A falu református templomában került sor a közelmúltban Lőrincz József új könyvének bemutatójára. A szerző, a tiszteletes és a falu lakói is úgy gondolták, hogy a mostani közegészségügyi helyzetben az Úr háza felel meg leginkább annak, hogy egy ilyen programot megtarthassanak. Miután Pál Árpád Csaba tiszteletes üdvözölte és bemutatta a szerzőt, beszélt a kötet megírásának körülményeiről és megköszönte a helyi közbirtokosságnak, Kerekes András elnöknek, hogy támogatták a szerzőt, és anyagilag is lehetővé tették a könyv megjelenését. Két év munkája van benne, számos hang- és fotófelvétel rendszerezése is ugyanakkor, hiszen az előkészületek több éven át tartottak, és a végeredmény egy 200 oldalas, igényes kiadvány, 120 fekete-fehér és színes képpel és CD-melléklettel. Miután Lőrincz József felmutatta a ’korpuszt’, a kész könyvet, pár szóban maga is felvázolta annak keletkezéstörténetét. „Mivel azok, akik itt vannak – mondotta –, a legtöbben petkiek, ismerik azt, amit most kivittünk a könyv által a falu életéből a világ elé: a petki lakodalom szokását. Akik pedig nem idevalósiak, ebből a könyvből majd megismerhetik. Most csak a legszükségesebbekről beszélnék. Hogyan találkoztam a petki lakodalmi szokással? Miért ragadott meg úgy, hogy könyvet írtam róla? Melyek ennek a szokásnak azok a mozzanatai, amelyek máshol nemigen vannak meg, és egyedivé, sajátossá, néprajzilag érdekessé és értékessé teszik?” Elmondta, hogy 1978-ban fiatal pedagógusként a székelyderzsi kultúrotthon igazgatója volt. Azt a feladatot kapta, hogy szervezze meg a Megéneklünk, Románia! fesztivál körzeti szakaszát. Erre az eseményre neveztek be a petkiek a ’lakodalmassal’. Hirtelen felindulásból akkor úgy döntött, hogy hangfelvételt is készít az előadásról. Egy ideig még emlékezett az igényesen előadott dalokra, a vérbő színpadi játékra, az asszonyok színpompás népviseletére, aztán tovább sodorta őt is az élet. [caption id="attachment_135229" align="aligncenter" width="328"] A kötet borítója[/caption] „A sors és a szerencse úgy hozta – folytatta a szerző –, hogy az 1980-as években a kányádi általános iskolában tanítottam magyartanárként. Iskolánkban komoly hagyománya alakult ki a népi kultúra elemei megmentésének, áthagyományozásának. Ebben az önmentő, önépítő tevékenységben, minden bizonnyal a petki származású V–VIII. osztályos tanulók jártak az élen. Általuk figyeltem fel Székelypetek rendkívül gazdag népművészetére, a népköltészetben megnyilvánuló kreativitására és az alkotókészségre. Nagy örömünkre szolgált, hogy a faluban az igen változatos népköltészeti műfajok közt feltűnően sok népballadára bukkantunk, többnyire hibátlan szöveggel, dallammal, énekelt változattal. Ezeket sikerült 1984-ben együtt feleségemmel, Lőrincz Ilonával magnóra vennünk, és megmentenünk őket az utókor számára Ez a gyűjtés volt az alapja a 2014-ben megjelent Székelypetki népballadák című kötetnek, amelynek anyaga, azóta, a világhálón is megtalálható, tanulmányozható. Az utolsó olyan magyar népballadakötet, amit egy településről gyűjtöttek, 43 népballada található benne, lekottázva, dallammal és CD-vel. Ezek a balladák, és a tanulói előgyűjtések mutatták meg, hogy Petken egy gazdagon buzogó ’tiszta forrás’ van, amelyre érdemes odafigyelni, amelynek vizével érdemes élnünk. Nyitott szemmel jártam, s amikor 1980-ban a petki származású Szőcs Edit – asszonyneve ma Kerekes Edit – kolléganőm meghívott a saját lakodalmába, másodszor is találkozhattam a mostani könyvem témájával. [caption id="attachment_135256" align="alignnone" width="1680"] Székelypetki asszonyok Szentegyházán egy népdalvetélkedő alkalmával (2018)[/caption] Éles szemmel, nyitott szívvel kellett jelen lennem, hisz felkérésre a fényképész szerepét is betöltöttem. Örülök, hogy a kis Smena gépem jóvoltából – vajon kik és hányan vagyunk, akik emlékezünk ezekre a kis szovjet masinákra és a 24, meg a 36 kockás filmekre, amelyekkel óvatosan gazdálkodva kellett exponálni?! –, s elég sok élvezhető, használható kép maradt az utókorra és került be ebbe a könyvbe is. A ’tiszta forrás’ kifejezés Bartók Béla Cantata profana című művéből származik, és arra utal, hogy a költészet, a nemzeti költészet és kultúra értékeinek egyik fontos forrása a népi kultúra, a népköltészet lehet. Egy ilyen forrás buzog a Verőfény-tető alatt, Székelypetken is.” [caption id="attachment_135227" align="alignnone" width="1389"] Székelypetki család a múlt század elején[/caption] A lakodalmas szövege aztán átíródott, papírra került, de mind a magnófelvételnek, mind az írott változatnak még sokáig kellet várnia, hogy sorsa beteljesedjen. Lőrincz József nyugalmazott magyartanár egy idő múltán aztán elővette a padláson lappangó értékeket, a feljegyzéseket, a magnószalagokat. A lakodalmi szokás hangfelvétele meggyőzte arról, hogy ennek nem szabad elvesznie. Perspektívát adott az erőfeszítésének, hogy a petki közbirtokosság elnökétől, Kerekes Andrástól biztatást érkezett, hogy támogatják munkát. A biztatás mellett is két teljes esztendőre volt szükség, hogy a kiadvány elkészülhessen. Milyen falu Székelypetek? Ahhoz, hogy értelmezni tudjuk a sajátos petki néprajzi-népköltészeti jelenségeket, tanulmányoznunk kell a falu történelmét, múltját – világosít fel a szerző. „Mivel a település nem tartozott a Székelyföldhöz, csak 1867-től került Udvarhely vármegyéhez, társadalmi összetétele is eltért az átlag székely faluétól. Itt lehetőség volt jobbágytartásra. [caption id="attachment_135230" align="aligncenter" width="341"] Székelypetki viselet - Haáz F. Rezső rajza (1935 k.)[/caption] A földbirtokosok idegenből hozott magyar, román, székely jobbágyokkal dolgoztatták meg földjeiket, akik itt maradtak a jobbágyfelszabadítás után is. Ezért egyesek vitatják a Székelypetek elnevezés jogosságát is. De a ’székely’ előtag indokolt mégis, mert a falu alapítói hajdan székelyek voltak, s napjainkra a különböző népelemek egy sajátosan székely szellemiségű, öntudatos közösséggé ötvöződtek, erre utal, például az Argentína kivándorlódalban a hős önmeghatározása: ’Erdélyország, Székelypetek a hazám’, vagy az, hogy ma a falu bejáratánál lévő községtáblán a Székelypetek név áll. A falunak erős a székely önazonosságtudata, lakói, elszármazottjai meg is sértődnének, ha valaki székely mivoltukat kétségbe vonná. Annak idején itt egy erős, konglomerátum jellegű település született, életrevaló, derűs, alkotókész lakókkal. Az 1950-es években Kiss Júlia tanítónő száztagú énekkart működtetett, országos elsőkként Bukarestben is szerepeltek. A konglomerátum-kultúra termékei a sajátos, sokszínű, gyöngyökkel díszített, matyóhímzéses női viselet, a szintén matyóhímzéses ’petki zsebkendő’, az átlagtól nagyon eltérő, mondhatni egyedi lakodalmi szokások. A magyarországi, mezezőkövesdi, matyóföldi varrottasokkal, az ottani lakodalmi szokásokkal áll fenn a hasonlóság.” A jobbágyok felszabadítása, 1848 után egy részük elhagyta a falut, de legtöbbjük helyben maradt, a kapott, vagy a vásárolt földeken gazdálkodott tovább. A jobbágyság emlékét őrzi a faluban a keskeny, parcellázott telkek léte is. A vegyes eredetű lakosság az átlagnál életerősebb, nagyobb az alkotókészsége. A második világháború idején a falu melletti dombtetőn volt a román-magyar határ. Menekülések és hazatelepülések tagolták a családok életét. A múlt század ötvenes-hatvanas éveiben pedig a kollektivizálásnak volt vészes hatása, de a népességet igazán a környező városok – Brassó, Segesvár, majd Székelyudvarhely – iparosítása tizedelte meg. A székelypetki lakodalomról Leírásokból, beszélgetésekből ismerhetjük meg a lakodalmi szokások kialakulását és változásait. Az adatgyűjtő a járványhelyzet miatt sajátos módon dolgozott, internetes levelezés, diktafonon rögzített telefonbeszélgetések, hangos üzenetek rendszerezésével. Illetve fényképgyűjtemények és fényképalbumok, az emlékezet faggatása által. Az átlagtól eltér, hogy itt a lakodalmat színes, pántlikás pálcával pár serdülő fiúk hívja meg, ők a ’hívogatók’. Mindenikük hívogató verset mond. Nem azonosak azzal a vőfénnyel, aki a lakodalom egyik főszereplője, szervezője, az egy meglettebb korú legény, férfi, a szószóló fő segítője. Másik sajátosság az „előköszönők” jelenléte. Két fiatalember indul küldöttként az esküvői istentisztelet előtt nem sokkal a vőlegénytől a menyasszonyos házhoz. A vőlegény ajándékát hozzák, a menyasszonyi csokrot és a fehér cipőket a menyasszonynak. És viszik a menyasszony ajándékát a vőlegénynek, az inget, esetleg nyakkendőt, mandzsettagombot. A menyasszony búcsúztatásban az az egyedi, hogy nemcsak a vőfény búcsúztat, hanem búcsúznak, búcsúztatnak testvérek, szomszédok, barátnők, más ismerősök is. A petki lakodalom sajátos eszköze a ’júgatófa’ is. A kőrisfa csúcsának ötágú ágvégeit tésztával vonják be, kisütik, színes szalagokkal díszítik. Ezt a rikoltozó, ’júgató’ asszonyok viszik a kezükben, és a ’pencelasszonyok’. A lakodalmi asztalt díszítik velük. A hajnali órákban darabokra tördelik, és szétosztják csemegeként a gyermekeknek. Van egy másik ritka, egyedinek tűnő mozzanat is, a ’fekete menyasszony’ jelenléte. Az 1950-es évekig a menyasszonyt a templomba, az esküvőre, az úrasztalához egy idősebb, tiszteletre méltó feketébe öltözött, fekete pártás asszony vezette. Másnap a menyasszonyból lett új asszony viselte azt a pártát, amikor a templomba ment, jelezve, hogy asszony lett a lányból. És annak is fekete menyasszonyként kellett az úrasztalához járulnia, aki megesett lány volt, vagy elvált asszonyként, vagy elvált férfihoz menve állt elő esküvést tenni. Az erősen vallásos református faluban a templom udvara is a lakodalom egyik színterévé vált. A templomból kijőve a szószólók vetekedése következett, amikor hangulatos formában fogalmazták meg, hogy az esküvés után ideje, hogy az új pár ténylegesen egymásra találjon, együtt legyen. Vőlegény és menyasszony hosszasan, érzékenyen búcsúzott szülőktől, rokonoktól, akkor aztán együtt indultak a násznép élén a vőlegényes házhoz, vagy újabb időkben a kultúrotthonba. Következett a ’menyasszonyjártatás’. Az új pár a násznéppel nemcsak a templom és a vőlegényes ház között haladt el, hanem körbejárták az egész falut, megmutatni az új házasokat a faluközösségnek. [caption id="attachment_135225" align="aligncenter" width="386"] Kerekes Edittel éneklik az Argentína c. dalt - annak idején kollégák voltak, a szerző Edit házasságkötésekor szembesült az esküvőhöz és a lakodalomhoz kapcsolódó petki hagyományokkal[/caption] Sajátosnak, egyedinek tűnik a petki lakodalomban a ’pencelasszonyok’, mint fontos lakodalmi szereplők jelenléte is. Éjfél felé, amikor a lakodalmi hangulat kezd forrósodni, jelenik meg nyolc-tíz tűzrőlpattant menyecske, a legszemrevalóbbak, leghuncutabbak a vőlegényes háznál, ahol az új pár van. Júgatva, rikoltozva, énekelve, táncolva, kezükben júgatófával – ajándékot hoznak a menyasszonyos háztól az új párnak és több más lakodalmi tisztségviselőnek. Találós kérdésekkel sarokba szorítják a szószólót, pajzán tanácsokat adnak az új párnak, ők indítják el a menyasszonytáncot. Egy sodró erejű karikás menyecsketáncba ragadják az új asszonyt, így ’iniciálják’, vezetik be őt az asszonylét örömeibe. A kör közepén az új asszonynak minden pencelasszonnyal kell táncolnia, és aztán a násznép minden tagjával, aki meg akar győződni arról, hogy nem sánta-e, hogy tud-e ő jól táncolni. Utána jöhet csak a nászéjszaka, amikor az új pár végre egymásra találhat, együtt lehet, aludhat a nászágyban. Nem sokáig, mert miközben a lakodalom a végtelenségig elnyúlhat, nekik a templomban kell lenniük a vasárnap délelőtti istentiszteleten. Az új asszony beül az asszonyok karába, az új ember a férfiak közé. Aztán már csak a kárlátó lakoma következik, amikor a még megmaradt finom falatokból az új pár szolgál fel azoknak, akik a lakodalmukban tisztségviselők voltak. Jöhet a nagybetűs Élet, amikor helyt kell állni a minden napos létcsatában, és időnként emlékezni lehet a hajdani lakodalom bűvöletére. Így adták meg a székelypetkiek a módját a fiatalok házaséletbe való átvezetésének, hogy azt emlékezetessé tegyék. [caption id="attachment_135233" align="alignnone" width="1024"] Falurészlet[/caption] „Csend van a faluban” Kihaló elnéptelenedő településként tartják számon Székelypetket, lakosainak száma 159 fő. „Súly alatt nő a pálma” ─ tartották a régiek, és mondja Lőrincz József, aki hálás a sorsnak, hogy őt szemelte ki erre a feladatra, s adott lehetőséget arra, hogy ezt a sajátos szokást megörökítse és továbbadja. Nagy fájdalma, hogy Székelypetken több mint tíz éve nem volt lakodalom. A könyv címe akár az is lehetne, hogy: ’A székelypetki lakodalom emlékkönyve.’ A remény azonban megmarad: eljön, eljöhet még a menyegzők és a közös vigasságok ideje is. [caption id="attachment_135226" align="aligncenter" width="339"] Nagy Mónika verset mond[/caption] A könyvbemutató ünnepség zárásaként Nagy Mónika Fekete Domokos Legszebb az én falum című költeményét szavalta, Nagy Kálmánné János Margit – a korábbi balladakötet legtöbbet éneklő adatközlője – katonadalokat énekelt , Kerekesné Szőcs Edit pedig Lőrincz Józseffel együtt elénekelte az Argentina című ’kivándorlódalt’. Nem voltak nagyon sokan, de aki ott volt, az hozzájuthatott a könyvhöz, és dedikáltatott a rokonoknak, ismerősöknek is, hogy a gyűjtemény kéznél legyen a jövőbeli ünnepi alkalmakhoz. [caption id="attachment_135236" align="alignnone" width="2560"] A szerző dedikál[/caption]

Simó Márton