A Sapientia – EMTE Csíkszeredai Karán zajló bentlakásos életbe nyerhettem betekintést néhány első éves hallgató révén. Őket faggattam arról, hogy milyen bentlakónak lenni. – Laktál már bentlakásban középiskolás korodban, vagy ez az első ilyen tapasztalatod? Miklós Tímea: Nem voltam bentlakásban a középsuliban, mivel közel laktam, ugyanabban a városban. Buna Magdolna: Ez az első alkalom, hogy bentlakásos vagyok, igazából picit féltem is tőle, mert nekem, mint ahogyan szinte mindenkinek, szükségem van egy kis énidőre, egyedüllétre, itt meg egy szobában hárman vagyunk. Szóval igazából sosem vagyok egyedül, de már hozzászoktam. Balázs Blanka: Középiskolában három évig laktam bentlakásban, szintén Csíkszeredában. Németh Hunor: Nem laktam bentlakásban soha, tehát ez az első bentlakásom, úgymond. Akácsos Zsófia: Egyetem előtt még soha nem laktam bentlakásban. – Szerinted miben más az egyetemi bentlakás, mint a középiskolai? B. M.: Mivel nem laktam még bentlakásban, ezért csak azt tudom mondani, amit másoktól hallottam, hogy a fiúk meg a lányok külön voltak elszállásolva sok bentlakásban, vagy külön épületekben laktak, vagy külön emeleteken. Ezenkívül ugye a középiskolában még nem nagykorú a többség, ezért időhöz van kötve a kint létük, itt meg, mivel már mindenki magáért felel, így nincs időkorlát. És hát a középiskolás bentlakásokban, ugye, vannak nevelő nénik, akik felelnek értük, és szabályok vannak, mint tisztaság, tanulási idő, lefekvés, ilyesmi az egyetemi bentlakásban nincs, mert már mind felnőttek vagyunk, szóval nincs rá szükség. B. B.: Szerintem elég sok mindenben más az egyetemi bentlakás, mint a középiskolai. Elsősorban nem annyira szigorú, nincs annyi előírt szabály, az emberek is sokkal alkalmazkodóbbak. A középiskolai bentlakásban voltak nevelők, akik minden reggel felköltötték a diákokat, mindent ellenőrzés alatt tartottak, sok szabályt kellett betartani. Ezzel ellentétben az egyetemi bentlakásban mindenki akkor kel, amikor szeretne, nem kell annyi szabálynak eleget tenni, például a tanulás terén sem. Az egyetemi bentlakásban nincs megszabva, hogy ki mikor tanuljon, vagy meddig lehet felkapcsolva hagyni a villanyt. A középiskolás bentlakásban mindig volt két óra kötelező tanulási idő, és este tíz órakor mindig le kellett kapcsolni a villanyt. Sokban különbözik a két bentlakás egymástól, már az emberek hozzáállása is teljesen más. N. H.: Mivel az első kérdésre a válasz nem volt, így erre a kérdésre nem tudok válaszolni. – Melyiket szereted jobban? B. B.: Én mindkét bentlakást szerettem, illetve szeretem a maga módján, viszont ha választani kell, akkor a jelenlegi, azaz az egyetemi bentlakás sokkal jobb. Az egyetemi bentlakásban könnyebb barátságokat kötni, új embereket megismerni, szabadabb életet élni. – Vannak rendezvények bentlakáson belül? M. T.: Bentlakáson belüli rendezvények viszont vannak, ilyen például az aktuálisan zajló Szoba-szépségverseny, amelynek keretén belül a versenyre benevezett szobákat a bentlakásbizottság ellenőrzi, és a megadott kritériumok szerint legtöbb pontszámot összegyűjtő szoba tulajdonosai egy hónapig ingyen élvezhetik a bentlakás lehetőségét. Hozzátenném, hogy vannak nem publikus, néhol nem legális, éjszakába nyúló beszélgetések, kisebb-nagyobb összeülések, bulik, szülinapok. B. M.: Igen, ez most pont egy aktuális kérdés, mivel most zajlik egy a szobaszépségverseny. Ezenkívül még más nem volt. B. B.: A bentlakáson belül konkrétan a bentlakásnak szervezett rendezvényekről nem tudok. Viszont a diákok szoktak szervezni kisebb összeüléseket, bulikat egymás közt, amelyek jobban összerázzák a társaságokat. A bentlakásban zajlik a szobaszépségverseny, amelyben, díjazzák a legtisztább, legszebb szobát. N. H.: Igen, rengeteg különleges és izgalmas program van, ha nincs sapis buli vagy akár egy játékest, akkor is lehet rendezvényt szervezni, tehát összeülni, beszélgetni, játszani, zenét hallgatni, filmezni és ezzel együtt még jobban összerázódni az évfolyamról a bentlakó társakkal. – Mondj három szót, amivel a legjobban jellemezni tudnád a bentlakásos életet! M. T.: Barátságok szövődése, kényelem, társasági lét, kellemes környezet, szociális kapcsolatok, pörgés, ja és persze a lazaság, mert nem mindegy ám, hogy 7.50-kor is elérek az órára, vagy be kell járnom a várost reggel, hogy eljussak időben. B. M.: Nem tudom három szóban lehet-e ezt jellemezni, de akkor megpróbálom három szókapcsolatban: összetartó közösség, jó hangulat, boldog emberek. B. B.: Ha három szóval jellemezni kellene a bentlakásos életet, akkor az a három szó a szabadság, nyitottság és összetartás lenne. N. H.: Barátok, bulik, kényelem. A. Zs.: Barátiasság, buli és elfogadás.

Baló Noémi-Kinga