borús égbolt
Táborozni jó?
A nyári táborok valódi kikapcsolódást, aktív pihenést és új barátokat, közösségeket hoznak a gyermekek életébe. A kínálat viszont ezen a téren is szédítő méreteket öltött az utóbbi években. Amikor meglátom a szinte naponta meghirdetett új eseményt a közösségi felületeken, elgondolkodom, hogy vajon a kereslet generált-e ekkora kínálatot, vagy fordítva? A szinte egész nyarat munkával töltő szülő számára lehet-e praktikus megoldás egyik táborból a másikba küldeni a (lehet, hogy csak pihenni vágyó) gyermeket, vagy az elképesztő választék ösztönöz szülőként arra, hogy a sajátunkat is küldjük, nehogy lemaradjon/unatkozzon?
Mert táborozni kétségkívül jó és szuper dolog, de mint mindenből, ebből is megárthat a sok. Hiszen a kötött program, a „valamit teljesíteni kell” kényszere itt is megvan, bár más formában, mint az iskolában. A rengeteg élmény, feldolgozásra váró információ, feladat nem minden gyermekre van egyforma hatással és a szülők távolléte is egy olyan állapot, amely sok energiát követel tőlük.
Nekem ebből a szempontból könnyű dolgom van, mert a gyermekeim – bár teljesen más személyiségűek – roppant határozottak mindketten. Egyikük mindenhová szeretne menni, minél több élményt gyűjteni, a másik pedig csak focizni akar a barátaival és kirándulni velünk. Igyekszem elfogadni mindkettőjük tempóját és úgy alakítani a nyarat, hogy mindenkinek jó legyen, és új energiákkal kezdhessük majd a tanévet.
Természetesen minden családban más megoldások, más szempontok és más anyagi lehetőségek vannak, amik döntenek táborkérdésben, és abban, hogyan teljenek a nyári napok. De mindenképpen érdemes megkérdezni a gyermeket, mert lehet, hogy csak egyetlenegy táborba szeretne elmenni, és csak azért, hogy több időt tölthessen a barátaival. Talán csak focizni, görkorizni és játszani akar a számára még végtelennek tűnő nyári napokon, anélkül, hogy sietnie kellene valahová.
És biztosan magától, fejlesztés nélkül is tanul majd új dolgokat a hosszú nyári hónapok alatt.
Boncina-Székely Szidónia
.jpg)
