Szép pénzt fial a mangalica

Sinka Arnold a kocáknak kialakított fiaztatóban. Költséghatékony bokszkialakítás

A gazdaság – akárcsak bármilyen vállalkozás – akkor igazán fenntartható, ha a bevételek nem csupán fedezik a ráfordításokat, de nyereségként tisztességes keresetet is biztosítanak a gazdának. Sinka Arnold nyikómalomfalvi mangalicatenyésztő saját farmjának példáján keresztül mutatja be, hogy is festenek a kiadások és a bevételek a valóságban.

Hullámzó a mangalicatenyésztés iránti érdeklődés. Vannak időszakok, amikor mindenki mangalicával akar foglalkozni, máskor lanyhul az érdeklődés. Pedig megéri foglalkozni ezzel az őshonosnak számító fajtával: tartása egyszerű, kevés emberi munkára van szükség, nem igényes, tenyész- vagy vágóállatként jól értékesíthető, a húsából készült termékek keresettek, a vevők jó árat fizetnek értük – tudtuk meg Nyikómalomfalván Sinka Arnold mangalicatenyésztőtől, a Székely Gazdaszervezetek Egyesületének falugazdászától. Sajnos a témáról csak szóban tájékozódhattunk, az afrikai sertéspestis terjedésének veszélye miatt nem látogathattuk meg a gazda mangalicafarmját.
Sinka mangalicái ridegtartásban vannak. A törzskönyves állományt tíz koca képezi, egy tenyészkannal, ezekhez adódik a szaporulat, mindezt egy húszáras területen tartja. Jobb lenne két, egyenként félhektáros terület, ez lenne az optimális az állománynak – részletezte.
A telket dupla kerítés védi. Kívül egy vadhálós, másfél méter magas kerítés, ezen belül egy méterre pedig villanypásztor. Ez a védelmi rendszer egyrészt megakadályozza a sertések elkószálását, másrészt lehetetlenné teszi, hogy az állomány bármi módon is érintkezzen a vaddisznókkal – magyarázta Sinka, hozzáfűzve: ez a megoldás az állategészségügyi igazgatóság szempontjából is elfogadott. A sertésfarm részét képezi az állategészségügyi szűrő, a fedélalja, ahol rossz időben meghúzódhatnak az állatok, a szálláshely és a bokszos rendszerű malacozótér.
Mindennek a fenntartására, az állatok gondozására nem kell személyzetet alkalmaznia, egyedül végzi a munkát, reggel egy órát, este egy órát tevékenykedik a farmon. Kivételt képez a malacozás időszaka, elléskor nagyobb odafigyelésre van szükség. Az energiafogyasztás is lényegesen kevesebb, mint egy hagyományos disznóneveldében, mindez jelentősen hozzájárul a költségek csökkenéséhez.
A mangalicatartás jövedelmezőségét egyszerű számadatokkal bizonyította, az elméleti, papírforma szerinti számítása tíz kocára szólt, melyek egyenként hat malacot nevelnek fel. A malacok közül negyvenet fajtatiszta, törzskönyvezhető állatként ad el. Darabja ötszáz lej, a bevétel húszezer lej. Húsz mangalicát 120-150 kilogrammosra hizlal, a vágóállat kilogrammját élősúlyban 15 lejben lehet eladni. A számított bevétel 42 000 lej. Összegezve: a fajmalacok és vágóállatok eladásából 62 000 lejes bevétel származik. Mivel évi kétszeri malacozással lehet számolni, így az esztendős bevétel 124 000 lej.
A kiadási oldalon a gabonatakarmányok havi 1500 lejbe kerülnek, számolni kell napi két kis lucernabálával, ez 16 lej. Az elhasznált üzemanyag értéke évi 2500 lejre rúg.
Sinka a saját munkáját is beleszámítja, 2000 lejes havi fizetést állapítva meg (ez a tétel igen fontos, hiszen a legtöbb mezőgazdász úgy véli, a kiadásokba nem kell beleszámolni a saját munkát, azt „el kell felejteni”, ami nem helyes meglátás – szerk. megj.). Még kell számolni egy minimális állatorvosi költséggel, például fülszámozás, herélés, bizonyos kezelések, az állatok mozgatásakor a lepapírozás, amit évi 3000 lejre lehet sacconi. Ezek szerint az éves kiadás 53 340 lejre rúg. Ha ezt levonjuk a bevételből, éves szinten 70 000 lej körüli nyereséget lehet megvalósítani – mondta Sinka Arnold. Ha pedig feldolgozásra kerül a mangalica húsa, zsiradéka, a bevétel még nagyobb lehet. Csak egy példa: a mangalicából készült, 2-3 hónapig érlelt szalámi kilója 60 lej, és jelentős az érdeklődés a finomság iránt.

Bokor Gábor