Tucatnyi film, regény, népmese él a szerepcsere eszközével: időlegesen helyet cserél a koldus és a királyfi, szerepet cserélnek az ikerlányok, férfi próbálja végezni az asszonymunkát, hogy kiderüljön, „kinek nehezebb a dolga?” s még Dan Aykroyd és Eddie Murphy is kipróbálja egymás életét a Szerepcsere (Trading Places) című filmben, különböző bőrszínük ellenére – így érthetik meg egymást több-kevesebb sikerrel különböző kasztokhoz, társadalmi csoportokhoz tartozó emberek. A szerepcserék különböző módozatait használja és kutatja a pszichológia, és ez a pszichodráma egyik alaptechnikája is. Most én is játékot és – legalább a szavak szintjén – cserét javasolok. Alapanyagnak egy, 2018. március 20-án az MTI-n megjelent hírt választottam, amely eredetileg így szól: „Románia és Besszarábia (ma nagyobb részben a Moldovai Köztársaság, kisebb részben Ukrajna területe) újraegyesüléséről fogadtak el szimbolikus nyilatkozatot kedden Temes megye önkormányzati képviselői – közölte az Agerpres hírügynökség. A Temes megyei önkormányzat valamennyi képviselője megszavazta azt a nyilatkozatot, amelyben állást foglaltak Besszarábia lakóinak az önrendelkezési joga mellett. Az »Újraegyesítési nyilatkozatban« megemlítik, hogy a romániai és a besszarábiai románok történeti, nyelvi, kulturális és vallási szempontból is ugyanazt a népet alkotják. (…)”  És most próbáljuk felcserélni a szavakat: a román helyére magyart, Besszarábia helyére Székelyföldet, Temes helyére, például Csongrád megyét tegyük. Az új szöveg így hangzik: Magyarország és Székelyföld (ma Románia területe) újraegyesüléséről fogadtak el szimbolikus nyilatkozatot kedden Csongrád megye önkormányzati képviselői – közölte az X hírügynökség. A Csongrád megyei önkormányzat valamennyi képviselője megszavazta azt a nyilatkozatot, amelyben állást foglaltak Székelyföld lakóinak az önrendelkezési joga mellett. Az „Újraegyesítési nyilatkozatban” megemlítik, hogy a magyarországi és a székelyföldi magyarok történeti, nyelvi, kulturális és vallási szempontból is ugyanazt a népet alkotják.” Eddig úgy tűnik, működik. A szöveg érthető, a tartalma valós, azon az „aprócska” tényen kívül, hogy Csongrád megyének esze ágában sincs ilyen nyilatkozatot elfogadni. Például ezen is elgondolkodhatunk: miért is foglalkozik a kérdéssel a Temes megyei önkormányzat? Meg fogja-e támadni ezt a határozatot a Temes megyei prefektus? Mit szólna Románia, ha a magyarországi megyék sorban Székelyföld vagy Erdély Magyarországgal történő újraegyesüléséről fogadnának el dokumentumokat? Nem tudom, csak azt, hogy ugyanaznap utasította vissza (vagy inkább „lepöccintette” magáról?”) a képviselőház közigazgatási bizottsága a Székelyföld autonómiájára vonatkozó törvényjavaslatot. S az erről szóló hír egy részét most a játék kedvéért olvassuk csak szerepcserésen, ugyancsak az Agerpres magyar nyelvű híradását fogalmazva át: „A jogszabálytervezet szerint »Történelmi azonosságának kifejezéseként, polgárai esélyegyenlőségének biztosítása érdekében, a román nemzeti önazonosság védelmében, Besszarábia lakossága önkormányzati közösséggé alakul«. A régió lakosságának autonómiája azt jelenti, hogy a történelmi szülőföldjén levő többségi kollektivitás joga és tényleges képessége saját felelősségére és az illető népesség érdekében átvenni a közérdekű problémák jelentős részének megoldását, a szubszidiaritás elvének megfelelően, és amely az állam és a kollektivitás között elhelyezkedő választott testülettel rendelkezik, az önigazgatás hatásköreit gyakorolja, illetve államhatósági jogosítványokkal is bír – fogalmaz a tervezet. A dokumentum szerint Besszarábia a Moldovai Köztársaságon, illetve Ukrajnán belül jogi személyiséggel rendelkező autonóm régióvá válik, amelynek illetékességét »a régió statútuma, törvény és a nemzetközi jog határozza meg«. (…) A bizottságban jelen lévő V. Z., a Moldáv Nemzeti Tanács (MNT) elnöke azt hangsúlyozta, hogy a javaslat nem bontja meg Moldova Köztársaság és Ukrajna közigazgatási egységét, hanem pluszjogosítványokat ad a helyi problémák megoldására. Az MNT elnöke cáfolta a törvényhozási tanács által megfogalmazott aggodalmakat, amelyek szerint a tervezet az egységes nemzetállammal párhuzamos entitás létrehozását célozza. (…) A törvényhozási tanács negatívan véleményezte a törvénytervezetet, a kormány még nem fogalmazott meg álláspontot.” Úgy tűnik, az „álhírem” akár hitelesnek is tűnhetne, és valószínűnek tartom, hogy ha megvalósulna, nem akadnának fel rajta a román politikusok, még a véres szájúak sem, ugyanakkor egy pillanatra sem jutna eszükbe, hogy mi is csak ugyanezt kérjük, ugyanezt akarjuk. De nem eléggé. Az idei autonómia-szezon, úgy tűnik, elég vérszegényre sikerült: lejárt március 10., lezajlott március 15., túl vagyunk a „véres március” évfordulóján is, de továbbra sem sikerült megmagyarázni román honfitársainknak, hogy mit és miért szeretnénk. Talán szerepcserés aktivitásokra volna szükség: pszichodrámás tevékenységekre és pszichoterapeutákra, sok-sok jól megszervezett csoporttevékenységre. Bevezetőként pedig nézzünk tükörbe: ne csak a magunk kék-arany-keretes üvegébe, hanem pl. a román sajtó által elénk tartott görbe tükörbe is. Meg fognak lepődni: a viszonylag torz tükörből is többet lehet tanulni, mint a legdrágább velenceiből. Kezdjék a recorder.ro Marosvásárhelyen készített felvételével! Daczó Katalin A cikk a Hargita Népe március 22-i számában jelent meg.