Hirdetés

Székelyudvarhely az erdélyi városok élén? - Közvitán a kulturális stratégia

HN-információ
Nem övezte túl nagy érdeklődés a csütörtök délutánra meghirdetett lakossági fórumot. Hivatalból jelen volt a polgármester, az alpolgármester, a városháza több munkatársa, ott voltak a kulturális intézmények vezetői, néhány civil és érdeklődő lakos. A bemutatott stratégia nem annyira konkrét javaslatokat, mint inkább elveket, irányvonalakat fogalmaz meg, amelyek jobbá, minőségibbé te(het)nék a város művelődési és közösségi életét. [caption id="attachment_66228" align="aligncenter" width="1600"] Hogyan kerülhet élvonalba Székelyudvarhely? Veres Nagy Tímea a kulturális stratégiáról Fotó: Lőrincz Csaba / Városháza[/caption] A tervezetet Veres Nagy Tímea kulturális menedzser, a sepsiszentgyörgyi Threadelf Kft. munkatársa mutatta be, ezt a céget bízta meg tavaly ősszel a polgármesteri hivatal a kulturális stratégia elkészítésével, a munka 26 500 lejbe került. A munkacsoport korábban a Sepsiszentgyörgy Európa kulturális fővárosa projekten is dolgozott. A Székelyudvarhely. A város, ahol a kultúrának értéke van című tervezet a kulturális téren szükséges fejlődési irányokat és a különféle prioritási tengelyeket vázolja fel, és négy fontos beavatkozási területet határoz meg (a dokumentum megtalálható a városháza honlapján is). Széles körű helyzetelemzést végeztek el a készítők, nemcsak a kulturális élettel és intézményekkel kapcsolatosan, hanem az igényeket, elképzeléseket is érintve, miközben több egyeztetést, fókuszcsoportos megbeszélést szerveztek a városvezetéssel, kultúrával foglalkozókkal, véleményformáló személyekkel. Veres Nagy Tímea hangsúlyozta, hogy az elkészült dokumentum nem akcióterv, hanem inkább egyfajta elvrendszer, gondolkodásmód, amelynek befolyásolnia kéne az elkövetkező időszak (2018–2024) fejlesztéseit. Megfogalmaztak egy víziót is, eszerint Székelyudvarhely pár éven belül a dinamikusan fejlődő erdélyi városok élére kerül. Ehhez viszont a kulturális infrastruktúra fejlesztésére, összehangolt kultúrpolitikára, a kultúrafogyasztási szokások átalakítására lesz szükség, továbbá a kultúrát gazdasági húzóerőként számításba venni. Mi a szerepe a Művháznak? A négyes célrendszert kisebb részekre is lebontották a „stratégák”. Egyik legfontosabb beavatkozási terület szerintük az, hogy végre tisztázni kell a Művelődési Ház helyzetét és funkcióját. Javaslatként hangzott el, hogy az épületben csak az azonos nevű közintézmény és a színház maradjon, a Székelyföldi Filharmónia és az Udvarhely Néptáncműhely költözzön át a Stúdió moziba, ezáltal növelve ez utóbbi ingatlan kihasználtságát. Új kulturális bemutató és alkotó terek kialakítására is szükség lenne, miközben a meglévő kulturális infrastruktúra felújítását sem téveszti a város szem elől. Ebben a fejezetben jelenik meg Székelyudvarhely talán legnagyobb kihívása, a Székelytámadt vár helyzetének megoldása. A tervezet megjegyzi, hogy még mindig várat magára egy jól megalapozott fejlesztési terv, amely a Székelytámadt várat új megvilágításba helyezné. Ezért e stratégia készítői ajánlásként fogalmazzák meg a komplexum egységenkénti elemzését, felmérését, lehetőségeinek sorjázását, költségvetési keretbe való sorolását, valamint a vár hasznosulására vonatkozóan a lakosság véleményének kikérését. A műemlékvédelem fontosságát is aláhúzza a stratégia, és alapos feltérképezést javasol, amely arra is választ adna, hogy a védett objektumok közül melyek hasznosíthatók közösségi terekként is. Van, ami jó A tudatos fejlesztés során elengedhetetlen fontosságú az összehangolt kultúrfejlesztési politikák megvalósítása – hangsúlyozta Veres Nagy Tímea a csütörtöki fórumon. Ebben a folyamatban kiemelt fontosságú az önkormányzat szerepének tisztázása. Jónak tartja a szakember a polgármesteri hivatalon belül létrehozott közönségszolgálati, szervező- és programirodát, elég jónak ítélte a meglévő pályázati rendszert, amely a civil kulturális kezdeményezéseket is támogatja, de mindezeken van, amit javítani, adott esetben az irányvonalakhoz igazítani, emelni szakmaiságukat. Javasolja a részvételi költségvetés bevezetését, amelynek során a kultúrára szánt büdzsé egy bizonyos százalékáról mindig a lakosság dönthetné el, hogy mire költik. Tematikus évek meghonosítását is ajánlja, amely egyfajta interdiszciplináris energiaként hozná működésbe a város kultúrával, közösséggel foglalkozó szereplőit. A kultúra mint gazdasági húzóerő? Azt mondják, hogy Székelyudvarhely gazdag város, sok a vállalkozó. Ebből kiindulva fogalmazták meg célként a stratégia készítői a partnerségen alapuló fejlesztéseket, az intenzívebb kölcsönhatást a gazdasági élet szereplői és a művészek között. Részletesen taglalja a tervezet, hogy miként lehet a kultúra a turizmus egyik alkotóeleme, akár eladható termékek révén. Ennek érdekében hasznos lenne egy szakmai grémium megalapítása is, amely képzések, hálózatba szerveződés és egyéb támogatási programok révén kialakít egy szakmai minimumot, pl. a hagyományos kézművesség terén, megalkotja a Hagyományos Kézműves Termék címkét, amelynek megszerzéséhez szakmai kritériumokat köt – olvashatjuk a tervezetben. Veres Nagy Tímeáék szerint Székelyudvarhelynek fontos szerepe van és lehet a regionális identitástudat erősítésében, ennek kapcsán fogalmazzák meg célként többek között a kultúrához való hozzáférés növelését a vidéki lakosok körében. Ki fogyaszt kultúrát? A kulturális nevelés meghonosítására van szükség a városban – mondják a stratégia készítői. Ehhez szükség lesz a kultúrafogyasztási szokások felmérésére, új közönségelérési stratégiák kidolgozására a korszerű kutatások eredményeinek felhasználásával, és szorosabb, élőbb partnerségre a kulturális és oktatási intézmények között. Úgy kell a kulturális ajánlatot változatossá tenni, hogy közben ápoljuk a hagyományos értéket, és új közönséget kell megszólítani, miközben erősítjük a meglévő kötődését – derül ki a tervezetből. „Székelyudvarhely hosszú távú kulturális fejlesztése elképzelhetetlen anélkül, hogy a kortárs művészeti megnyilvánulások ne kapnának nagyobb teret. A nemrég bezárt G. Café, valamint a grUnd kortárs képzőművészeti társulás jelenti a város kikacsintását a kortárs művészetek felé. Javasoljuk, akár a pályázati rendszeren keresztül, akár a tematikus évek meghatározásában egy olyan keret kialakítását, amely lehetővé teszi a kortárs alkotók bevonzását” – írja a tervezet. A középszerűség veszélye Néhány hiba csúszott be a stratégia alapját képező helyzetelemzésbe, illetve néhány hiányosságra is felhívták a jelenlévők a készítők figyelmét (pl. Maszelka János néhai festőművész nevét meg sem említik, miközben a Kossuth Lajos utcai Képtárról írnak, a Jézus-kápolna kapcsán pedig hiányzik a Haáz Rezső múzeum régészei által végzett, jelentős eredménnyel járó kutatás). Miklós Zoltán múzeumigazgató többek között a helyi védettség meghonosításával, a régészeti feltárások fontosságával bővítené ki a stratégiát, Berze Imre képzőművész a kortárs kiállítótereket hiányolja a városból, illetve a Dr. Palló Imre Művészeti Szakközépiskola műtermeinek leromlott állapotára hívta fel a figyelmet. A hozzászólók beszéltek még a Székelyföldi Filharmónia helyzetéről, természetesen a Székelytámadt várról, amely sokak szerint nem kapott elég súlyt a stratégiában. Nagy Pál színházigazgató végül kijelentette: ha azt akarjuk, hogy mindenki jóllakjon, akkor minden középszerű marad. Ezzel arra utalt, hogy az álmokat a meglévő lehetőségekhez kell igazítani. Gálfi Árpád polgármester is ezt hangsúlyozta. Megjegyezte, jó, ha tudjuk, mivel rendelkezünk, miközben folyamatosan nagyok az elvárásaink. Nem ígért nagyot a polgármester, viszont kiállt amellett, hogy a felvázolt irányvonalak mentén el lehet kezdeni az alapok építését. A mi feladatunk elindítani a folyamatokat – fogalmazott Gálfi. A kulturális stratégiát várhatóan az áprilisi ülésen terjesztik az önkormányzati testület elé. Asztalos Ágnes A cikk a Hargita Népe március 5-i számában jelent meg.


Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!