kevés felhő
szórványos felhőzet
tiszta égbolt
Quo vadis?
A múlt hónap végén egyik munkalátogatása során Dăncilă kormányfő újólag azzal kérkedett, hogy országunk a gazdasági növekedés tekintetében továbbra is toplistás, uniós viszonylatban jelenleg a második helyet foglalja el. (Ez mindenképp örvendetes, de a 2017-es esztendőben a GDP bővülése tekintetében Románia még az uniós ranglista első helyét foglalta el.) Azt követően is többször hangoztatta, hogy az ország gazdasági helyzete stabil. „A gazdaságból érkező hírek nagyon jók. Az esztendő első hét hónapja során a külföldi közvetlen beruházások az utóbbi 10 esztendő legmagasabb szintjét érték el, azok 22,3 százalékkal növekedve a múlt esztendő azonos időszakához képest. Ugyanakkor Románia az 500 közép- és kelet-európai legnagyobb cégek tekintetében az országok ranglistájának a harmadik helyét foglalja el. Ezek az adatok azt mutatják nekünk, hogy Románia gazdasága egy emelkedő trenden találtatik” – hangoztatta a legutóbbi, a szeptember 19-i kormányülést felvezető expozéjában. Minket az a két számadat nem győzött meg, mint ahogy önmagában a gazdasági növekedés arányszáma sem lehet kizárólagos, illetve egyedüli mércéje egy nemzetgazdaság helyzetének. Vannak más, ugyancsak igen fontos ismérvek is, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni, s amelyeket egymás mellé rakva kialakulhat egy valós és helyes kép annak az országnak a gazdasági helyzetéről, potenciáljáról és talán távlatairól is. Sajnos, ezen makrogazdasági ismérvek között vannak olyanok is, amelyekkel nemigen lehet dicsekedni, s amelyeket nem is igen szokott emlegetni a kormányfő – tudja ő, hogy miért! –, nevezetesen az infláció, a kereskedelmi-, valamint a folyómérleg-hiány, a valutaárfolyam, a konszolidált általános költségvetés hiánya, a különböző ágazatok szerepvállalása, illetve részesedése az ország GDP-jében stb. A vázoltak okán, illetve kapcsán kiegészítenénk másabb számadatokkal is a kormányfő által legutóbb ismertetetteket. Az esztendő első hét hónapja során a kereskedelmi mérleghiány 26 százalékkal gyarapodott 2018 azonos időszakához viszonyítva, elérve a 9,5 milliárd eurót. Tárgyilagos gazdasági elemzők szerint a kereskedelmimérleg-hiány a 2019-es esztendőben elérheti a 19 milliárd eurót, ami 2008-tól (a gazdasági-pénzügyi krízis kibontakozásának első esztendeje) errefelé a legnagyobb lehet. A jegybank szeptember 13-i közleménye szerint hét hónap viszonylatában a folyómérleghiány 25 százalékkal növekedett, elérve a 6 milliárd eurót. A becslések szerint az esztendő végére az meghaladhatja a GDP 5 százalékát. Egyébként a szóban forgó mérleghiány jobbára a külkereskedelmi mérleghiánynak tulajdonítható, azaz annak, hogy az import hovatovábbi növekedését nem képes kompenzálni az export igen szerény bővülése. A lejről sem mondható el, hogy jól érzi magát, hanem inkább az, hogy gyengélkedik, s pénzpiaci szakértői becslések szerint a lej/euró árfolyam az év végére elérheti a 4,80 lej/eurót. A kormányfő nem emlegetett egy másabb uniós ranglistát, s talán nem véletlenül. Az inflációról van szó, amely tekintetében már hónapok óta a ranglista nem kívánatos első helyén „ragadt meg” országunk. Neki, mármint a kormányfőnek, vannak jó hírei, ám az Országos Statisztikai Intézet „másabb” híreket is közöl: az ipari termelés január 1. és július 31. között 1,4 százalékkal csökkent a megelőző esztendő azonos időszakához viszonyítva. Igaz, július hónap folyamán némi növekedés bekövetkezett. A szakértők veszélyes trendről beszélnek, azt hangoztatva, hogy a hazai ipar túlzottan függő viszonyba került a nemzetközi konjunktúrával szemben, kialakult az az ellentmondásos helyzet, hogy számos termék esetében a hazai igényeknek még az 50 százalékát sem képes fedezni, de ugyanakkor egyes ágazatok termelésének alakulása a külföldi megrendelések függvénye. Ez pedig nem jelent mást, mint azt, hogy a hazai nemzetgazdaság struktúrája egyrészt nem felel rá a hazai lehetőségekre, másrészt pedig nem számol, illetve nem képes számolni a hazai igényekkel. Az eurózónát most például a visszaesés, a piaczsugorodás jelei aggasztják, idegesítik. Ez az idegesség rossz értelemben hathat ki országunkra is. Főleg olyan körülmények között, amikor a saját portánkon sem vagyunk képesek kiszámítható és átlátható módon rendet teremteni, többek között a jogszabályozás stabilizálása révén. Apropó, jogszabályozás, mármint a gazdasági-pénzügyi tevékenységeket illetően: a kormány fenegyereke, Eugen Teodorovici pénzügyminiszter néhány nappal ezelőtt 10 törvénytervezetet nyújtott be a parlamentbe. Ezek között van a különleges nyugdíjak megadózása egy adott értékszint felett, az Első Lakás Program gyökeres módosítása, a „borravaló” megadózása és a fiskális törvénykönyvre vonatkozó 2015/227-es törvény újólagos módosítása és kiegészítése. Nem új keletűek ezek a jogszabály-módosítási tervezetek, hisz azokat már hónapokkal ezelőtt jelezte a pénzügyminiszter, a kormány sürgősségi kormányrendeletek révén akarta életbe léptetni. Most „irányt váltottak”, s amikor ilyesmit látunk, tapasztalunk, akkor talán okkal és joggal kérdezhetjük: quo vadis, Románia gazdasága?
Hecser Zoltán
