Őszintén, minden józan, ép ésszel felsorolható érv ellenére is azt mondom: megéri pályázni, megéri az új vidékfejlesztési programok aktuális kiírásain szerencsét próbálni. Menni kell, próbálkozni, addig, amíg sikerül. Mondom és állítom ezt annak ellenére is, hogy pontosan tudom, gazdálkodóként, a mezőgazdaságból megélni próbáló farmerként – növénytermesztőként, méhészként, állattenyésztőként – nem kevés elszántság kell ahhoz, hogy a jelenlegi bizonytalan, kiszámíthatatlan gazdasági körülmények között bárki is pályázásra, komolyabb gépvásárlásra, gazdaságbővítésére, farmfejlesztésre adja a fejét. Pedig jogos a gazdák kétkedése, jogos a hazai és az uniós papírgyártó bürokrácia labirintusaitól való vonakodás. Aki viszont a földeken, a mezőkön dolgozik, az azt is pontosat tudja: a ráfordítás ellenére gyakorlatban minek mekkora a haszna. Miért kell a 7 ezer euróért vásárolt műtrágyaszóró, noha csak az év 365 napjából mindössze 2-3 napot használja a gazda. Mire való 20-30 hektáros birtokok művelésére az újonnan 80-100 ezer euróba kerülő traktor, miközben pár év múlva ugyanaz a gép másodkézből és némi szerencsével már 25-30 ezer euróért is megvásárolható. Hozzá való utánfutók, mezőgazdasági szállítóeszközök pályázati közbeszerzésével bajlódni, miközben az ahhoz hasonlók használtan külföldről néhány ezer euróért, hazai gyártmányúként pedig pár ezer lejért is hozzáférhetők. Az új korában 80 ezer euróért kínált betakarítókombájnra, pityókapergetőre áldozni, mikor ugyanaz tíz év után használtan – szezon után – 10 ezer euróért is beszerezhető. Mit ér a burgonyatermelőknek az az évi két-három hét, amíg a mezőn a gépre egyáltalán szükség van. Elárulom: akkor, az idő alatt minden pénzt. Aranyat, hogy a korábbi 70-80 napszámos és a velük járó vesződés, idegeskedés egy csapásra kiváltható. Vetőgépekből, kaszálógépekből, rendsodrókból, ekékből, boronákból sem éri meg első ránézésre újat venni addig, amíg a kopott, de használható, a kisparcellás gazdálkodásra tökéletesen megfelelő eszközökből ma Nyugat-Európa gépkereskedéseiben 30 ezer euró ráfordításból akár két kamion is megpakolható. A gazdák kedvét könnyen lankaszthatja, hogy Székelyföldön, a hegyekkel, patakokkal, természetvédelmi területekkel gazdagon megáldott természeti-környezeti adottságok mellett a gazdapályázóknak jelenleg már az első pontozási akadályokon, azaz a megfelelési és kiválasztási feltételek teljesítésén sem könnyű átevickélniük, a sűrűje azonban mégis csak később, a nyertesnek ítélt pályázatok megvalósításakor, az 5-8 éves elkötelezéskor, a finanszírozási szerződéskor elfogadott vállalások teljesítésekor következik. Ám valamit valamiért. A fiatal gazdáknak kínált 40-50 ezer eurós vagy a vidéki vállalkozások elindítására kínált 50-70 ezer eurós vissza nem térítendő támogatásokat, a farmok bővítésére, traktorok, gépek, eszközök vásárlására, istállók építésére, gyümölcsösök telepítésére, a termékek feldolgozására kínált eurószázezreket a brüsszeli büdzséből senkinek sem ingyen, becsületszóra adják. Egyet épp ezért nem árt tisztázni, szem előtt tartani: aki pályázati forrásból bővíteni, fejleszteni, gazdaságát erősíteni akarja, nem árt, ha dolgát komolyan tudja, lehetőségeivel tisztában van, célját világosan látja. A tevékenységéhez, céljaihoz, boldogulásához elképzelt gépet, jószágot, istállót – újonnan vagy használtan – akár saját zsebébe nyúlva mindenáron venni, szaporítani, építeni, fejleszteni akarja. Ha ön ilyen, akkor őszintén, minden fenti józan, ép ésszel felsorolt érv ellenére is azt mondom: megéri pályáznia, megéri az új vidékfejlesztési programok aktuális kiírásain szerencsét próbálnia. Menjen, pályázzon, csinálja! Domján Levente