havazás
Sokszögű nézőpont
A közvélemény figyelmének homlokterébe került, ugyanakkor sokak kedélyét ugyancsak felkorbácsolta néhány olyan esemény, illetve történés, amelyek az elmúlt napok során következtek be. Ha toplistát kellene készítenünk, akkor talán első helyre a Svédországban bejegyeztetett Audi és annak tulajdonosa körüli botrányos történések kerülnének; az első helyre pályázhatna Johannis államelnök is azon beadványai okán, amelyeket az Alkotmánybírósághoz nyújtott be bizonyos törvényekkel (mindenekelőtt a közigazgatási törvénykönyvvel) kapcsolatosan; feltétlenül utalni kell arra az állítólagos kormányrendelet-tervezetre is, amelyet Toader igazságügy-miniszter helyezett kilátásba, s amely lehetővé tenné a perújfelvételt a hírszerző szolgálat (SRI) és az ügyészségek megállapodása okán született bírósági ítéletekre vonatkozóan.
A jobbára egymástól merőben eltérő ügyekről értelemben létezik egy közös vonás is: újólag bebizonyosodni látszik, hogy mennyire képlékeny a hazai jogszabályozás, s azt miért is lehet gyakran félreértelmezni, tévesen és helytelenül alkalmazni. Az eredendő ok viszont az, hogy a törvények (akárcsak a sürgősségi kormányrendeletek) sokszor mellőzik az észérveket, s előtérbe helyeznek bizonyos érdekeket (például pártérdekeket), mellőzik a szabatos, egyértelmű megfogalmazást a kétértelműség és a szubjektivizmus „javára”. A világos és korrekt megszövegezést akarva, nem akarva felváltja a hevenyészett, a felületes „mondatszerkesztés”.
A parlamenti vitát is sokszor nem a megfontoltság, a higgadtság és a megfelelő körültekintés jellemzi, hanem az elhamarkodott, meggondolatlan, sokszor sértő megnyilatkozás, az egymás véleményének és meglátásának az alábecsülése stb. A jelenlegi kormánykoalíció esetében pedig az ellenzéknek lehet esetleg bármilyen magalapozott és időszerű indítványa, azt rendszerint leseprik az asztalról a kormánykoalíciós honatyák (esetenként a „semlegesek” aktív támogatásával).
Térjünk vissza a három fentebb említett konkrét történésre. A gépkocsi tulajdonosával együtt átjött a határon, több mint két hétig közlekedett az ország területén, többször is ellenőrizték, de csak utólag került sor a „rajtaütésre”. Bár tételesen nem bizonyítható be, de nem vitás, hogy a kormánypártot sértő számtábla hatósági leszerelésére felsőbb utasításra került sor, s a közlekedésrendészetiek meg is említik most utólag Carmen Dan tárcavezető nevét. Neki viszont a pártvezetés szólhatott. De mindebben közrejátszott a hezitálás is, amit viszont a kellő jogismeret hiánya váltott ki, valamint az, hogy nem lehet ráhúzni a hazai jogszabályozás „ruháját” erre a gépkocsivezetőre. Pénteken kiderült, hogy a közlekedésrendészet által kezdeményezett bűnügyi eljárás megalapozatlan, ennek okán annak megszüntetését kérelmezte az ügyészségtől a rendőr-főfelügyelőség, a kifogásolt számtáblát pedig átadták a svéd nagykövetségnek, a járműre pedig felkerült a svédországi, ugyancsak érvényes „hagyományos” számtábla. A gépkocsi tulajdonosát senki sem követte meg, bizonyára az ügyvédi tiszteletdíjat sem fogja visszafizetni, s neki is várnia kell néhány napot a jogosítványára.
Nem kevés azok száma, akik sokallják az államelnöknek ama gyakorlatát, miszerint majdhogynem minden frissében elfogadott törvényen „fogást” talál, azok számos előírásaival kapcsolatosan, s ezért vagy az Alkotmánybíróságot kéri meg a „felülbírálásra”, vagy a honatyákat szólítja fel a jogszabály újratárgyalására. A fentebb már vázoltak tükrében viszont azt is el kell ismerni, hogy vannak olyan esetek, amikor nem ok nélkül utasítja vissza annak a törvénynek a kihirdetését. Feltételezett túlkapásáért vagy éppenséggel rosszindulatáért esetleg lehet bírálni, sőt elítélni is – ahogy azt tette a minap az RMDSZ is, amiatt, hogy anyanyelvhasználat korlátozása érdekében is „fellépett” az alkotmányossági aggályokat tartalmazó, igen terjedelmes beadványában. Ahogy szíve joga Johannis államelnöknek az Alkotmánybírósághoz fordulnia, úgy szíve joga az RMDSZ-nek elítélni Klaus Johannist a beadványa okán. Igen ám, de ki lesz „elítélve” akkor, ha a taláros testület helyet ad, méghozzá teljes egészében az államelnök alkotmányossági aggályainak?
Perújfelvételi kormányrendelettel kapcsolatosan ugyancsak akadnak pró és kontra érvek. Amennyiben mégis elfogadásra kerülne, utólag súlyos és komoly bonyodalmak következhetnek be, főleg akkor, ha az azt szentesítő törvény az Alkotmánybíróságnál „kötne ki”. Nem bocsátkoznánk részletekbe, de a múlt esztendőben született egy Alkotmánybírósági döntés, nevezetesen a 2017/377-es, amely megkérdőjelezheti (akár tetszik, akár nem) egy olyan „témakörű” sürgősségi kormányrendelet megindokoltságát, amilyenről beszél a tárcavezető. Lényegében arról van szó, hogy a törvényhozónak nem állhat módjában jogerős bírósági ítéleteket alávetni újabb perújfelvételi jogorvoslati eljárásnak.
Hecser Zoltán
.jpg)
.jpg)
