zajlott az óvodai és az iskolai tevékenység. Az új, 700 négyzetméteres épület központi részében alakítanánk ki nagyobb óvodai csoportokat – a községközponttól nem túl messze, egészen jó körülmények között tudnák fogadni a gyermekeket. Ennek az épületnek a belakása egy másik feladatunk, és szeptember elsejéig ezek működésére mind meg kellene szereznünk a szükséges működési engedélyeket. Ha valami nem jön közbe, akkor az új tanévet ezekben az épületekben kezdhetnék a gyerekek. Nagyon sok ideig nem beszéltünk a Márton Áron Látogatóközpontról, amely immár 95 százalékban elkészült. Augusztus 28-án, a Márton Áron-kilenced utolsó alkalmakor szeretnénk, ha az érsek atya megáldaná az épületet, és azzal ott is elkezdődne a tevékenység. A látogatóközpont egyik része a zarándokokat szolgálná ki, míg a kiállító- és konferenciateremben rendezvényeknek biztosítanánk helyet, de azoknak a helyi civil szervezeteknek is otthont adunk, amelyeknek jelenleg nincs irodájuk. Mindezek mellett dolgozunk a polgármesteri hivatal épületének a felújításán is. Itt a határidő nem szoros, de augusztus végén szeretnénk elkezdeni a beköltözést az épületbe. Ott az irodákat egy kicsit átrendeznénk, és az elképzeléseink szerint lesz egy ügyfélkapu, hogy megkönnyítsük az ügyintézést, például egy igazolásért ne kelljen bolyongani az épületben. – A hivatal újjáépítésével konkrétan mi változott? – Pályázatot nyertünk a hivatal székházának energiahatékonnyá tételére, így kicseréltük a nyílászárókat, hőszigeteltük az épületet, felújítottuk a fűtésrendszert, lámpatesteket cseréltünk, és beüzemeltünk egy napelemes rendszert. Mindemellett kicseréltük a padlót, kijavítottuk a falon a hibákat, és újrafestettük. Remélem, a következő jó néhány évben nem kell újabb nagymértékű felújítást végeznünk. Ezek az épületekre vonatkozó projektjeink, természetesen közben még készül a tanuszoda is. Egyelőre nagy kérdés, hogy az építkezési anyagok drágulásával milyen akadályok merülnek fel, de még nem jeleztek semmit, hogy le kellene állni a munkálatokkal, úgyhogy elég szépen haladnak. Szerintem idén azt is be tudjuk fejezni, és meg tudjuk nyitni. – Az építkezéseken kívül még mivel dolgoznak a településen? – Folyamatosan foglalkozunk az utakkal, vizsgáljuk az állapotukat. Azt tapasztaljuk, hogy például a 15 évvel ezelőtt aszfaltozott szakaszokon annyira meggyengült az aszfalt, hogy újabb réteget kell rátenni, vagy kátyúzni kell. Ezeket a munkálatokat az idei évre már elvégeztük. Ami most igazából elkezdődött, és remélem, hogy jó ütemben fog haladni, az az európai út melletti járdaépítés. Reméljük, hogy hamarosan a megyei út mellett is tudunk járdát építeni, ami a lakosság biztonsága érdekében nagyon fontos lenne, hiszen nagy ütemben nő a forgalom a településen. – Milyen terveik vannak még? – Tervünk van bőven, aztán lássuk, honnan tudunk finanszírozást szerezni hozzájuk. Folyamatosan figyeljük a pályázati kiírásokat, és keressük a lehetőségeket, hogy melyik projektünkkel tudnánk pályázni. A központi iskolaépületet megpróbáljuk a jövőben újjáépíteni, rajta is vagyunk az Országos Beruházási Társaság listáján. Ha találunk forrást erre, akkor az 5–8. osztálynak helyet adó iskolaépületet és a tornatermet szeretnénk felújítani. Továbbá a községi utak felújítása is prioritás, erre is keressük a finanszírozási lehetőségeket, több mint negyven kisebb utcát tennénk rendbe. Azokban az utcákban eddig a közművesítést intéztük, így jó, hogy csak ezután aszfaltozzuk le, mert legalább nem kell feltörni. Ezt a következő egy-két évben valósítanánk meg. Aztán szeretnénk átalakítani a település központját is, már készülnek a tervek. Ezenkívül egy ipari zónát is tervezünk. Egyelőre azt látom, hogy a falu él. A fiatalok, ha külföldön is dolgoznak, itthon házakat építenek, ami azt jelzi, hogy itthon képzelik el a jövőjüket, és akkor ilyen értelemben a létező lehetőségeken, a turizmuson vagy a mezőgazdaságon kívül jó lenne, ha kisebb gyárak is létesülnének. – Jelenleg milyen a közösségi élet a településen? [caption id="attachment_127265" align="aligncenter" width="2560"] Épül a tanuszoda. Új lehetoség a környék gyermekeinek[/caption] – A közösségi életbe nagyon bekavart a járvány, most kezdenek közösségi eseményeket szervezni, amelyekre az emberek vágytak. Azt látom, hogy mindenkinek fontosak a találkozások. A különféle civil kezdeményezések egy-egy csoportot mozgatnak meg, és ezek a csoportok szépen tevékenykednek. Legutóbb az bizonyította, hogy van összefogás a településen, hogy egy helybélinek volt egy nagyon súlyos balesete, és amikor több hónap után felépült, elhatározta, hogy egy kápolnát szeretne építeni az Egyes-kőhöz, amihez meg is kapta a nemzeti parktól a szükséges engedélyeket, és végül kalákával építették fel. A Márton Áron Múzeum működtetőinél is nagyon jó csapat van. Aztán azt is tapasztaljuk, hogy az emberek egy része eltunyult, várja a szebb jövőt, elvárásai vannak nemcsak a községvezetéssel, hanem mindenki mással szemben is, de lehet, hogy igazából csak a saját magával szembeni elvárásait nem tudta megfogalmazni. Ezeket igyekszünk olyan irányba terelni, hogy ne az elvárás legyen az erősebb, hanem inkább tettek legyenek, hiszen ez a település nem egyik-másikunké, hanem a közösségé. A hétvégén a templom búcsúját üljük itt Csíkszentdomokoson, és a falunapokat nem választottuk el a búcsútól, ott is próbálunk olyan programokat szervezni, amelyekbe minél többen aktívan kapcsolódnak be. Igyekeztünk a lehetőségekhez mérten egyszerűsíteni a programot, mert soha nem tudjuk, hogy a járvány miatt milyen intézkedéseket hoznak. Ezzel együtt a lovasnapokat ugyancsak a hétvégén szervezzük meg, immár tizedik alkalommal, Albert Alfonz alpolgármesternek köszönhetően. – Melyek a legnagyobb gondok a településen? – Sajnos megoldatlan dolog a romák helyzete, integrációja. Személyesen is kudarcként élem meg, hogy nem tudjuk kimozdítani a megszokott helyzetből ezt a közösséget, nem vagy csak nagyon nehezen tudjuk integrálni. Nagyon sok energiánk rámegy arra, hogy próbáljuk őket visszafogni, szinte naponta akad problémánk e tekintetben. Úgyhogy a roma integráció egy nagy feladat számunkra. Annak a módját kell megtalálnunk, hogyan tudunk a felnőtteknek munkát biztosítani, illetve a gyermekek minél nagyobb százalékát be kell iskolázni. Én ebben látom a kimozdulás lehetőségét. Ha lesznek a szociális gazdaságot célzó pályázati kiírások, megpróbálunk élni a lehetőséggel. Ez az egyik gond a településen, a másik pedig, ami a közösségi életet veszélyezteti, az elmagányosodás, az, hogy a kaput bezárjuk és otthon maradunk. Arra kell biztatnunk egymást, hogy azokat az emberi kapcsolatokat, amelyek korábban gyümölcsözőek voltak, ne hagyjuk tönkremenni, mert azok által tudjuk segíteni egymást, kölcsönösen. Még nincs olyan nagy gond e tekintetben, mert kisebb kalákák még mindig léteznek, segítik egymást az emberek, még eljárnak egymáshoz névnapolni. Ugyancsak gond a településen az, hogy a medvék egyre közelebb merészkednek a lakott területekhez. Nem tudni, ki és mikor fog közelebbről találkozni velük. Próbáltuk felhívni a közösség figyelmét – nem ijesztgetés céljából – arra, hogy nézzék meg, ki hol jár, és mire figyeljenek, de egyelőre ennél sokkal többet nem tehetünk, várjuk, hogy amikor a kormányhatározat megjelenik a Hivatalos Közlönyben, milyen alkalmazási módszereket fogunk tudni használni a nagyvadak okozta károk megelőzésére. – Mindezek fényében hogyan tekint a jövőbe? – Szeretek bizakodó lenni, mindenképpen úgy gondolom, hogy meg is vannak a kellő terveink hosszú távon. Reménykedem abban, hogy tényleg jó irányba haladunk, és azt gondolom, hogy ha ehhez még hit is társul, akkor megvan az esélye annak, hogy itt a településen mindenki jól érezze magát, békességben, boldogan éljen. Úgyhogy optimistán tekintek a jövőbe.

Biró István