Hirdetés

Szavak nyugatról

Bíró István
Becsült olvasási idő: 3 perc

Medve jelenlétét észlelték Székelyudvarhelyen. A lakosságot a RO-Alert rendszeren keresztül figyelmeztették – közölte lapunkkal az elmúlt hetekben, hónapokban heti két-három alkalommal a katasztrófavédelmi felügyelőség. Értem, hogy a világ sem a régi, de hogy a medvék sem…?! Az iskolában anno azt tanították, a medvék télen alszanak, ám ez a hétköznapokban annyit jelent, a nagyvadak kevésbé aktívak, mint a többi évszakban. Az udvarhelyi kivétel. Talán valami nyugati mocsok.


Hirdetés


Ritkán megyek bele világot „megváltó” értelmetlen vitákba, de időnként elmondom a magamét, főként olyankor, amikor miattunk megváltozott viselkedésekre, jelenségekre mondják: nyugati mocsok. Egyes társaságokban gyakran szóba kerül, hogy ma már vidéken is ritka, hogy előzetes bejelentkezés nélkül 15-20 percre átlépünk a szomszédba, holott még egy-két évtizeddel ezelőtt bevett szokás volt. Már-már szinte az is előfordul, hogy alig ismerjük a tőlünk néhány portányira lakó szomszédot. Rögtön érkezik a meglátás: nyugati mocsok. Időnként arról is beszélünk, milyen volt, amikor gyermekkoromban férjhez mentek a szomszéd leányok, megházasodtak a szomszéd legények. Gyakran felidézzük, mi hogyan történt, s milyen jó hangulata volt a nagy esemény előtti készülődésnek és utána az elpakolásnak. A múltidézés közepette olykor kisiklik a nosztalgiavonat, és 2024 helyett a 80-as évek valamely állomásán találjuk magunkat. Igen, igen, azok voltak a lakodalmak, nem a maiak, ezek amolyan nyugati mocskok. El kell ismernünk, ebben a meglátásban van is némi ráció, de… Hagyományokról, időjárással kapcsolatos népi megfigyelésekről és babonákról szólva az is elhangzik, hogy már ezek sem a régiek. Ilyenkor nyílik a bicska a zsebemben, és jön a kérdés: ez is nyugati mocsok-e? S a babonasággal miért kell foglalkozni? S ezelőtt 50-60 évvel nagyszüleink, dédszüleink honnan honosították meg az ökörségeket? Egy hét múlva Urunk bemutatásának ünnepe lesz, azaz népiesen Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe. Számos népszokás fűződik ehhez a naphoz is. A néphiedelem szerint ilyenkor a medve kijön a barlangjából, és ha meglátja árnyékát (vagyis szép, napos idő van), akkor megijed tőle, és visszamegy aludni, amiből arra lehet következtetni, hogy újra hideg lesz. Ha viszont nincs árnyéka, akkor kint marad, mert tudja, hogy ez a tél utolsó próbálkozása, és hamarosan enyhül az idő. Ha ilyen szemszögből tekintünk az udvarhelyi medvére, akkor megértjük, írásom elején miért írtam: nyugati mocsok. Egész télen kóricált. Az udvarhelyiek már emiatt is bajban vannak, nem tudni, milyen időt jósol majd. Szóval mielőtt bármire is rámondanánk, nyugati mocsok, nézzük meg, valóban nem mi hozzuk-e a nyugati mocskot magunkkal, vagy nem mi magunk saját hibáinkból válunk-e azzá?! Az elmúlt napokban kétszer is hallottam Juhász Gyula Szavak című versét. Itt hagyom, gondolkodjunk rajta: „Szavak, csodálatos szavak, Békítenek, lázítanak. / Eldöntenek egy életet. Följárnak, mint kísértetek. / Szárnyalnak, mint a gondolat. Görnyedve hordnak gondokat. / Világokat jelentenek. Meghaltál, ha már nincsenek. / Dalolnak és dadognak ők. Gügyögnek, mint a szeretők. / Ölnek és feltámasztanak. Szavak, csodálatos szavak.”



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!