Előbb-utóbb igen. Mármint a járvány. Kétségtelen, hogy mostanság ez a legégetőbb kérdés, amely foglalkoztatja a világ közvéleményét. Ott tartunk, hogy április második felére gyakorlatilag a Föld minden országába eljutott a fertőzés. Olvasom, hogy Európa legkisebb és legidősebb köztársaságát, San Marinót is milyen súlyosan érintette, sújtja jelenleg, ahol a harmincnégyezer lakosból április 19-én 461 főnek volt pozitív a koronavírus-tesztje, ami 1,36 százalék, nagyjából hetvenhat főre jut egy-egy beteg. Valahogy nem került be a hírek főáramába India, ahol 1,35 milliárd ember él, holott három héttel ezelőtt arról szóltak a tudósítások, hogy több tízmillió ember kelt útra az északi tartományokból délnek, mert leálltak azok a gyárak és szolgáltatási ágazatok, amelyek a fejletlenebb országrészekből beáramló munkaerőt foglalkoztatják. Akkor megbénult a tömegközlekedés, látni lehetett, hogy a vasúti sínek mentén és az országutakon emberkígyók vonulnak, batyukkal, kisebb-nagyobb és karon ülő gyermekekkel, a hatóságok pedig helyenként élelmiszert és vizet osztanak a menekülőknek, a hadsereg emberei pedig összeterelgetik néhol a népeket és tömlőkkel locsolják rájuk a fertőtlenítőszereket. Nehéz elképzelni, hogy ilyen higiéniai körülmények mellett ne lenne tömeges a megbetegedések száma, de állami szinten mindössze 17 265 esetet diagnosztizáltak, 2547 gyógyultat és 543 koronavírusban elhunytat. Ekkora népességnél a „klasszikus” halálozási mutatók is sokkal jelentékenyebbek. Viszont azt nehéz elhinni, hogy a jobb életkörülmények és jövedelmek végett északra vándoroltak szülőhelyükön megfelelő otthonokba térhettek volna vissza. Ily módon, ha ott nem volt, akkor délre hurcolták a vándormunkások a kór okozóját. Indiában robbanhat a járvány. Bár az is előfordulhat, hogy különösebb tragédiasorozat nélkül fog lecsengeni. Bár így lenne. Biztos, hogy India szolgálhat még meglepetésekkel. Új-Zélanddal (1105 igazolt eset) és Mongóliával (32) sem foglalkozunk ebben a pillanatban. Mind a két ország érdekes és értékes példákkal szolgálhat. Új-Zéland azért, mert bizonyság arra, hogy a távolság nem akadály (a vírus számára sem). Mongólia pedig azért, mert egy súlyos kommunista örökséget őrző és viszonylag fejletlen, hagyományaihoz ragaszkodó népességű országot képes kordában tartani és fegyelmezetten vezérelni (ez idáig ott egyetlen ember sem halt meg koronavírusos fertőzésben), ami azt jelzi, hogy az államnak még mindig magas a presztízse. Átnéztem a korabeli statisztikákat, amelyek a száz évvel ezelőtti spanyolnátha-járvány idején készültek. Gyakorlatilag két éven át tombolt 1918 és 1919 folyamán – a viszonylag zárt és kisebb közösségeket azonban a továbbiakban is tizedelte, ennek következtében hunyt el a lemondatott és Madeira-szigetére száműzött IV. Károly magyar király 1922. április 1-jén, aki korábban egy alkalommal kigyógyult ebből a betegségből – New York, London, Párizs és Berlin szerepel az Egyesült Államok hadügyminisztériuma által készíttetett ábrán, s bizony 1918 júniusa és 1919 áprilisa között mindvégig 2 ezreléknyi elhalálozás jutott ezer főre, és három hónapon át – mind a négy nagyvárosban, illetve fővárosban – 4 és 6 ezrelék között mozgott az elhalálozások aránya, és 1 ezrelék alá csak újabb fél év elteltével esett vissza. Ez azt jelentheti, hogy pillanatnyilag a COVID–19-járvány – igazoltan – az Egyesült Államok népességének 2,3 ezrelékét sújtja – nyilvánvaló, hogy legsúlyosabban a keleti és a nyugati part agglomerációs övezeteit érinti. A 8,5 milliós New York városában – szintén április 19-én – 129 788 esetet tartottak nyilván, 34 602 főt kezeltek kórházban és 8841 halálesetet jelentettek, New York államból (20 millió lakos) 233 570 lakost érintett. Szerencsére csak ennyit. És ez „csak” regisztrált beteget, illetve vírushordozót jelent. Világszinten 2,5 millió a fertőzöttek száma. A súlyosabb fele még hátravan. Az a meglátásom. Óvatosabbnak kell lennünk, mint voltunk ez idáig. Ami aggaszt, hogy a becslés szerint a valós fertőzések száma akár tízszerese is lehet a dokumentáltaknak. Hogy volt-e, lesz-e következménye nálunk az országban a görögkeleti húsvét körüli napokban lezajlott hazaáramlásnak és az itt-ott megszegett tilalomnak, az hamarosan elválik. Bízzunk benne, hogy nem szaporodnak a meglévő gócpontok.

Simó Márton