borús égbolt
Szavahihetőség
Mindaz, ami most, illetve az utóbbi időben végbement a kormánypárt elnöke, a képviselőház elnöke „környékén”, valamint a párton belül, sokatmondó, s tágabb értelemben akár tükörképét is jelentheti a hazai politikai-társadalmi állapotoknak, s ami rányomhatja bélyegét az ország nemzetközi megítélésére is. Visszatekintve a 2017 januárjától eltelt több mint másfél esztendőre, azt is mondhatnánk, hogy nem sokkal a hatalomátvétel után felerősödött egy folyamat: a kormánypárt erodálásának a folyamata. Annak idején nagy szavakkal, hangzatos ígéretekkel, illetve kormányprogrammal, ütőképesnek „kikiáltott” csapattal indult útjára a szociáldemokrata párt, s azzal karöltve az ALDE. Nem egészen három hónap múltán, azaz 2017 márciusában azzal szembesülhettünk, hogy „egyet mondanak és mást csinálnak”, s egy gyanús szándékú sürgősségi kormányrendelet heves, nagyszabású tiltakozásokat váltott ki, aminek okán „mennie kellett” az akkori igazságügyi miniszternek. Egyébként a nagy szavakkal nem is lenne baj, ha azok „hihetőek” is lennének, de sajnos sokszor azok nem nyugszanak a realitások talaján és a véghezvitel tekintetében gyakran problémásnak mutatkoznak. Az elmondottak illusztrálása végett egyetlen üggyel hozakodnánk elő, nevezetesen a hazai nyugdíjrendszer reformálási szándékával. Hónapok óta hallani lehetett egy olyan új törvény tervezetéről, amely révén ténylegesen érvényesülhetnek az igazságosság és a méltányosság elvei. Amúgy ez a törvénytervezet el is készült, s annak egyik-másik, közérdeklődésre is számot tartható előírásáról lapunkban is beszámoltunk. Nos, ennek a törvénytervezetnek a kapcsán augusztus 9-én az egyik kereskedelmi hírtelevíziónak nyilatkozva Liviu Dragnea pártelnök többek között a következőket hangoztatta: „Erőltetni fogjuk a parlamentben a nyugdíjtörvényt, mert számításba kell vennünk azokat az akadályokat, amelyekkel előállhat Johannis vagy az ellenzékbeliek… Ilyen körülmények között mi feltétlenül azt akarjuk, hogy ez a törvény az esztendő végéig hatályossá váljon, január 1-jétől pedig ténylegesen megkezdődhet a nyugdíjak újraszámítása… Szeptemberben, szeptember elején bevisszük a törvényt a parlamentbe, gyakorlatilag szeptember 3-án, amikor kezdődik a parlamenti ülésszak”. Hozzáfűzte azt is, őt arról biztosította a kormányfő, hogy ez lehetséges, s továbbá arra is utalt, hogy az Országos Nyugdíjpénztárnál valószínűleg 1000-1500 fővel növelni kell a személyzeti állományt. Azóta eltelt közel másfél hónap, s hallgassuk meg, hogy mit mondott Viorica Dăncilă kormányfő a szeptember 20-i kormányülést felvezető expozéjában: „Ma egy jó hírt szeretnék közölni a nyugdíjasoknak, de a jelenlegi alkalmazottaknak is, a köznyugdíjrendszer jövőbeli nyugdíjasainak. A nyugdíjak új törvénye ma bemutatásra kerül a szakszervezetek és a patronátusok előtt, az Országos Háromoldalú Tanács keretében oly módon, hogy betarthassuk azt az időrendi programot, amelyet javasoltunk ennek a törvénynek az elfogadása és gyakorlatba ültetése tekintetében.” Tehát joggal kérdezhetjük, miről tárgyalt e törvénytervezet beterjesztését illetően Liviu Dragnea a kormányfővel az augusztus 9-ét megelőző napokban, olyan körülmények között, amikor Viorica Dăncilă egy másabb időrendi programról beszélt szeptember 20-án. Kinek higgyünk kettőjük közül? Ugyanakkor abból, amit a kormányfő felvázolt, az is kiolvasható, hogy a törvénytervezet még nincs a parlamenti beterjesztésre alkalmas állapotban, s azt tulajdonképpen még nem is fogadta el a kormány. Ezek szerint szinte biztosra vehető, hogy e hónap végéig a törvénytervezetet nem fogják iktatószámmal ellátni a parlamentnél. Amúgy arra a törvénytervezet-ismertetőre a múlt csütörtökön valóban sor került, de az Országos Háromoldalú Tanács tagjaival folytatott eszmecseréről egyik fél sem adott ki hivatalos közleményt. Egyes szakszervezeti vezetők utólagos nyilatkozataiból az derült ki, hogy részükről megfogalmazódtak bizonyos észrevételek, javaslatok, s azokkal állítólag egyet is értettek a kormánynak azon képviselői, akik azon a találkozón részt vettek. Ha ez így igaz, akkor az is kikövetkeztethető, hogy a törvénytervezeten még van, amit csiszolni, pontosítani. Mindezek ismeretében és tudatában újólag kérdezhetjük: szavahihető-e, megbízható-e egy olyan kormánypárt, amely jobbára saját magával van elfoglalva, s amely a jelek szerint azzal fogja magát beírni a hazai (de talán nem csak) kormányzás történelmébe, hogy egyetlen év leforgása alatt három kormányfőt is kinevezett, arról nem is beszélve, hogy egyik kormányát (nevezetesen az első kormányát, a Grindeanu-kormányt) a saját maga által beterjesztett és megszavazott bizalmatlansági indítvány révén buktatta meg.
Hecser Zoltán
