borús égbolt
szórványos felhőzet
Szennycsatorna
Valaki rám kérdezett a napokban, hogy láttam-e ezt és ezt a műsort a tévében, mert annyira jó volt…, ha pedig nem láttam, akkor bizony bánhatom, mivel olyasvalamiről maradtam le, ami sokkal szebbé, jobbá tette volna az estémet. Mondtam neki, köszönöm szépen, az estém így is eléggé jóra sikeredett, és hát… nem igazán nézek tévét. Beszélgetőtársam reakciója legalább olyan volt, mintha azt mondtam volna, hogy nem veszek levegőt, és úgyis sikerül életben maradnom.
A tévével kapcsolatos első emlékeim a fatáblás készülékünkhöz kötnek: gombjai olyan érzékenyek voltak, hogy még egy légy is képes volt csatornát váltani. Aztán emlékszem, mekkora élmény volt az első színes tévénk, ugyanis már nem kellett találgatni a mesefigurák színét, és a készülék hátuljában sem kellett bütykölni csavarhúzóval, hogy ha csak egy rövid időre is, de visszajöjjön a hang. Más volt, mint ma. Egyrészt azért, mert az újdonság mindig érdekes, másrészt pedig most már akkora teret hódított a világháló, hogy a televíziónak komolyan kell kapaszkodnia, ha meg akar maradni. Beszélgetőtársamnak is nagyjából ezt a választ adtam, amikor nekem szegezte a kérdést: hogyhogy nem nézek tévét? Úgy, hogy nem találok benne semmi érdekeset. „Legalább a híreket” – mondják ilyenkor sokan. Igen, a helyi híreket, mivel a többi nagyjából a lelőtte, leszúrta, leütötte, karambolozott, felgyújtotta, felrobbantotta, megerőszakolta kulcsszavakra épülnek, én pedig köszönöm szépen, munka után az estémet nem ilyen hangulatban kívánom eltölteni. A különböző tehetségkutatók szerintem már nem sokakat hoznak lázba, a valóságshowkról pedig inkább ne is beszéljünk, mert a betűket is sajnálom erre pazarolni. Nyilván, nem ennyire drasztikus azért a helyzet, mint amennyire én itt lefestettem, hisz vannak azért jó műsorok, legyen az egy ügyes főzőműsor, természetfilm vagy épp bármi egyéb, ami az érték fogalmával hangyányit is behatárolható. Meg a másik, hogy az idősebb korosztály bizonyára nem lóg az interneten, hanem tévét néz, és ezzel nincs is semmi baj, mindez azonban nem sokat javít az összképen, a tévénézés pedig ezután sem tartozik majd a kedvelt hobbijaim közé.
A szennycsatorna bámulása helyett – ha módjukban áll – foglalkozzanak olyasmivel, amit igazán kedvelnek: találkozzanak a barátaikkal, ismerőseikkel, látogassák meg a rég nem látott rokonokat, és beszélgessenek sokat, mert hát ugye a brit tudósok – sok egyéb mellett – azt is kimutatták, hogy a kellemes társalgás milyen jó hatással van az egészségünkre. Az egyik legfontosabbat pedig mindjárt elfelejtem: olvassanak sokat, és lehetőleg újságot is, mert a kézzel fogható sajtótermékek leáldozásának világában már ez is nagy értéknek számít.
Kertész László
 cm.jpg)
