Rajtunk is múlik

Leghamarabb júniusban enyhít a kormány a járványügyi szigorításokon. Addig legfeljebb elvétve, alkalmi jelleggel remélhetnek engedékenységet a rendezvényszervezők. Ezt is csak akkor, ha addig legalább ötmillió főnél tart addigra a koronavírus ellen beoltottak száma. Hiába spekuláltak egyes sajtótermékek úgy, hogy ortodox húsvétra legalább a tengerparton feloldják a korlátozásokat. Cîțu kormányfő ezúttal nem hajlandó nagyobb engedményeket tenni még az ortodox egyház kedvéért sem. Ami megsüvegelendő. Legalábbis ahhoz a korábbi gyakorlathoz képest, amikor az ortodoxok valahogy „egyenlőbbek” voltak, ha egyházi tömegrendezvényekről kellett dönteniük az ország vezetőinek.

Cîțu azt is világosan megüzente, hogy mit kell tennie a népnek, ha meg akar szabadulni a maszktól: oltassák be magukat! A tény, hogy ennyire egyértelműen jelentette ki a kormányfő egy csöppet elgondolkodtató. Miért volt erre szükség, hacsak nem azt feltételezi, hogy különben a hon polgárai messze elkerülik az oltóközpontokat?

Elgondolkodtató az is, hogy egyre rövidebbek a várólisták, ott tartunk, hogy szinte azonnal kap időpontot, aki most regisztrál és még válogathat is a különböző vakcinák és oltóközpontok között. Az oltási kampány tervezett menetrenedje ugyanis csak részben függ attól, hogy mennyi oltóanyagot tudnak leszállítani a gyártók. A sikerhez kell a lakosság aktív részvétele is.

Látszólag könnyű belátni, hogy mindenki közös érdeke, hogy minél gyorsabban érje el az ország a kivánt nyájimunitást. Az ember azt hinné, hogy mindenki tisztában van legalább a saját érdekeivel. Vagy legalább azzal, hogy akkor vállal kisebb kockázatot, ha beoltatja magát. Pedig pofon egyszerű számításnak tűnik. De ez nem feltétlenül van így amiatt, hogy a világjárvány majd később a védőoltások megosztó közéleti kérdésekké váltak.

Igen az oltásellenségre és vírustagadásra gondolok. A mindenáron a rendszerrel szemben állás vágya ugyanis időként torz eredményeket szül: emberek tömmegei mennek szembe a valósággal. A jelenséget különben Moldova György leírta A Lakinger Béla zsebcirkáló című novellájában. „Az emberek nem tudni akarnak, hanem jobban tudni”. Ezért fordulhat elő, hogy az alapvető emberi félelmekre alapozva tömegeket lehet rávenni arra, hogy lázadjanak a valóság ellen. Úgy tűnik az oltás ellenesség is ért el rész sikereket. Sikerült a félszt beülteni elég sokakba ahhoz, hogy csak vonakodva oltassák be magukat. Márpedig sok választásunk nincs. A kormányfő is világosan megüzente. Jómagam két hete túl vagyok a második AstraZeneca oltásomon is. Kutya bajom. A járványügyi korlátozásokból viszont mint bárki másnak nekem is elegem van. Ezért biztatok mindenkit: nyugodt szívvel oltassa be magát nem fog fájni. Mellékhatása persze lehet, de ki lehet bírni, ha az a cél, hogy visszakapjuk régi életünket. Ez pedig ezúttal rajtunk is múlik.

Kiss Elod-Gergely