TEST-KÉP: ifjú művészek szárnybontogatása a TÉR-ben

Április 5-én, este hat órától nagyszámú, főként fiatal érdeklődő közönség előtt nyitották meg Székelyudvarhelyen, a TÉR-ben öt diák képzőművészeti kiállítását, amely május végéig látogatható.

Nagyálmos Ildikó
Becsült olvasási idő: 5 perc
TEST-KÉP: ifjú művészek szárnybontogatása a TÉR-ben
Nagyszámú érdeklődő mellett nyitották meg a kiállítást Fotó: Nagyálmos Ildikó

Ruszuly Ervin és Sára, a TÉR házigazdái üdvözölték a megjelenteket, majd röviden a két éve általuk létrehozott TÉR szerepéről és küldetéséről szóltak néhány szót. Feltett szándékuk, hogy olyan kulturális és közösségi központot tartsanak életben, ahol a felnőtteken túl a jövő generációja is megfordul, fejlődik és útjára talál. Különösen fontosnak tartják, hogy programkínálatukban bőven szerepeljenek közösséget formáló és megtartó események, ugyanakkor tevékenységükkel hozzájárulhassanak a helyi művészek támogatásához.

Az ifjú művészeket a Palló Imre Művészeti Szakközépiskola textil szakos tanára, Groos Zselyke mutatta be és méltatta alkotásaikat.

Nagyálmos Ildikó

– Öt fiatal alkotó – Bencze Johanna, Böszörményi Panna, Fóri-Geréb Krisztina, Balázs Alpár és Kiss Zoltán – van ma a középpontban, akik annak ellenére, hogy „csak” középiskolások, máris meg akarják mutatni, hogy a művészet mindenkié, ezáltal pedig motiválni szeretnék kortársaikat – fogalmazott a tanárnő, majd – mielőtt külön-külön minden alkotó munkájára kitért volna – arról beszélt, hogy az alkotások többnyire a TEST témaköréhez idomulnak, mindenki a saját megközelítése szerint reflektál különböző, a testtel kapcsolatos kérdésekre munkáiban.
Fóri-Geréb Krisztina háromképes sorozata a női test átalakulását mutatja be fiatal nőből várandós asszonnyá, majd idős nővé. Ebben a metamorfózisban igyekszik megfogni és láttatni a megváltozott női test szépségét, amely minden formában szép. Mert a világ időnként megzavarja és mérhetetlenül kritikussá teszi az embert, ebből születik önmagunk bántása, a testképünkkel kapcsolatos megannyi szorongásunk. A test annyi csodálatot tud kiváltani, de másrészt frusztrációt is jelent sok ember életében a testével való együtt élés, megbékélés. Fel lehet a testünket használni, mint csábító eszközt, és ez rendben van így? Lehet a másik szemében csupán használati tárgy, tárgyiasított húsdarab? Csak ennyit ér egy nő? Ezek igazán felkavaró kérdések egy fiatal nő számára, hogy miként méri meg őt a világ. Krisztina két rajzból álló munkájában ezt a kérdést taglalja.

Balázs Alpárt többször kérdezték, mióta fotózik? Erre mindig azt válaszolta, hogy lassan két éve. Már négy éve, hogy két éve fotózik. Így indul el egy szenvedély, észrevétlenül. Fekete-fehér képeiben a női test kecsességére, szépségére, törékenységére fókuszál, könnyed formákat hozva létre, ahol a formavilág még egy vázát is sejtet utalásként a törékeny finomságra, átérezhetővé válnak ezek a finom éteri minőségek. Szerepelnek itt még kinti terekről, személyes hangulatokról elkapott fotók is, ez utóbbiról Alpár úgy fogalmazott: idilli pillanatokat örökített meg, ahová az ember el tud menekülni a saját kis világába.

Kiss Zoltán fényképein az embert és annak környezetét ragadja meg, portréi mellett városi és vidéki látképek, épületek láthatók. Három témát dolgoz fel: a női szépséget, az ember környezetét és az ember lábnyomát, hiszen az épületekben is jelen van az ember rejtett alanyként. Célja, hogy érezze, átérezze azt, amit lát, és utána pedig át tudja adni a közönségnek képek formájában. Képeire igen kellemes színvilág jellemző: aranyló sárgák, barnák, türkizek harmóniája. Finoman ragadja meg a beáramló szórt fényeket és sejtelmes hangulatot, hol a kiegészítő színpárok, hol pedig a fények kontrasztjával játszadozva.

Bencze Johanna önazonos azzal az extrém világgal, amiben él. Imádja az extrémet, a furát, a sokat, a groteszket, a szürrealista nézeteket. Szereti, ha az emberek felfigyelnek munkáira, élvezi a művészetnek a végletekig elmenő szintjét, szeretné, ha divattervei, munkái erős hatással bírna, hirtelen ragadva el a szemlélőt. A kiállított hatalmas, nagyon kék táskája azonnal magára vonja a tekintetet, egyszerre kelti az emberben a megdöbbenés érzését és a vágyat, hogy rögtön odamenjen, megtapintsa, odabújjon hozzá. A mellette látható divattervek egy jövőbeli világ futurista divatját dolgozzák fel. Kedvelt anyagai a bőr, a fém, a kemény anyagok, na és persze az övek minden mennyiségben, de ugyanakkor ezek ellentétei, a puha párnázott részek, tüllök is jelen vannak, amik a táskán is megjelennek. Az ellentétek állandó munkatársak az alkotásaiban. Kollázsáról is ezek a kulcsszavak jutnak az ember eszébe: izgalmas, merész, az alkotó kedvenc jelzőjével élve, ocsmány, de mégis érdekes és vonzó! Alkotónk kedveli a visszataszító és egyben mégis vonzalmat ébresztő dolgok dualitását. Tudatosan kíván feszültséget kelteni, kimozdítani a komfortzónánkból, de ez nem rossz érzés, sőt, kellemes feszültség, van benne valami szép és magával ragadó. A kiállításon látható lámpája egy régi tárgy újraalkotása témában készült, Johanna bármit vesz a kezébe, könnyedén alakítja saját stílusára, minden munkájában nonkonformista.

Böszörményi Panna képei látomásokból születnek, ahol egy ismeretlen világban tett utazásból hozott érzések öltenek testet és tükrözik vissza az általa megélt világot. Munkái a színek, formák, vonalak gazdag játékából állnak össze. Gyakran visszatérnek a rá oly jellemző zöldek, barnák, amik az öltözködésében is jelen vannak, plusz gyakori elemek a kellemes okkerek, a földszínek meg a kék világos és sötét árnyalatai. Munkáiban jelen van az organikusság, a játék az apró részletekkel és a természetes elemek. Panna alkotói folyamatában elmélyülést él meg, minden megszűnik és kikapcsol körülötte, amikor nem figyel semmire. Ez egy teljesen átadott állapot, amikor a munka, bár rajta keresztül valósul meg, de mégis magától születik meg. A kéz vezetve van, ő maga sem tudja, mi lesz belőle a végén. A falon látható első, nagyobb méretű alkotás egy különleges látomásos önarckép, mindent apró részletességgel gondolt át, ez a részletgazdagság tükröződik a képen. Önarckép, mely a folyton változót ragadja meg, minden vibráló, alakuló, egyes részeink elhalnak, mint a göcsörtös kiszáradó ágak, máshol pedig új részeink születnek, ez a pulzálás bontakozik ki a rajzon. A kisebb képekről így fogalmazott: lényeim, külön személyiségeim arcai, kicsi szörnyeim, manóim, akik megmutatják magukat az álomszerű sztorikban, az alkotásban átalakulnak, más formát öltenek. A zöld-narancs kép Pannát és kedvesét ábrázolja, elvonatkoztatva minden realitástól, egy jóval elvontabb esszenciát ragad meg belőlük, megjelenik a gránátalma, mint a szerelem és termékenység szimbóluma. A fiatal művész teremtő módon, a valóságot átformálva avatkozik be a világba.



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!