[caption id="attachment_20137" align="alignright" width="142"] Daczó Katalin[/caption] Nem volt a hétvégén olyan rendezvény, és még a tanévnyitó sem múlhatott el anélkül, sőt szerintem az utóbbi három évben, de az is lehet, hogy az utóbbi öt évben sem volt olyan fesztivál vagy falunap, ahol a szónokok ne azzal kezdték vagy végezték volna a beszédüket, hogy itthon kell maradni, vagy haza kell jönni. S ha mindehhez hozzáadnánk azokat a búcsús szentmiséket és ünnepi istentiszteleteket, amelyeken az Isten szolgái használták ki az alkalmakat, hogy az évente egyszer hazatérőket visszatérésre bírják (no meg az újságírók is hozzáteszik a magukét), akkor egyenesen azt mondhatnánk, hogy Dunát lehetne rekeszteni a sok beszéddel, ami ebben a témában elhangzott. Dunát igen, de emberfolyamot nem. Az tart szüntelen, szakadatlan évszázadok óta, áramlik, tódul, szivárog időszakonként kisebb vagy nagyobb intenzitással kifelé, elfelé. „Minden idegenbe szakadt honfitársunk jöjjön haza és vállalja a küzdelmet! Hős élőkre van szükség!” – mondta szombaton Csíksomlyón Kincses Kálmán református lelkész. Jöjjenek haza, töltsék meg a napközit, az iskolát, biztatta vasárnap a göröcsfalviakat Borboly Csaba megyeitanács-elnök. „A magyarságnak akkor van jövője Erdély bármelyik részén, ha meg tudjuk teremteni a fiataloknak a minőségi oktatás feltételeit. Olyanná kell tenni Erdélyt, hogy vonzó legyen a fiatalok számára. Hogy ne elmenni akarjanak innen, hanem az otthonteremtésen, családalapításon gondolkodjanak. Olyan perspektívákat, célokat, lehetőségeket kell nekik teremtenünk, hogy utána velük közösen tudjuk Erdélyt tovább építeni. Mert az erdélyi magyar fiatalok jövője az erdélyi magyarság jövője” – mondta hétfőn Kelemen Hunor Balánbányán, a helyi iskola tanévnyitóján, abban a városban, amelynek szülötteiből (Csala Dénes Székelyföldi diaszpóra-tanulmánya szerint) a Facebook-használók fele már más megyében lakik, és 39 százalékuk külföldön él. Szó sincs arról, hogy a szónokok ne gondolnák komolyan a hívó szót, egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy csak szónokolnak, de nem tesznek semmit. Szerintem, és valóban így gondolom, megtesznek minden tőlük telhetőt, hogy „Itthon, fiatalon” maradjon, aki csak tud. De az áramlat tovább tart. Lényeges, tényleges, menetirányt változtató gátat nem tudtak építeni a magyarság vezetői, de az ország irányítói sem. Hiszen Romániából nemcsak a magyarság áramlik kifelé, de elmennek a román fiatalok is, annak ellenére, hogy vannak – sajnos nem Székelyföldön – olyan megyék és nagyvárosok, ahol (szinte) európai szintű a kereset. Pedig szerintem ez az egyetlen nyitja, mert a természetes ifjúkori kalandvágyon kívül csakis a méltányos európai szintű fizetés tarthatná itthon a fiatalokat – és azt érdemelnénk meg, mi, kevésbé fiatalok is. Ezt kellene kikövetelni minden városban, minden szakmában, minden korosztálynak! Véget kellene vetni a fekete-jövedelmeknek, az alulfizetettségnek, a mások kihasználásának, a magunk kihasználtságának, a munkakönyvekbe be nem írt jövedelmeknek minden területen! Ezen kellene minden szinten gondolkozniuk politikusainknak, közgazdászainknak, mindenkinek, akire ez tartozik. Nem szabadna belenyugodnunk, hogy a hamuban sült pogácsás tarisznya legyen az egyetlen lehetőség. Sürgősen meg kell találni a megoldást! Amíg ez nincs meg, minden beszéd hiábavaló. Mert ez az emberfolyam nem tart örökké. Csak amíg elfogyunk. Daczó Katalin