Egyre aggasztóbb mértékben apadnak a hazai, hivatalos tanúsítvánnyal rendelkező biogaz­daságok. Az ágazat szereplőinek tavaly 35 százaléka tűnt el, vagyis az egy évvel korábban bejegyzett 10 200-ból a múlt év végére a minisztérium nyilvántartásában már csak 6600 maradt. A lemondás, a visszalépés okai összetettek, a folyamat viszont nem tavaly kezdődött. Viszonyításként, öt évvel ezelőtt a romániai ökogazdálkodók tábora még 15 ezer szereplőt számlált.

Sokak számára meglepetést jelenthet és érthetetlennek tűnhet, hogy 2020-ban a megelőző esztendőhöz viszonyítva 35 százalékkal csökkent a biotermelői tanúsítvánnyal rendelkező hazai mezőgazdasági vállalkozások száma – legalábbis ez derül ki a mezőgazdasági minisztérium adatbázisából. A visszaesés azért is meglepő, mert az utóbbi időszak során Európa-szerte ösztönzik az ökogazdálkodás terebélyesítését, ugyanakkor fokozódik a vásárlói érdeklődés is a biotermékek iránt.

Sok a költség
A dolgok ilyenszerű alakulásában közrejátszhatott a pandémia is, de a COVID-19 nem kivételezett egyetlen országgal sem, tehát nem romániai sajátosság. Szakelemzők szerint a biogazdálkodók számának nagyarányú csökkenése inkább a tanúsítvány megszerzésével és az azzal járó költségekkel magyarázható. A kistermelőknek erre ugyanis sokszor nem futja. Ugyanakkor a tanúsítványnak rendszerint nincs akkora pluszhozadéka, amely révén fedezni lehetne a kiadásokat. Tehát a kutya valahol máshol van elásva, de a tények tények maradnak: 2019-ben 10 218 gazdasági szereplőt jegyeztek be ökogazdálkodóként a mezőgazdasági minisztérium adatbázisába, tavaly pedig már csak 6615 szereplőt. Egyébként a biogazdálkodás a szakirodalomban ökológiai vagy organikus gazdálkodás néven is szerepel.
Érdemes egy pillantást vetni a szakágazatonkénti megoszlásra: a 6615 gazdasági szereplőből 6342 termeléssel, 85 feldolgozással, 164 kereskedéssel, 8 biotermékek importálásával, 2 exportálásával, 11 szereplő a spontán flórában termő gyógynövények termesztésével és begyűjtésével foglalkozott, 3 pedig halgazdálkodással.
Privatizált tanúsítás
Némileg problémás a tanúsítvánnyal kapcsolatos eljárás is. Az EcoRuralis Egyesület egyik vezetője, Ramona Duminicioiu szerint mindaddig, míg a tanúsítványi eljárással kizárólag privát cégek foglalkoznak, amelyek elsődleges célja a minél nagyobb profit elérése, csökkenni fog a tanúsítvánnyal rendelkező kisgazdaságok száma. Ezzel szemben az ökogazdálkodók számának növekedése és a biogazdálkodás térhódítása lenne kívánatos. A 2009-ben alakul EcoRuralis Egyesületnek amúgy Kolozsváron van a székhelye, tagjainak köre pedig több mint 14 ezer kisgazdaságot számlál.
A kedvezőtlen tendencia okán a biogazdálkodás a hazai mezőgazdaságból továbbra is csak kis szeletet hasíthat magának: félhivatalos adatok szerint az ország teljes mezőgazdasági területének 2-3%-án folyik biogazdálkodás. Mindez annak ellenére, hogy Románia jelentős mennyiségű bioterméket importál, arról nem is beszélve, hogy megfelelő körülmények és feltételek közepette a biogazdálkodás jövedelmezőbb is lehet. Vagy inkább lehetne.

Nem térül meg
Hallgassuk meg a másik felet is, a tanúsítvány kibocsátására jogosultakat. Romániában 13 olyan cég van, amely számára a szaktárca engedélyezte a mezőgazdasági biotermékek felügyeletét és ökotermelői tanúsítványok kibocsátását. Az ökológiai tanúsítvánnyal kapcsolatos kiadások és illetékek a terület nagyságának és a tevékenység függvényében változnak. Így például a gabonafélék esetében a tanúsítás költségei hektáronként 100 euróra rúgnak. Az egyik legtekintélyesebb hazai tanúsítványkibocsátó cég, a jászvásári Ecoroiscert Kft. egyik szakértője, Liviu Oprea szerint a tanúsítvány majdani kibocsátása egész sor dokumentum előzetes beszerzését feltételezi. Különböző jóváhagyásokról, igazolásokról van szó. Az átállási időszakot az évelő kultúrák esetében három évben, a többiek esetében két évben határozzák meg. A vegetációs időszak során a tanúsítványkibocsátónak legalább egyszer a területen, azaz a helyszínen kell ellenőrzést végeznie, talaj- és termésmintát kell vennie, amit – az ökogazdálkodásban tiltott szermaradványok kimutatása érdekében – laboratóriumban elemeznek. Mindez nemcsak időigényes, hanem költséges is – hangsúlyozta a szakember.
Az EcoRuralis Egyesület a fenti megállapításokat is elismeri, de ettől függetlenül nehezményezi, hogy a költséges eljárás ellenére a magáncégek nem ajánlanak fel integrált szolgáltatásokat a termelőknek. Elismerik azt is, hogy Európa-szerte hasonló az eljárás, viszont ellenpéldának az Amerikai Egyesült Államokat említik, ahol a tanúsítás és az ellenőrzés költségeit átvállalja az állam.

Nem elég ösztönző a támogatás
Fájlalják azt is, hogy hazai viszonylatban a tanúsítvány még nem „garancia” arra, hogy az adott termék megfelelő, azaz kedvező áron el is adható a piacon. Továbbá azt is kifogásolják, hogy a biotermékek esetén nyújtott támogatások nem sokkal nagyobbak, mint a hagyományosan megtermelt termények esetében. Igaz, volt olyan esztendő, amikor a biokultúrákra nyújtott szubvenció elérte a hektáronkénti 400 eurót is. Továbbá gond van, illetve lehet a biotermények feldolgozásával is, lévén, hogy a nyersanyagként kivitelre kerülő biotermény Romániába késztermék formájában tér vissza. Így nem véletlen az sem – mint ahogy az a minisztérium adataiból is kiderül –, hogy a tanúsítvánnyal rendelkező importőrök száma nyolc, az exportőröké viszont alig kettő.
Lehetnek ellentmondások, ilyen vagy olyan problémák, de egy dolog biztos: 2015-ben Romániában több mint 15 ezer vállalkozás rendelkezett ökológiai tanúsítvánnyal, 2019-ben számuk 10 218-ra csökkent, a tavalyi „leltárban” pedig már csak 6615 szerepelt.