Változott a vasúti menetrend, megkezdődött az új tagsági év a halásztársaságnál, kitüntetéseket adott át a király, a pénzügyőrök felvehették a vászonruha-uniformist, zöldágat állítottak, megkezdődött még Csíkban is fürdőidény, bányásznapot és ifjúsági napot tartottak, megalakult a Pionírszövetség, felvonultak és miccseztek – vagyis minden korban számtalan esemény kötődött május elsejéhez, de talán mind közül a munkások ünnepe nyomta rá leginkább bélyegét erre a napra. Összeállításunkban abból nyújtunk ízelítőt, hogy mit jelentettek eleinknek a mindenkori szeszélyes áprilisokat lezáró május elsejék. Májális – 1892 A csiksomlyói főgimnázium tanulóifjúsága f. évi május hó 28-án tartotta meg tavaszi mulatságát a kies fekvésű „Suta-Fenyő”- ben. A derék csiksomlyói deákok májálisai a jókedvet, fesztelenséget és a kitűnő hangulatot tekintve, már régidötöl fogva híresek voltak; – a mostani azonban a mellett, hogy ezekben régi társaival sikeresen versenyzett, fényre és elegáncziára nézve azokat jóval felülmúlta. A „Suta-Fenyő” közelebbről aligha látott annyi vendéget, mint a mennyi jelen alkalommal ellepte tetejét és oldalait. A megjelentek között képviselve volt Csíkszereda város és a közel vidéknek intelligencziája majdnem teljes számban egész a legmagasabb körökig. Az ifjuság a tanári kar vezetése mellett zászlók alatt és a helybeli első zenekar hazafias indulói mellett, városunkon keresztül 9 óra tájban vonult a mulatság színhelyére s ott osztályonként külön csoportokban elhelyezkedve, már a délelőtti órákban megkezdődött a tanuló ifjúsághoz illő kedélyes és fesztelen mulatság. – A déli órák után lassanként a nagy közönség is kezdett gyülekezni, s midőn a táncz megkezdésére kitűzött 2 óra elkövetkezett, szép számú tánczkedvelő ifju lépett ki a porondra, hogy e napon Therpszikorénak bemutassa első hódolatát. Ez időponttól kezdve a vendégek mind nagyobb számmal érkeztek, a fiatalabbak természetesen a táncztérre vonulak, az idősebbek pedig kisebb-nagyobb társaságokba alakulva, a fák között készített tanyákat foglalták el. Négy óra után már egészen hangos lett az erdő s zene hangjain és táncz zaján kivül, pohárcsengés, vidám társalgás, jókedvű nevetés, hazafias tósztok és egy-egy rivalgó éljen hangjai verték fel a fenyves máskor oly ünnepélyes csendjét; az innen-onnan magasra szálló füst-oszlopok pedig nyilván hirdették, hogy az élelmes vendégek nem feledték otthon a nyársat és hogy a nagy füles kosarakban kiemelt hideg ételeken kivül az ízletes meleg sültről is gondoskodva lesz. És folyt a táncz, folyt a mulatság minden felé; a nagy szárazság folytán felverődő alkalmatlan porfelhő a tánczoló ifjúság jókedvét a legkisebb mértékben sem lohasztotta és a derék tanuló ifjúság megmutatta, hogy a komoly tanulmányok mellett még ezen kellemes sport terén is jól megállja a helyét. […] (Csíki Lapok, 1892. június 1.) [caption id="attachment_48626" align="aligncenter" width="2848"] Tanítóképzős majális – 1925 Duka János hagyatékából[/caption] Szeredai élet – 1899 Vasárnap délután erős elhatározással vettem kezembe a tollat, hogy dalt írok a majálisról. Dalt, mely átjárja a lelket, megigézze a szivet a van-e erre alkalmasabb medium, mint a tavasz s nyár poézise, a majális. Itt a fenyvesek hazájában, hol oly ozondus a levegő, oly széditően büszke a Hargita, oly változó a napsugár, oly bűbájos még az unalom is, misztikus fényt kap egy-egy kis csekélység, mely a nagy város életében merő próza lenne. Egy majális: esemény. S legyen az bár juniusban vagy juliusban, mindig csak majális marad. E szóban van bűvészete. Csókra, szerelemre született lény mindenfelé kiknek dévaj kaczagása kalárisként pereg szaporán, kiknek szemeiben olykor sötét éjszaka pásztortüze lobban, olykor délibábos róna búzavirága kéklik. Mert a majális vig, jókedvű, nemes. Fiataloké s véneké, szépeké s csúnyáké, gazdagoké a szegényeké egyaránt. […] (Csíki Lapok, 1899. július 5.) [caption id="attachment_48627" align="aligncenter" width="2213"] Harmonikások az Atheneum színpadán – 1964. május 1.[/caption] Május elseje és lövész-egyesületi majális –1911 Idestova ugy alakulnak majd a viszonyok, hogy a nyár kezdetét nem a kalendárium, sem pedig az asztronómia tanításai szerint számítjuk, hanem kialakul a köztudatba egy nap, melyet majd lassan lassan az összes kalendáriumok piros betűvel jelölnek s ezen a napon mindenki kirándul a természet szépségeiben gyönyörködni, mindenki igyekszik, hacsak pár órára is a tiszta ózondus levegőt szívni, betelni mindazokkal a szépségekkel, melyet az éledő s immár virágzó természet nyújt s ez a nap egész bizonyossággal május elseje lesz, mert immár majd mindenütt ugy ünnepelik s ugy tartják, mintha a vallás által előirt ünnepnap volna. […] Május elseje. Nálunk is már a természet, a szabad természet feléledésének ünnepe lett s mi is már áttudjuk érezni azt a magasztosságot, azt a gyönyört, melyet a természet igazi feltámadása az emberiségnek nyújt. S ha akadnak is egyes osztályok, melyek ezt a szép ünnepet, ezt a viruló, pompázatos napot a maguk részére óhajtják lefoglalni. Ha a szociálisták vörös májust szeretnének csinálni ebből a köztudatba is átment uj nyári ünnepből, sohasem fog sikerülni nekik, hogy elvonják azon ünneplők köréből, akik a maguk részére okkupálták már sokkal régibb idő óta, semmint a szociálisták, a mai modern értelemben még egyáltalában léteztek volna. Május elseje volt, marad s mindenkor mindnyájunk ünnepe lesz. […] (Csíki Lapok, 1911. április 26.) A csikvármei lövészegyesület rendező bizottsága folyó hó 17-én szombaton délután fél 5 órakor Zsögöd fürdőn majálist rendez. A rendezőség tíz nőtlen civil és tiz nőtlen katona tisztből alakult meg s így a majális sikere a tánc szempontjából már biztosítva van. A rendezőség uj szórakozásról is gondoskodik, amennyiben a fürdő területén czéllövészetet fog rendezni uj könynyü töltényekkel, amelyben férfiak és nők egyaránt részt vehetnek s amely, megvagyunk győződve, igen kellemes szórakozást fog nyújtani. A rendezőség meghívókat nem bocsát ki, hanem falragaszok utján hívja meg a lövészegyesület tagjait s azoknak vendégeit. Belépti-díj személyenkint 1 korona, családonkint 2 korona. (Csíki Lapok, 1911. június 14.) Munkaszünet és öntudat – 1930 Május elseje a munkásság világ-ünnepe. Erre a napra az ipari és kereskedelmi szakmákban munkaszünetet rendel el a törvény is, miért tehát az üzletek és műhelyek zárva tartandók. A földmíves munkára a szünetet a törvény nem rendeli el. (Székely Közélet, 1930. április 27.) Május elseje elé a kormányok világszerte szinte mindenütt aggodalomteljes várakozással és felkészültséggel tekintettek. Attól tartottak, hogy a munkásság ünnepén zavargások, forradalmi nyugtalankodások fognak előfordulni. Azonban a nevezetes nap, az eddig érkezett hirek szerint, általában erősebb megrázkodás nélkül mult el mindenütt, így Romániában is, ahol különben hangulatot rontó, kirándulási terveket megzavaró hűvös, esős volt az időjárás is ezen a napon. Az ünnep zajtalan lefolyásának főtényezője azonban mégis, azt hisszük, az erejét érző munkásság öntudatos komolysága, okos önfegyelme volt, amellyel ezúttal is méltó maradt a világot mozgató, s mindenki által nagyra becsült munka méltóságához. Ezen a lelki alapon aztán május elsején minden dolgozó ember – szellemi és fizikai munkás proletár – lélekben zavartalanul együtt ünnepelhetett. (Székely Közélet, 1930. május 4.) [caption id="attachment_48629" align="aligncenter" width="3808"] Felvonulás után a csíkszeredai „akváriumban” – 1964. május 1. Imre Kálmán felvétele[/caption] Világ proletárjai, egyesüjetek! – 1968 Csíkszereda. Kora reggel van, zsong a város. Az üzemek és vállalatok, az intézmények és középületek előtt összegyűlt csoportok körében vidámság, jó hangulat uralkodik. A Paltinis-i „rezesek”, akik a várost pezsgő indulókkal felébresztették, most pihennek. Fiatalok hangja csendül ki azonban itt is, ott is. Ifjak énekelnek, s az utcára kitárult ablakokon át hallatszik, hogy a rádió munkásdalokat, indulókat és népi dalokat sugároz. […] Székelyudvarhely […] Még esett, amikor megindult az emberáradat a munkahelyek felé, hogy onnan szervezetten vonuljon fel az ünnepség színhelyére. Zászlóerdő alatt, impozáns tömegben vonultak fel a Május 1 úton a legnépesebb vállalat, a Készruhagyár dolgozói. […] A biztos jövő boldog tudatában érkeztek három irányból is a tanuló ifjúság népes csoportjai. Kilenc órára, mikorra megtelt a tér és mintegy 4.500-5.000 ember várta az ünnepi gyűlés kezdetét, elállt az eső is. […] Gyergyószentmiklós […] Az eső, majd a fenyegető felhőzet a művelődési ház nagytermébe és a város más szórakozó helyiségeibe szorította az ünnepi nagygyűlés résztvevőit. A lelkes műkedvelők szavalatokat adtak elő, román és magyar népi táncokkal, népi és könnyűzenével szórakoztatták nagyszámú közönségüket. […] (Hargita, 1968. május 3.) Összeállította: Daczó Katalin [caption id="attachment_48631" align="aligncenter" width="913"] Majálisra hív a Népszövetség Csíki Lapok, 1924. július 6.[/caption]