borús égbolt
Rá kell találnunk a románokkal való párbeszéd útjára
A nemzetközi fórumokon az autonómiának immár negatív társításai is vannak, mi magunk pedig az önrendelkezésről egyre többet beszélünk egymás között, de egyre kevesebbet a románokkal. Az erdélyi magyar pártok és nemzeti tanácsok feltétlen összefogására és a román politikummal való párbeszéd „kicsikarására” van szükség ahhoz, hogy az autonómiáért való hosszú menetelés eredményesen folytatódjon.
[caption id="attachment_92255" align="aligncenter" width="1000"]
Szili Katalin is aláírta az európai polgári kezdeményezést. Összefogás Fotók: Szőke Zsuzsa[/caption]
Idén is sor került Tusványoson az erdélyi autonómia-kerekasztalra, amelyen – Moszkovits János, a Figyelő rovatvezetőjének moderálásában – Szili Katalin miniszterelnöki megbízott; Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke; Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke, valamint a három erdélyi magyar párt képviselője (Kulcsár-Terza József – MPP, Sándor Krisztina – EMNP, Székely István – RMDSZ) fejtette ki meglátásait a Székelyföld autonómiájával kapcsolatban.
Valamennyi felszólaló Szili Katalin „békítő” tevékenységét méltatta, nélküle ugyanis feltehetően nem ült volna tárgyalóasztalhoz a három párt és a két nemzeti tanács képviselete, és nem jöhetett volna létre a tavaly januári megállapodás sem, amely rögzítette: valamennyien egy irányba húzzák a szekeret.
Szili Katalin kifejtette: az autonómia önmagában nem csodaszer, és nem jön létre egyik napról a másikra, sőt nagyon hosszú menetelés vezet odáig. Ugyanakkor legitim igény, amely mentén szeptemberig közös cselekvési tervet dolgoznak ki – közölte a miniszterelnöki megbízott.
– Anélkül nem megy, hogy a többség politikai osztálya szóba állna velünk – jegyezte meg. Hozzátette: óriási az ellenszél, ezért például az EU szintjén öt alapelv elismertetésén dolgoznak: az őshonos kisebbségek kérdése európai ügy; az őshonos kisebbségek államalkotó tényezők; védeni kell a nemzeti identitásukat; egyéni és kollektív jogokat kell elismerni az előbbi érdekében; a nemzeti identitás nem feltétlenül jár együtt az állampolgársággal.
Izsák Balázs SZNT-elnök arra hívta fel a figyelmet: a nemzeti régiókért indított uniós polgári kezdeményezés eddig összegyűlt 15 ezer aláírása nem túl jó arány, de ugyanarról a digitális eszközről (például mobiltelefonról) több személy adatai is feltölthetők, így tehát fontos, hogy felkutassuk a kezdeményezéssel szimpatizálókat és mi magunk segítsünk nekik az online aláírásban.
Sándor Krisztina szerint a magyar–román párbeszéd odáig süllyedt, hogy ma már reménytelen román politikusokat meghívni Tusványosra. Az autonómiáról magunk között egyre többet beszélünk, velük azonban egyre kevesebbet – ennek javítása érdekében kérte Szili Katalin segítségét is. Mint mondta, sok volt az időhúzás, végre konkrétumok kellenek.
Toró T. Tibor 12 pontban, kronológiai sorrendben foglalta össze a harmincéves autonómiaharcunk állomásait, és arra a következtetésre jutott, hogy immár harmadszor éljük át a konszenzuskeresés időszakát.
– A hangsúlyt immár nem az elméleti vitára kell helyezni, hanem arra, hogy legyen mögötte politikai erő – fogalmazott.
Az autonómia-statútumot legutóbb a parlamentnek benyújtó Kulcsár-Terza József, az RMDSZ MPP-s parlamenti képviselője szerint fontos fejlemény, hogy bizottsági üléseken immár a zsigeri visssautasítások mellett tartózkodások is akadnak román politikusok részéről. Román kollégája szavait idézte, miszerint az ország még nincs felkészülve az autonómia biztosítására. A párbeszéd keresése most a legfontosabb – mondta –, és idén ősszel újra benyújtja a statútumot, hogy napirenden maradjon a téma.
Székely István arra hívta fel a figyelmet, hogy európai színtéren az autonómiák népszerűsége csökkent, egyre többen konfliktusforrásként tekintenek rájuk. Az autonómia kevésbé kelendő, de a vele járó jogosítványok továbbra is szükségesek. Elismerte ugyanakkor, hogy a 2003-as alkotmánymódosítást követően az RMDSZ berkeiben megtorpant az autonómia iránti elkötelezettség – mert voltak, akik megelégedtek a kedvezőbb oktatási és nyelvi jogok biztosításával –, többségben viszont azok maradtak, akik szerint igenis kell az önrendelkezés.
A panelbeszélgetés végén Szili Katalin arra biztatott mindenkit, hogy ne az elmúlt 30 év hiányosságaival foglalkozzunk, mert „amíg két indián egymás skalpját követeli, addig a sápadtarcúak örülnek”. Az egymásra mutogatás helyett inkább az ifjúság problémáira figyeljenek – mondta.
Kovács Hont Imre
Szili Katalin is aláírta az európai polgári kezdeményezést. Összefogás Fotók: Szőke Zsuzsa[/caption]
Idén is sor került Tusványoson az erdélyi autonómia-kerekasztalra, amelyen – Moszkovits János, a Figyelő rovatvezetőjének moderálásában – Szili Katalin miniszterelnöki megbízott; Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke; Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke, valamint a három erdélyi magyar párt képviselője (Kulcsár-Terza József – MPP, Sándor Krisztina – EMNP, Székely István – RMDSZ) fejtette ki meglátásait a Székelyföld autonómiájával kapcsolatban.
Valamennyi felszólaló Szili Katalin „békítő” tevékenységét méltatta, nélküle ugyanis feltehetően nem ült volna tárgyalóasztalhoz a három párt és a két nemzeti tanács képviselete, és nem jöhetett volna létre a tavaly januári megállapodás sem, amely rögzítette: valamennyien egy irányba húzzák a szekeret.
Szili Katalin kifejtette: az autonómia önmagában nem csodaszer, és nem jön létre egyik napról a másikra, sőt nagyon hosszú menetelés vezet odáig. Ugyanakkor legitim igény, amely mentén szeptemberig közös cselekvési tervet dolgoznak ki – közölte a miniszterelnöki megbízott.
– Anélkül nem megy, hogy a többség politikai osztálya szóba állna velünk – jegyezte meg. Hozzátette: óriási az ellenszél, ezért például az EU szintjén öt alapelv elismertetésén dolgoznak: az őshonos kisebbségek kérdése európai ügy; az őshonos kisebbségek államalkotó tényezők; védeni kell a nemzeti identitásukat; egyéni és kollektív jogokat kell elismerni az előbbi érdekében; a nemzeti identitás nem feltétlenül jár együtt az állampolgársággal.
Izsák Balázs SZNT-elnök arra hívta fel a figyelmet: a nemzeti régiókért indított uniós polgári kezdeményezés eddig összegyűlt 15 ezer aláírása nem túl jó arány, de ugyanarról a digitális eszközről (például mobiltelefonról) több személy adatai is feltölthetők, így tehát fontos, hogy felkutassuk a kezdeményezéssel szimpatizálókat és mi magunk segítsünk nekik az online aláírásban.
Sándor Krisztina szerint a magyar–román párbeszéd odáig süllyedt, hogy ma már reménytelen román politikusokat meghívni Tusványosra. Az autonómiáról magunk között egyre többet beszélünk, velük azonban egyre kevesebbet – ennek javítása érdekében kérte Szili Katalin segítségét is. Mint mondta, sok volt az időhúzás, végre konkrétumok kellenek.
Toró T. Tibor 12 pontban, kronológiai sorrendben foglalta össze a harmincéves autonómiaharcunk állomásait, és arra a következtetésre jutott, hogy immár harmadszor éljük át a konszenzuskeresés időszakát.
– A hangsúlyt immár nem az elméleti vitára kell helyezni, hanem arra, hogy legyen mögötte politikai erő – fogalmazott.
Az autonómia-statútumot legutóbb a parlamentnek benyújtó Kulcsár-Terza József, az RMDSZ MPP-s parlamenti képviselője szerint fontos fejlemény, hogy bizottsági üléseken immár a zsigeri visssautasítások mellett tartózkodások is akadnak román politikusok részéről. Román kollégája szavait idézte, miszerint az ország még nincs felkészülve az autonómia biztosítására. A párbeszéd keresése most a legfontosabb – mondta –, és idén ősszel újra benyújtja a statútumot, hogy napirenden maradjon a téma.
Székely István arra hívta fel a figyelmet, hogy európai színtéren az autonómiák népszerűsége csökkent, egyre többen konfliktusforrásként tekintenek rájuk. Az autonómia kevésbé kelendő, de a vele járó jogosítványok továbbra is szükségesek. Elismerte ugyanakkor, hogy a 2003-as alkotmánymódosítást követően az RMDSZ berkeiben megtorpant az autonómia iránti elkötelezettség – mert voltak, akik megelégedtek a kedvezőbb oktatási és nyelvi jogok biztosításával –, többségben viszont azok maradtak, akik szerint igenis kell az önrendelkezés.
A panelbeszélgetés végén Szili Katalin arra biztatott mindenkit, hogy ne az elmúlt 30 év hiányosságaival foglalkozzunk, mert „amíg két indián egymás skalpját követeli, addig a sápadtarcúak örülnek”. Az egymásra mutogatás helyett inkább az ifjúság problémáira figyeljenek – mondta.
Kovács Hont Imre
