borús égbolt
Székely osztódás?
A fölöttébb izgalmas és sziporkákkal telített hazai politikában szupernóvaként robbant, hogy négy, az ország nyugati felében elhelyezkedő nagyváros polgármestere – Kolozsvár, Nagyvárad, Arad és Temesvár – aláírta a Nyugati Szövetség (AVE) létrehozásáról szóló dokumentumot. Történt ez alig egy héttel a nagynak mondott egyesülés centenáriumát követő rendezvények után. Ismét bebizonyosodott, hogy az a Románia, amelyről a Kárpátokon-túliak beszélnek, nem is annyira monolit jellegű, és érezhető, hogy a főváros továbbra is jelentős adóból való összeget szív el és hasznosít érdemtelenül, az európai uniós források felhasználása útjába pedig folyamatosan akadályokat gördít. Talán olyan megfontolásból, hogy a szét nem osztott pénzekkel nem kell elszámolni, s legalább kevesebbet lopnak el belőle. Csak a tavaly 2 milliárd eurónyi vissza nem térítendő, infrastrukturális fejlesztésekre fordítható keretet nem használt fel az ország.
Ez a négy nagyváros a továbbiakban közösen kíván fellépni, elkerüli, részben kihagyja a regionális és a fővárosi lehetőségeket, és közös gazdasági, szociális, kulturális politikát kíván érvényesíteni. Közvetlenül Brüsszelben is.
Újabb egy hét múltán – már erősen a téli ünnepkör tövében – hét moldvai város írt alá hasonló dokumentumot, ez a Moldva Fejlődik nevet viseli. Ezek a városok – többek között – autópályát szeretnének Erdély és Bukarest felé egyaránt, hiszen jószerével a multinacionális kereskedelmi hálózatok jelenlétén kívül alig van ebben a régióban komoly befektetés, és a kihasznált termelői kapacitás is szerény. Hogy aztán autósztrádán érkezik-e az üdvösség, azt nem tudom, és nem is hiszem, hogy mindenek előtt és fölött való a modern úthálózat, hiszen ez mélységében nem változtat a régión, viszont könnyíti az elvándorlást – nevezzük szép szóval mobilitásnak –, és nagyban segíti a tájidegen logisztikát. Egyébként meg lehet nézni, ha lehajtunk a pályáról – a ritka lehetőségek valamelyikénél –, hogy 30-40-50 kilométeres sugarú körben mi van egyik vagy a másik oldalon? Vajon meg lehet-e, érdemes-e ott élni? Hogy a távolban virágzó reményeken kívül van-e még valami, ami helyben terem és megtart? Mert – mondjuk – a bajor táj mélyén azért van ez meg az, és az osztrák sóvidéken ugyanvalóst…
Észak-Erdélyben körvonalazódik egy szövetség, amely azonban immár nemcsak városok, hanem megyei közgyűlések tömörülése (is) lenne. Ha… Máramaros, Szatmár, Szi-
lágy és Beszterce-Naszód megye vezetői jelezték, hogy január 15-én írnák alá. Az együttműködési szándékot Nagybánya igen tehetséges és viselt dolgairól ismert polgármestere jelentette be. Itt azonban már némi érdekellentét és széthúzás is érezhető kormánypárti és ellenzéki erők között.
Jó látni, hogy elkezdődött egy folyamat, amely talán nem fog szupernóvaként kihunyni. Egy-egy ilyen fellángolás akár új lehetőségeket is szülhet. Az újjászerveződési formák korlátlanok. Időnk szubjektívvé válhat, s úgy benne minden megváltozhat, más hang- és fajsúlyok, másfajta prioritások szabnak rendet és gravitációt.
Milyen jó lenne, ha a Székelyföld is a mostaninál látványosabban gazdálkodna egyfajta ilyen jellegű szándékkal. Ha választott tisztségviselőink is megtennék ezt a lépést. El tudok képzelni egy Fejlődő Székelyföld Szövetsége (mondjuk: ADS – Alianţa Dezvoltării Secuieşti) nevű csoportosulást két és fél megyében, az ismert történelmi és etnikai kontúrok mentén. Mert ez célszerű. Hogy ne maradjunk le a nagy akaratunkkal, mint az 1918. december 22-én tartott kolozsvári nagygyűlésen, amikor csatlakoztunk volna még egyszer, úgy szétesőben. Tudvalevő, hogy osztódással nem szaporodni, inkább porlani szoktunk.
Simó Márton
