Csíkszentimre község esetében érvényesül a latin bölcsesség, miszerint nomen est omen, azaz a név hordozza viselője sorsát. Szokták még azt is mondani – a szólásmagyarázó tudósok szerint tévesen –, hogy a név kötelez, holott nem a név, hanem a nemesség kötelez (franciául noblesse oblige – magyarán gyakran sznoblessze oblizs). Szent Imre ugye az ifjúság védőszentje, a nevét viselő alcsíki község pedig a megye községeinek legfiatalabbjai közé tartozik, önállóságát jóval a rendszerváltás után nyerte vissza. Nem túl hosszú léte alatt bizonyította a község, hogy méltán viseli Szent Imre nevét, ugyanis fiatalos lendülettel, gyorsan fejlődött, élen járt nagyon sok, a közösség fejlődésé, jövőjét előmozdító, közösségépítő kezdeményezésben: így a szentimrei fúvósok állhatatos munkájukkal divatot, mozgalmat teremtettek, példájukra jöttek létre a környéken a fúvószenekarok. De ugyanígy élen járnak az egyházi kórusmozgalom éltetésében, s ugyancsak a közösség javát szolgálja az önkéntes tűzoltócsapat léte is. Megannyi hely, ahol a község fiataljai hasonló érdeklődésű társakra – közösségre – találnak, ahol jól érzik magukat s ugyanakkor érzik, hogy hasznosak, hogy tesznek valamit a falu, a község, annak lakó érdekében, javára. Jómagam számos emlékezetes kulturális rendezvényen vehettem részt a parányi, de annál szebb faluban, s igazolni láttam Németországban élő kedves ismerősöm feltevését, miszerint azok az élő közösségek, amelyekben a fiatalok folytatják az idősebbek közösségi tevékenységét – mint az önkéntes tűzoltóegyletben vállalt munkát, a karéneklést vagy a rezesbandában való játszást – ugyanis ezekben komoly, megfeszített munka folyik, de a közös munka után megvan a felhőtlen közös szórakozás is. Még ha azt a leegyszerűsítő gondolkodású kívülálló úgy foglalná össze két szóban: „Jól megrészegedtek!” De nem ezen van a hangsúly, nem ez a fontos. A Szent Imre-i erények között van a kitartás, a türelem, a tanácsok megfogadása, az ősök tisztelete és példájuk követése, az imádkozás kötelessége, a kegyesség és az irgalom. Ezeket az erényeket Imre atyja, Szent István sorolja fel a hozzá intézett intelmeiben. Nos, a szentimrei elöljárók is gyakorolják minden tettükben ezeket az erényeket, a Henter-kúria megmentésére és hasznosítására vonatkozó elképzelésük megvalósításában már csak a kitartás, a következetesség és a hit jelent számukra némi bizalmat. Mint köztudott, Csíkszék (beleértve Gyergyót és a Kászonokat is) nem bővelkedik kastélyokban, udvarházakban, ugyanis itt nem volt olyan nagy létszámú főnemesi réteg, mint a vármegyei magyarság körében, vagy mint a szomszédos Háromszéken, amely méltán viseli a kúriák földje jelzőt. Szentimre abban a szerencsés helyzetben van, hogy rendelkezik egy nemesi udvarházzal, s lévén, hogy az immár lassan egy évtizede az önkormányzat tulajdonába tartozik, szeretné megmenteni az enyészettől, visszaadni régi pompáját, s a kor igényeinek megfelelő rendeltetést adni neki. Ugye itt köszön vissza a másik Szent Imre-i erény, az ősök tisztelete, példájuk követése. Egyelőre azonban nem áll nyerésre a dolog. Ugyancsak Szent Imre példájával élve: a vadkan most a bürokrácia, az államigazgatás következetlensége képében gyűri le a szentimreiek terveit. S ha ez sikerül, megsemmisül a csíki múlt egyik ritka és ékes képviselője. Hiszem, hogy a szentimreiek, s példájukra a tágabb közösség, megtalálja a módját a Henter-kúria megmentésének. Nem másért, de Szent Imre neve a sorsot hordozza, nemessége pedig kötelez. Sarány István