borús égbolt
Semmit nem adnak ingyen
Semmit nem adnak ingyen, s gondolom, ahogy az évek telnek, mindenki a saját bőrén is érzi ezt, mégis manapság mintha a tapasztalt nyugdíjasok, a bölcsnek tartott idősek azok, akik besétálnak egy-egy „ingyen-csapdába”. Így nevezném ugyanis azokat az egészségügyi szűrővizsgálattal egybekötött termékbemutatókat, amelyeket lépten-nyomon meghirdetnek különböző álszakértők. Először is telefonon csevegnek el a kiszemelt áldozattal: a nevet tudják a telefonkönyvből (vagy a továbbiakban ismertetett álnok módszerrel begyűjtik még a mobilszámot is), s azt is sejtik, hogy leginkább nyugdíjasok veszik fel napközben a földi készülékeket. Írásbeli meghívót küldenek, hogy meggyőzőbb legyen a meghívás az egészségmegőrző napra, amelyet rendszerint egy szállodában vagy vendéglátóhelyen tartanak, de a helyszínt időszakonként cserélik. Az előadásra/szűrésre csakis a regisztrált meghívottak léphetnek be, és ők is csak kitöltött belépőjeggyel (név, születési dátum, város, lakcím, telefon, e-mail, aláírás) és személyazonossági igazolvánnyal. Az elmaradhatatlan apró betűs rész szerint aláírásukkal elfogadják, hogy az X Társaság a személyes adatokat feldolgozza, összegyűjtse, tárolja, rendezze, őrizze, lekérdezze, kivonatolja, összevonja, használja és törölje(!). Ugyanakkor az aláíró ahhoz is hozzájárul, hogy elektronikus hírlevelekkel, aktuális ajánlatokkal bombázzák őt. Ha ez mind megvan, egy rövid teszt következik, például véroxigént mérnek, hőkamerát használnak, elhitetik a jelenlevővel, hogy gyorsan cselekednie kell az egészsége érdekében, hosszadalmas előadást tartanak különböző csodaerejű gyógymódokról, például az elektromágneses terápia mindenekfölöttiségéről, majd felmutatják a megoldást is: az y terméket, amely csak most, csak náluk, „uniós támogatással” különösen kedvezményes.
Egy éppen aktuális rendezvényre egy kedves olvasó hívta fel a figyelmünket. Már egy hasonló találkozón részt vett, és utána a fogyasztóvédelemhez fordult azzal, hogy neki átverés szagú ez a fajta egészségmegőrzés, de azt a választ kapta, hogy náluk csak abban az esetben lehet panaszt emelni, ha a vásárolt termék nem jó vagy nem felel meg a leírásnak. De ha csalásgyanús a dolog, akkor csak a helyi rendőrség segíthet, mondták az illetőnek, aki végül az újsághoz fordult. Utánanéztem: a módszerről százszámra írtak cikkeket hozzám hasonló újságírók (s én magam sem először), némelyek közülük konkrétan az adott cégnek vagy az adott terméknek is utánajártak. „Egy fura egészségügyi program kulisszatitkai”; „Átverés volt a pulzáló mágneses matrac”; „Átverik az időseket, hogy eladják a termékeket”; „Már a hőkamerás vizsgálat is kamu…”; „Halálos diagnózist hazudnak a termékbemutatón”; „Átvert, kifosztott vásárlók: börtönbe mennek a trükközők”; „O nouă țeapă”; „Șarlatanie cu analize doppler gratuite”; – csupán néhány cím „kedvcsinálóul” mindazoknak, akik az e heti meghívót megkapták. Én most arra biztatnám őket, ne feledjék, semmit nem adnak ingyen. S ha úgy érzik, mégsem élhetnek pulzáló mágneses matrac vagy ionizáló ezüst elektróda nélkül, hozassanak külföldről az unokákkal, vagy rendeljék meg egyötöd áron(!) a neten – s még az idejüket sem vesztegetik.
Daczó Katalin
fokep.jpg)
.jpg)
 (002).jpg)
