fotók és szöveg: Mircea Reștea

 

A nagybányai szociális központ egyik termének három fala mentén felsorakoztatott széken ülő mintegy húsz gyerek szeme szegeződik egy kissé izgatottan beszélő, fiatal lányra. Bemutatkozással kezdte, noha a gyermekek már tudták, hogy ő Mihály Renáta, 21 éves, a Young Roma Máramaros Egyesület tagja és harmadéves egyetemista Kolozsváron a díszítőművészet és dizájn szakon. Egy adott pillanatban kinyitotta a kezében tartott könyvet, és megmutatta pár oldalát a gyermekeknek. A könyvben számos illusztráció látható, valamennyi a Renáta műve, és egy sérült fiú történetét mesélik el. A könyv címe Loli – a lipsurile omului nu limitează inima (az ember hiányosságai nem korlátozzák a szívet) szavaiból alkotott betűszó –, szerzője pedig Lorand Coza divattervező.

 

 

Tizenhárom éves volt Renáta, amikor megismert Lorándot, akkoriban iratkozott be modell-iskolájába. Nagyon szégyenlős volt, s a modell-tanfolyam segítette abban, hogy kommunikáljon és szocializálódjon. Abban is segítségére volt, hogy hozzájusson első keresetéhez: Lorándnak segített a helyi pláza számára szervezett fotózásokon a ruha és a smink tervezésében. Abban az időszakban Renáta nyolcadik osztályos volt a helyi művészeti iskolában, és elhatározta, hogy ruhatervezést szeretne tanulni, így hát tizenegyedik osztályban átiratkozott a textilművészet szakra. Másik jövedelemforrása az Ursitoarele (Javasasszonyok) csapatában való részvétele volt, a csapatot Loránd alapította és keresztelőkön léptek fel. A Javasasszonyokkal való együttműködése azóta is tart, barátainak zöme közülük került ki.

 

 

Renáta a sminkkészítést is folytatja, de csak pár barátnője számára, többre nincs ideje.

Utolsó éves egyetemista és kell készítenie a záródolgozatát, amelynek alaptémája a gipsy, amit 12 darabból álló kollekcióban kíván újra értelmezni, unisex, viselhető, minimalista darabok, általuk a szépet kívánja előtérbe helyezni: a romák kultúráját és mesterségeit, azt, ahogyan a fémekhez viszonyulnak, a romák lobogóját mindazzal, amit annak kék és zöld színe jelképez.

 

 

A viseleteket az egyetemi tanév végi gálán kellene bemutatni, az UAD Gálán. A tavalyi végzősök a műteremben, bábukon mutatták be alkotásaikat. Egyelőre nem tudni, hogy lesz idén. Még online rendszerben tanulnak, nem találkozott élőben az évfolyamtársaival meg a tanáraival 2020 márciusa óta. Renáta 2019-ben jutott be az egyetemre sikeres vizsga után.

Ahhoz, hogy bejussál az egyetemre, három próbán kellett teljesíteni: az első ceruzával rajzolt portré, a felvételiző diák modell után kell rajzoljon; a második egy színes portré; a harmadik pedig portfólió bemutatása interjú keretében. „Nagyon izgultam: nem számítottam arra, hogy az elsők között bejutok. Ha nem vettek volna fel, még vártam volna egy évet, és ugyanoda felvételiztem volna, mert nem tudtam elképzelni magam mást tenni. Mindenki azon izgult, hogy nagy a verseny – harmadiknak vettek fel. A romáknak fenntartott helyre is akartam pályázni, de nem lehetett, mert csak egy hely volt a tanári szakon. Kérvényeztem a hely átirányítását a divat szakra, de nem hagyták jóvá. A titkárságon nagyon szigorúak voltak velem, mikor előálltam a kérésemmel: »Hogy engedheti meg magának, hogy ilyesmit kérjen? Ha akarod, kisasszony, felvételizhetsz a tanárira, ha nem, akkor a többiekkel együtt versenyzel.« Azt feleltem, nem akarok a tanárira felvételizni és a többiekkel együtt versenyzem. Az volt az egyedüli alkalom, amikor nagyon rosszul éreztem magam etnikai hovatartozásom miatt. Nagyon bántott, de megértettem, hogy a titkárságon a nagyságák már csak ilyen… hűvösek. »Látod, kisasszony, a fenntartott hely nélkül is sikerült« – mondták a vizsga után.

 

 

A művészeti középiskolában a romák számára fenntartott helyen volt, és nem volt soha semmi gondja. Mindig úgy mutatkozik be, hogy roma etnikumú. Renáta vegyes családból származik, apja magyar, anyja roma. Otthon és a szélesebb családban románul beszélnek, Renáta nem ismeri sem a magyar, sem a romani nyelvet. Bosszantja, hogy nem ismeri a nyelvet, holott az édesanyja, akit egyben a legjobb barátjának is tekint, romani nyelvtanár és etnikuma jogaiért harcoló aktivista. Jelenleg Mihályné Nagybánya Polgármesteri Hivatala Szociális igazgatóságán dolgozik és részese számos, a roma közösséget támogató programnak. Egyike ezeknek a roma gyermekeket mentoráló program, amelynek végén meghívta Renátát is, hogy beszéljen a gyermekekkel. Renáta úgy döntött, hogy megmutatja nekik pár munkáját, hogy beszél nekik arról, hogy mennyire fontos számára az iskola, hogy megdicsérje őket mindazért, amit eddig elértek, meg hogy elmondja nekik, hogy mindig tárt karokkal várja őket valahányszor tanácsra van szükségük.

 

 

A Common Ground nyolc dokumentumfotóban elmesélt történetet jelent arról a közös terepről, amelyet különböző etnikumú emberek keresik a helyüket. A fotókat Fodor Zsuzsánna, Ioana Moldovan, Andrei Pungovschi, Mircea Reștea és Bogdan Dincă készítette. A Documentaria projektjét a News Spectrum Fellowships és az International Press Institute támogatta.

Link a teljes projekthez: https://www.commonground.documentaria.ro/wp/