Szemünk előtt született a festmény

Kalló László. Műhelymunka, meghívottakkal

Rendhagyó, az akvarelltechnika műhelytitkaiba is beavató tárlatnyitóval lepte meg a székely­udvarhelyieket Kalló László akvarellista. Szemtanúi és ki­csit részesei is voltunk az alkotásnak.

Kalló László. Műhelymunka, meghívottakkal
Kalló László. Műhelymunka, meghívottakkal

Műteremmé alakult fél óra erejéig az elmúlt pénteken a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár Látvány- és audiovizuális részlege, ahol a város egyik legismertebb képzőművésze, Kalló László festő akvarelljeiből nyílt kiállítás. A művész személye és az évtizedek során a védjegyévé vált gyönyörű akvarellek népszerűségének mutatója, hogy a könyvtár alagsora zsúfolásig benépesült, több mint félszáz érdeklődőt üdvözölhetett az esemény házigazdája, Szőcs Endre igazgató.
A csendes, de művei által annál beszédesebb akvarellistát nem kellett hosszasan bemutatni a jelenlévőknek. Kalló László egyike azoknak az udvarhelyi képzőművészeknek, akik a mai művészeti szakközépiskola elődjében, az egykori udvarhelyi Művészeti Iskolában koptatták a padokat, és olyan udvarhelyi mesterektől tanulhatták meg a különböző technikákat, mint Nagy György, Verestóy Árpád, Sepsi Lajos, és nem utolsósorban a Képtárat alapító Maszi bácsi, azaz Maszelka János festőművész.
Kalló az akvarelltechnika mellett kötelezte el magát – három évtizedes munkássága alatt ezt fejlesztette magas, nemcsak szűk pátriájában, de külföldön is elismert, igen jelentős művészi értékkel bíró színvonalra. Munkáit 35 egyéni és csoportos tárlaton, számos csoportos kiállításon mutatta be. Kalló közismerten visszahúzódó, csendes szavú festőművész, akitől megszoktuk azt, hogy kiállításainak megnyitóin szótlan megfigyelőként van jelen, de önmagával kapcsolatos, a nagyközönségre (is) tartozó mondandóját minden munkájába belekomponálja. Ezért volt meglepetés, hogy a mostani kiállításának megnyitóján főszerepet vállalt, és nem szokványos módon beavatta a jelenlevőket az akvarellkészítés műhelytitkaiba.
Az ideiglenesen berendezett műteremben a nézők szeme láttára, mindössze 20 perc alatt született meg egy vízből-festékből komponált, minden ecsetvonásában igazi „kallólászlós” tájkép.
A szerencsésebbek élőben, a külső teremben „rekedt” kíváncsiak pedig egy monitoron követhették az alkotás izgalmas folyamatát.
„Fentről lefelé haladunk” – magyarázta Kalló, miközben boszorkányos gyorsasággal keverte a hideg és meleg színeket, s varázsolt a fehér papírra percek alatt színpompás őszi tájat.
„Az akvarell lényege a frissesség” – magyarázta a művész, s miközben nagyapja 120 éves bicskájával a fatörzseket „vonalazta”, azt is elmesélte: több mint 74 alkotótáborban járt. Nem véletlenül, mert igazán barátok társaságában, a szabadban szeret dolgozni, legjobban az élő táj inspirálja.
A rendhagyó megnyitó végén a helyben elkészült Kalló-akvarellt és egy, a művész által felajánlott festményt is kisorsolták. De az eseményről nem csupán a két szerencsés személy ment haza ajándékkal, hanem mindazok, akik betekinthettek Kalló műteremtitkaiba.
Akik lemaradtak, azok se bánják: a művész legújabb alkotásait bemutató tárlatot legalább két hétig lehet megtekinteni a Városi Könyvtár Látvány- és hangzóanyag részlegén, sőt, a kiállított akvarelleket meg is lehet vásárolni.