Számszerű valóság, fogyatkozó jogok

A 2021-es népszámlálás végleges eredményei számszerűen is rávilágítanak a Hargita megyei szórványtelepülések egyre aggasztóbb helyzetére. A magyarok aránya a tíz évvel ezelőtti adatokhoz képest számottevően csökkent: az ide vezető okokról, következményekről, a kis létszámú közösségek jövőképéről érintettekkel és szakemberrel beszélgettünk.

Boncina-Székely Szidónia
Becsült olvasási idő: 7 perc
Számszerű valóság, fogyatkozó jogok
Egyre aggasztóbb a helyzet a megye szórványtelepülésein. Fogyatkozó jogok  Fotó: Sarány István

A 2021-es népszámlálás végleges eredményei szerint Hargita megye szórványtelepülésein tovább csökkent a magyar lakosság aránya, több helyen a kritikus húsz százalék alá esett, vagy annak közelében van. Eszerint Maroshévízen 16,5 százalékra, Galócáson 19,9 százalékra, Salamáson 14 százalékra csökkent, míg Tölgyesen 25 százalék, Balánbányán 29,9 százalék és Vaslábon 37,4 százalék a magyarság számaránya.

Ezer magyarral kevesebb

A leglátványosabb csökkenés Maroshévízen tapasztalható: a városban az elmúlt tíz évben ezer magyarral lett kevesebb, százalékos arányban pedig 23,9 százalékról 16,5-re esett vissza a lélekszám. A népszámlálási adatok szerint 2092-en vallották magukat magyarnak: bár a jelenség egyáltalán nem egyedi, Maroshévízen több tényező összhatásának az eredménye a fogyatkozás.

Míg 1977-ben még 36 százalékban magyarlakta város volt, 1992-ben 29,3 százalék, 2002-ben 25,4 százalék, 2011-ben már csak 23,4 százalék volt a magyarok aránya a Maros menti városban.


– A 2021-es népszámlálás a legtöbb megyében és településen Erdélyben a magyarok arányának csökkenését hozta, az országos arány is 6,5 százalékról 6 százalékra csökkent. Mivel Maroshévíz a szórvány és a vegyes vidékek állapotának határán van, itt nagyobb arányú a csökkenés – vezette fel meglátásait Veres Valér szociológus, a kolozsvári BBTE Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézetének igazgatója, a Max Weber Társadalomkutató Alapítvány elnöke.

Nyelvi jogok és statisztikai bizonytalanság

A konkrét okokat vizsgálva a Hargita Népe érdeklődésére elmondta: ezek helyi szinten kissé különbözhetnek, de általában véve a szórványmagyarság elöregedettebb, kisebb a születésszám, nagyobb a kivándorlás, és megfigyelhető egy elmozdulás az oktatási központok irányába is, ez pedig magával hozza azt, hogy a fiatalok nagy százaléka nem tér vissza. Ezek a tényezők összeadódva a népességcsökkenés nagyobb mértékét eredményezik, mint a tömbmagyarság esetében.

– Ez az aránycsökkenés a nyelvhasználatot befolyásolhatja, de az iskolák, kulturális intézmények működésének a jogait nem:

ugyanolyan jogokkal működhet az iskolarendszer – ha vannak gyermekek –, hasonlóképpen a szórványhoz, ahol a magyarság aránya a tíz százalékot sem éri el, de attól még vannak intézményeik – hangsúlyozta Veres Valér. Hozzátette, hogy a kétnyelvű feliratok kérdésében politikai szinten kell megoldást találni, hiszen Kolozsváron is a korábbi népszámlálási adatokat alapul véve alkalmazzák a közigazgatási törvényt. – A kisebbségek nyelvi jogait nem lehet statisztikai bizonytalanságoktól függővé tenni: bár csökkennek az arányok, ez nem jelentheti azt, hogy egy adott vidéken egy kisebbség elveszítheti a jogait – emelte ki Veres Valér.

Vonzóbbá tennék az iskolát

A népességcsökkenés következtében az iskolarendszer is nehezebben működtethető: ezt hosszú ideje tapasztalja a maroshévízi Kemény János Gimnázium munkaközössége a beiskolázások időszakában.  

A népszámlálási eredmények tudatosítják a közösségben, hogy gondok vannak: a következményekkel a közel­jövőben fogunk foglalkozni, addig is abban reménykedünk, hogy a vegyes házasságokból származó gyermekeket be tudjuk írni magyar napközibe,

középiskolai szinten pedig abban, hogy a környező falvakból is be tudunk vonzani diákokat – reagált megkeresésünkre Deme Gabriella, a Kemény-gimnázium igazgatója. Elmondta: a gyermekek összeírását december–január folyamán végzik minden évben, ebben az időszakban a pe­da­gógusok személyesen felkeresik a vegyes házasságban élő családokat kapcsolattartás céljával, emellett a katolikus és református egyház adatbázisát is alapul veszik: ezek az adatok is mutatják, milyen kevés gyermek születik.

– A maroshévízi magyar iskolában idén a sikeresen érettségizők aránya 87,50 százalék volt, ami az oktatás minőségét bizonyítja; az intézményben közel kétszáz diák tanul – hívta fel a figyelmet Deme Gabriella. – Mi nemcsak azt akarjuk, hogy fennmaradjunk, számunkra az is fontos, hogy az itt végző fiatalok érvényesülni tudjanak, elsajátítsák a román nyelvet érettségi szinten – fűzte hozzá.

A városban több kulturális intézmény, egyesület tevékenykedik: rendezvényekkel, közös programokkal igyekeznek összefogni a magyar közösséget.

– Folyamatosan tanulmányozzuk a népességi adatokat, az egyházi adatokat minden évben feldolgozzuk, mégis

a legélesebben a mindennapokban látom a csökkenést, hiszen a kulturális rendezvényeinkre egyre kevesebben jönnek,

az ötszáz férőhelyes termet nem tudjuk megtölteni – közölte észrevételeit Czirják Károly, a Dr. Urmánczy Nándor Egyesület elnöke. Véleménye szerint a népességcsökkenést csak az ország gazdasági helyzetének javításával lehetne megállítani, hiszen az anyagi bizonytalanság miatt külföldön keresnek megélhetést a fiatalok – és nemcsak –, azon kevesek pedig, akik itthon maradnak, kevés gyermeket vállalnak.

Kisebb arány, nagyobb csökkenés

A maroshévízi önkormányzati testületnek jelenleg két magyar tagja van: Bodor Attila alpolgármester és Szabó Kálmán tanácsos – ez az arány is jelentősen csökkent az évek során, hiszen több mint tíz évvel ezelőtt még hat magyar tanácsost adott a közösség.

– Hosszú évek óta igyekszünk elérni, hogy felépüljön a magyar iskolához tartozó bentlakás, hiszen így több diákot tudnánk a környékről idevonzani, jelenleg a dokumentáció az országos beruházási társaságnál van.

Hogyha az oktatás veszélybe kerül, az asszimiláció elkerülhetetlen

– beszélt aggályairól Bodor Attila alpolgármester.

Veres Valér szociológus szerint minél kisebb a magyarság aránya egy vidéken, annál gyorsabban csökken a lélekszám.

– Ez sajnos szabályszerűségként működik, erre kell felkészülnünk – hívta fel a figyelmet. – Mivel Maroshévíz egy olyan megyében van, ahol mégiscsak magyar többség van, biztosan meg lehet találni ennek az előnyös aspektusait, és olyan együttműködéseket lehet életbe léptetni, amivel erősíteni lehet ezt a kis közösséget: kulturális rendezvények, csereprogramok, iskolarendszer megerősítése, gazdaságfejlesztés. Ezekre a kérdésekre a megyei vezetés érzékenyen kell reagáljon, meg kell találnia azokat az erőforrásokat, amelyek erőssé teszik a kis létszámú magyar közösségeket – hangsúlyozta Veres Valér szociológus.



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!