Kárpátaljai és északkelet-magyarországi méhészeteket felkeresve többnapos tapasztalatszerző körútra indultak a csíki és az udvarhelyszéki méhészek, mézlovagok. Állítják: a látottakból mindig van mit tanulni, a hazai adottságokhoz igazítva kipróbálni, meghonosítani. [caption id="attachment_77435" align="aligncenter" width="1000"] Méztermelők. Összetartásukról híresek Fotó: Domján Levente[/caption] Ötnapos szakmai tanulmányútra indultak kedden a Hargita megyei méhészek. A Hargita Megyei Méhészegyesület szervezte kirándulás keretében a zömében csíki és udvarhelyszéki méhészekből álló több mint harmincfős csoport magyarországi és kárpátaljai méhészeteket keres fel. A látogatás utolsó, szombati állomásán a résztvevők a berettyóújfalvi mézfesztivál forgatagában és szakmai előadásain bővítik ismereteiket, illetve a Hargita megyei mézlovagrendek képviselőinek felvonulásán keresztül a térségünk méztermelő jó hírének öregbítéséhez is hozzájárulnak. A szeptember 25–30. közötti körút persze nemcsak a méhészbemutatókra, a méhészek egymástól való tanulására, tapasztalataik megosztására, hanem a kirándulásra, a kulturális kikapcsolódásra is jó alkalmat kínál: a Hargita megyei méhészcsoport kedden a nagykárolyi Károlyi-kastélyt, Kaplonyban pedig a ferences templomot és kolostort is megtekintette. Tegnap Kárpátalján a házigazdák társaságában nemcsak a helyi méhészetekbe, hanem Beregszászra is ellátogattak, ma pedig Ungvár és Munkács látnivalóit, illetve – koszorút is elhelyezve – a Vereckei-hágón állított emlékművet tekintik meg – mondta el lapunk érdeklődésére Rácz Ilona, a Hargita Megyei Méhészegyesület alelnöke. – Mindig, mindenhol van amit tanulni és tapasztalni. Igyekszünk minden esztendőben szakmai tapasztalatcserével egybekötött kirándulást szervezni. Tavaly Törökországban a méhészeti világkiállításon, az Apimondián jártunk, korábban a Felvidékre és a Vajdaságba is eljutottunk, Magyarországra számos alkalommal, de Kárpátalja valamiért eddig kimaradt a sorból. Úgy tűnik, most jött el az ideje – tette hozzá az egyesület alelnöke. Lázár Tibor, a Hargita Megyei Méhészegyesület elnöke lapunknak nyilatkozva szintén a méhészek közötti tapasztalatcsere és szakmai, baráti kapcsolatok elmélyítésének, ápolásának fontosságát hangsúlyozta. Emlékeztetett: nem véletlen, hogy a méhészek által létrehozott szakmai egyesületek világszerte a legerősebb, legösszetartóbb szervezetek közé tartoznak. – Ezek az egyesületek azért jöttek létre, hogy a méhészek tudják egymást tanítani, segíteni, tudják egymással tapasztalataikat megosztani. Gyermekként édesapámmal, ha olyan méhészetről hallattunk, amelyik kilógott a sorból, ahol valamit másképp csináltak, ahonnan érdemes lehetett tanulni, elmentünk megnézni. Lényegében ezt a gyakorlatot folytatjuk. A Hargita Megyei Méhészegyesület az elmúlt harminc esztendőben főként belföldi, majd 1990-t követően a Kárpát-medencei méhészek, méhészetek megismerésére szervezett körutakat. Magyarországon rengeteg méhészetet felkerestünk, majd Szerbiá­ban, Szlovéniában, Ausztriában, Szlovákiában is szétnéztünk. A kárpátaljai kollégák gyakorlatára, módszereire is kíváncsiak vagyunk, mert mindig van mit tanuljunk egymástól. Minden méhészet rendelkezik valamilyen sajátossággal, olyan szakosodással, amire a tevékenységét az adott klíma, gazdasági és földrajzi adottságok függvényében kihegyezi. Ha valaki azt lemásolja, máshol már nem biztos, hogy pontosan úgy fog működni, de megmutatja azokat a támpontokat, irányvonalakat, amerre érdemes haladni – szögezte le Lázár Tibor. Domján Levente