A pénzügyminisztériumnak a költségvetés-végrehajtási helyzetjelentéséhez csatolt magyarázó szövegben igyekeztek rózsaszínben feltüntetni az öthavi mérleget. Nem sok sikerrel, mert a számadatok, amelyek között ugyan vannak kedvező tendenciáról ta­núskodók is, senkit sem jogosíthatnak fel túlzott optimizmusra. [caption id="attachment_73603" align="aligncenter" width="1000"] Paul Stănescu kormányfőhelyettes: legalább a bérekre jusson pénz...[/caption] Minap számoltunk be arról, hogy a kiadások, s azokon belül a személyzeti költségek ugyancsak elrugaszkodtak, a javak és a szolgáltatásokra fordítandó kiadások tekintetében az előirányzott csökkentés helyett 2017-hez viszonyítva gyarapodtak a költségek. A kiadások oldalán van egy olyan tétel is, amelyből ugyancsak az következtethető ki, hogy pénzszűkében van az államháztartás, illetve az általános konszolidált költségvetés. Miről is van szó? A megelőző esztendő azonos időszakához viszonyítva a hitelkamat-költségek 34,9%-kal növekedtek, azaz közel 1,5 milliárd lejjel voltak nagyobbak, elérve az 5,5 milliárd lejt. A kormány ezt azzal magyarázza, hogy áprilisban esedékesek voltak bizonyos törlesztések, s azok okán hirtelen megugrott a szóban forgó összeg. Lehet, hogy így volt, ám ugyanakkor az sem vitás, hogy az állam által felvett banki kölcsönök törlesztése a kamatok tekintetében is hovatovább nagyobb terhet jelent. Helyi szinten is lehetnek gondok, s erről tanúskodik az a kimutatás, miszerint a területi-közigazgatási egységeknek a 90 napot meghaladó kifizetési kötelezettségeiknek az értéke meghaladta a 172 millió lejt. A szóban forgó táblázaton szerepel egyébként két megyénkbeli község is, Tusnád 1,08 millió lejjel és Csíkmadaras 110 000 lejjel. Apropó fizetési kötelezettségek: nemrégiben bizonyos összegeket a régiófejlesztési és közigazgatási minisztériumnak kellett volna visszautalnia a közpénzügyi minisztériumnak. Arra nem került sor, de lássuk, miről is van szó. A múlt esztendőben a 2017/60-as és a 2017/233-as kormányhatáro­zatok értelmében a privatizálási jövedelmekből származó összegekből a pénzügyminisztériumot arra kötelezték, hogy bizonyos pénzösszegeket utaljon át a régiófejlesztési és közigazgatási minisztériumnak bizonyos finanszírozások biztosítása céljából. (Amolyan megelőlegezésről volt szó, amelynek visszatérítésére utólag került volna sor az Európai Befektetési Alaptól.) A két kormányhatározat értelmében a régiófejlesztési tárcának 2018. június 30-ig közel 9 millió eurót kellett volna átutalnia, pontosabban visszautalnia a pénzügyminisztériumnak. A jelek szerint nem volt honnan, s az adósságot egy kormányhatározattal próbálták meg elintézni: a Hivatalos Közlöny június 29-i számában megjelent 2018/465-ös kormányhatározat értelmében a már említett összeg visszautalásának a határidejét kitolták 2019. június 30-ra. Ki így látja, ki úgy… A múlt pénteken egy Slatinán lezajlott értekezleten már-már meg­hökkentő bejelentést tett Paul Stănescu kormányfőhelyettes, amikor a várható költségvetés-kiigazítás kapcsán annak a reményének adott hangot, miszerint „fogunk találni egy olyan megoldást, amely lehetővé teszi mindenki számára, hogy legalább a bérekre pénze legyen”. Részletekbe nem bocsátkozott, arra hivatkozva, hogy egyelőre az általa vezetett tárca, a régiófejlesztési és közigazgatási minisztérium tárgyal, illetve egyeztet a pénzügyminisztériummal és a többi érdekelt minisztériummal. Másnap a kormányfőhelyettes állítását némileg megcáfolta Teodorovici pénzügyminiszter, aki azt hangoztatta, hogy „semmi súlyos dolog nincs, a kormány nincs abban a helyzetben, hogy ne rendelkezne a nyugdíjakra és a bérekre pénzekkel”. Azt viszont elismerte, hogy jelenleg vannak olyan polgármesteri hivatalok, igaz, nagyon kevesen, amelyek számára elsődleges problémát jelent a működési kiadások biztosítása. A hivatalos statisztikákban egyébként mintegy 260 olyan területi-közigazgatási egység szerepel, amelyek 90 napot meghaladó tartozásai együttesen meghaladták a 172 millió lejt. Ha az a 260 megyei és helyi tanács a miniszter szerint kevés, akkor számára mennyi lehet a sok? Ugyanakkor miért vált annyira égetővé, hogy igen rendhagyó módon már e hónap végén megejtsék az első költségvetés-kiigazítást, olyan időpontban, amikor az normális körülmények között nemigen lehetséges. Nem, mert a féléves adatok csak e hónap végén válnak ismeretessé, s azok képezik a kiindulópontját a költségvetés-kiigazításnak. (A tavalyi első költségvetés-kiigazításra is csak szeptember 12-én került sor. )Amúgy az elmúlt 20-25 esztendő folyamán még egyetlen esztendőben sem került sor július hónapban költségvetés-kiigazításra. Ilyen körülmények között mindenképp gyanúsnak tűnik, hogy miért vált ennyire sürgőssé a költségvetés kiigazítása. [caption id="attachment_73604" align="aligncenter" width="1000"] Eugen Teodorovici pénzügyminiszter: nincsenek problémák, van pénz a bérekre...[/caption] „Hazaköltöztetés” továbbra is lebegtetve Teodorovici pénzügyminiszter szerint tehát biztosra vehető, hogy e hónap utolsó napjáig a kormány sort kerít a 2018-as esztendei költségvetés első kiigazítására. Van egy másik olyan küszöbön álló időpont is, pontosabban határidő, amelyről ugyan törvény rendelkezik, de annak tekintetében pillanatnyilag úgy tűnik, hogy a tárcavezető némileg elbizonytalanodott. Miről is van szó? Még az év elején, pontosabban január 18-án jelent meg a Hivatalos Közlönyben ama 2018/30-as törvény, amely értelmében április 1-jétől a közepes nagyságrendű adófizetők „hazaköltöztek” volna a maguk megyéjébe, pontosabban megyeszékhelyükre. Ez azt jelentené, hogy azok a regionális közpénzügyi vezérigazgatóságok illetékességi köréből átkerülnének, pontosabban visszakerülnének a megyei közpénzügyi adminisztrációk hatáskörébe. Erre azonban nem került sor, lévén, hogy a március 30-án megjelent 2018/25-ös sürgősségi kormányrendelet XI-es szakasza értelmében ezt a határidőt elnapolták augusztus 1-jére. A kormányrendelet megjelenése óta ugyan eltelt jó három hónap, de mély csend honolt a gyakorlatba ültetés körülményeit illetően. Márpedig arra rá kell hangolódni, fel kell készülni. Igen, mert nem egyszerű a folyamat, az többek között feltételezi a megyei közpénzügyi adminisztrációk, valamint a regionális közpénzügyi vezérigazgatóság átstrukturálását. Amúgy Hargita megye esetében mintegy 280-300 közepes nagyságrendű adófizetőt érintene a küszöbön álló „hazaköltözés”. Az ügyben végre megszólalt a legilletékesebb is, Eugen Teodorovici közpénzügyi miniszter, aki a múlt pénteken egy Besztercén megtartott sajtóértekezletén a következőket nyilatkozta: „Ami az Országos Adóügynökséget illeti, van egy törvényes előírás, amely világosan kimondja, hogy augusztus 1-jétől a közepesek átmennek a megyéhez, úgy, ahogy az volt annak idején. Beszéltem az adóhatóság elnökével, aki ismertetett velem néhány olyan okot, amiből kifolyólag azt javasolja, hogy még egy hónappal hosszabbítsuk meg, körülbelül egy hónappal. Csak akkor fogok egyetérteni ezzel a kivételezéssel, ha a régióktól az egész tevékenység visszakerül a megyéhez, úgy, ahogy az volt annak idején. A megye kell az legyen, ami volt a megelőző esztendőkben is, s ezt azt jelenti, hogy a megyék szintjén kell meghozni a döntéseket…” Okfejtése, érvelése némileg zavarosnak tűnt, abból azt hámoztuk ki, hogy a megyei vezérigazgatóságoknak kizárólag módszertani szerepkörük kell hogy legyen, s ennek a változásnak a következő hónapok során kell bekövetkeznie. A feladatkörük tekintetében megemlítette az adat- és információgyűjtést, azok feldolgozását, elemzések és tanulmányok végzését, amelyek révén helyi és központi szinten is érdemleges segítséget tudnak nyújtani. Továbbá arra is utalt, hogy szándékai szerint az adóhatóságok, az állami kincstár által kifejtett egyes tevékenységeket úgymond kiszerelnék oly módon, ahogy az bekövetkezett annak idején külföldön is. Ez mind szép és jó, de egyelőre vannak az ANAF-nak olyan területi egységei, akárcsak az állami kincstárnak, amelyek informatikai ellátmánya számos kívánnivalót hagy maga után, arról nem is beszélve, hogy sokszor és sok helyen a kártyaleolvasó készülék (POS) is hiánycikk. Visszatérve a 2018/25-ös sürgősségi kormányrendelet által kijelölt augusztus 1-jei határidőre, bár a miniszter az elnapolásra vonatkozóan konkrétumot nem mondott, mi szavaiból azt olvastuk ki, hogy hajlandónak mutatkozik arra. Hecser Zoltán