Valóban külön szállítják el a szelektíven gyűjtött szemetet? A lakosság tudja-e, hogy milyen hulladékokat tegyen a különböző színű gyűjtőharangokba? Milyen problémákat tapasztalnak az összegyűjtés és a válogatás során a köztisztasági vállalat alkalmazottjai, és hová kerül a szelektíven gyűjtött szemét? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ, ezért felkéredzkedtünk az Eco-Csík egyik autójára, hogy végigkövessük a szemét útját. [caption id="attachment_4916" align="aligncenter" width="620"] Ürítik a szemetesharangot. Gondok kívül-belül Fotó: Háromszéki Eszter[/caption] [dropcap]R[/dropcap]eggel kilenc óra, az Eco-Csík székhelyén épp a városban meghibásodott porszívót javítják, miközben engem egy szinte teljesen megrakott darus célgép vár. A vezetőfülke mögött közvetlenül található a letalpalókkal felszerelt autódaru és horgos konténermozgató, amely alkalmas a gyűjtőharangok megemelésére és kiürítésére. Mögötte egy dróthálóból készült kosárba ürítik a szemetet, az építménybe körülbelül 15-16 teli harang tartalma fér el, ennek tetejét pedig hálóval födik be, hogy menet közben se szóródjon szét a szemét. Túl korán jár az autó Novák Árpáddal, Pál Ignáccal és Orbán Bélával kelünk útra, hogy további két szelektív szigetről és egy bútorforgalmazó cégtől gyűjtsük be a hulladékot, és az egészet a csíkszentsimoni válogatóállomásra szállítsuk. Novák és Pál már négy éve dolgozik Eco-Csíknál, akkor igazoltak át, amikor az önkormányzati tulajdonban levő cég átvette az AVE Huron Kft.-től a városi köztisztasági és hulladékgazdálkodási szolgáltatást. Orbán Béla pedig friss alkalmazott, ezért nincs még egyenruhája – jegyzi meg. A lakossági hulladék begyűjtésénél kétfős csapatban dolgoznak, egy sofőr és egy segéd végzi a feladatot, a szelektív hulladékot viszont hárman szedik össze a tömbházak környékén hetente, a magánházaktól havonta. Általában megvannak a munkacsoportok, így mindenki tudja a feladatát, és az évek során össze is szoknak, így megelőzhetők a balesetek, hiszen a hulladékgyűjtésnél is fontos, hogy figyeljenek egymásra. Elindulásunkat követően feltételezem, hogy csak az én kedvemért indultunk most ilyen későn. Megerősítik, hogy általában hétkor indulnak, és néha panaszkodnak is a lakók, hogy korán dübörög a kukásautó a negyedekben, de gyakrabban érkezik arról panasz a magánházak övezetéből, hogy nem vitték el a szemetet, hiszen van, aki nem kel fel elég korán, hogy kitegye a szemetet, és amire kitenné, már rég eljárt a területen a kukásautó. Közben a problémákról, bosszúságokról kérdezem utastársaimat. Elmondják, a lakosok gyakran parkolnak a kukák közelében, ilyen esetben pedig nincs mit tenniük, elmennek, és később visszatérnek, lesve, hogy mikor tudják megközelíteni a szelektív szigetet. Mutasd a szemeted, megmondom ki vagy Tisztaság és a szelektív gyűjtés szempontjából a Piac utcai sziget jár az élen, ott még a joghurtospoharakat is kimosva dobják a konténerekbe. Rákérdezek, hogy mi az előnyösebb, hiszen a mosogatással az ivóvizet szennyezik. Novák Árpád kifejti, a joghurtospoharak nem hasznosíthatók újra, ha nincsenek kimosva, viszont az olajas flakonok kimosásával valóban fölösleges szennyezni a vizet. A fenti jó példával ellentétben a legrosszabb állapotokat általában a Dendrológiai park szemetesei körül találják: itt gyakran szétszórják a szemetet, és a gyűjtőharangok tartalma sem felel meg a követelményeknek. Közben megérkezünk utunk első állomására, az Octavian Goga sétányra, és ahogy bekanyarodunk, máris szembesülünk az első problémával: egy autó áll a hulladéksziget mellett. Szerencsére a jármű tulajdonosa a közelben van, így gyorsan átáll egy közeli üres parkolóhelyre. Az Eco-Csík munkatársai megállapítják: a papír és karton gyűjtőharangja szinte teljesen tele van, a műanyag viszont üres – a környékbeliek valószínűleg nem fogyasztanak palackos vizet, vagy a guberálók már gondoskodtak a flakonok elszállításáról. Munkába lendülnek: egyikük a darut kezeli, közben kollégája ráakasztja a horgot a harangra, majd felmászik a raktérbe, ahol a horgot kiakasztja az egyik kampóból, így két oldalra kinyílik a gyűjtőharang alsó része, azonban a középső részen fennakadnak a kartonok, és ezen nem segít a rázás sem, így kénytelenek kézzel kihúzni a hulladékot. Közben papírfecnik lepik el környéket. Megjegyzem, hogy valaki biztosan a hivatalos iratait, személyes adatait tartalmazó papírokat próbálta megsemmisíteni. Novák Árpád kifejti, az iratmegsemmisítővel nincs probléma, hiszen az összezúzott fecniket zsákba szokták tenni a cégeknél, azonban ilyen esetben kénytelenek kézzel összeszedni a széthullott darabokat. A Pacsirta utca felé vesszük az irányt, közben találkozunk egy másik Eco-Csík-autóval, amely épp a Kalász negyedben gyűjti a lakossági szemetet. Itt is szerencsénk van, a piros autó gazdája, aki rendszerint a sziget mellett parkol, ezúttal valószínűleg már elment munkába. Megismétlődik az előző műveletsor: a műanyag üres, csak a kék harangot kell üríteni, itt is kézi segítséggel. Közben műszaki hiba is fellépet: elkezdett csepegni az olaj a daru egyik részéről. Novák Péter elmondta, annak ellenére, hogy több mint 15 éves járművel dolgoznak, ritka, amikor meghibásodik, igyekeznek jól karbantartani. Állattetem a válogatóban A hiba ellenére folytatjuk utunkat, ezúttal a simoni válogató és tömörítő állomás felé. Közben arról beszélhetünk, a rendőrség közúti ellenőrzésre megállíthatja az kukásautót, ami speciális járműnek számít, ezért más szempontból nincs joga ellenőrizni, és hogy ebben is, mint minden 3,5 tonnánál nagyobb autóban, kötelező a tachográf, de százméteres körzetben nem kell korongot használniuk. A simoni válogatóban nyolcan dolgoztak megérkezésünkkor. A válogató bejáratától jobbra kupacban állt a hulladék, amelyet szalagon vittek fel a válogatóba, ahol fény derül arra, milyen munkát végzett a lakosság, ketten válogatják ki az újra felhasználható dolgokat. Mint mondták, mindent kiszednek, amit felismernek, és számtalan kupacba csoportosítják: a sörösdobozokat például két különböző dobozba, aszerint, hogy fogja-e a mágnes vagy nem, de külön kerülnek a konzerv- és a spraydobozok is. Kérdésemre elmondják, a hasznosítható hulladékon túl sok más szemét is a szelektív hulladékba kerül, például van, aki macska- vagy nyúltetemet tesz a zsákba. Pedig a tetemek gyűjtésére az Eco-Csíknak van hűtős konténere, és amikor megtelik, Brassóba viszik megsemmisíteni a tartalmát. Ottjártunkkor épp egy kupac széna hevert a futószalagon… A válogató alsó részén a műanyagokat szelektálják hárman ötfelé: a PET-palackokat szín szerint, de külön dobozba kerülnek azok is, amelyekben tej volt. Mikor egy-egy fajtából elegendő mennyiség gyűl össze, préselik és bálázzák, majd a bálák az udvaron vagy az épületben várják, hogy eladás után elszállítsák. A harangok ürítésére és a válogatásra tavaly 90 ezer lejt költött a vállalat, és 100 ezer lej bevétele volt az értékesített újrahasznosítható anyagokból – tudtuk meg korábban az Eco-Csík igazgatójától, Pál Tamástól. A rögtönzött terepszemlét követően elkezdik kiüríteni a friss hulladékot: a bejáratnál felemelik a dróthálós kosarat és földre borítják, ahol felakad a szemét, letépik. A bejárattól a hulladék kézi erővel kerül az épület jobb sarkába, majd a futószalag aljához, hogy azután fent hosszú órák alatt kiválogassák. Papírmunka Visszafelé a bútorok forgalmazásával foglalkozó vállalathoz megyünk a szelektív szemétért. Itt a kartonokat dobozba, az egyéb újrahasznosítható hulladékot zsákokba gyűjtötték, összesen egy köbméternyi szemét lehet, így be sem állnak az autóval az udvarra, kihordják, és feldobálják a raktérbe, majd az autó folytatja útját a telephelyre, ahol kiderítik az olajfolyás okát, orvosolják, hogy majd ismét induljon újabb harangok felé. Háromszéki Eszter