Félhivatalos értesülések szerint a 2019-es esztendei állami költségvetést, illetve az állami társadalombiztosítási költségvetést jóváhagyó törvényeket megküldték kihirdetés végett az államelnöknek. Ha ez így igaz, akkor Klaus Johannis legkésőbb március 8-ig ki kellene hirdesse, már amennyiben esetleg nem úgy dönt, hogy azt újratárgyalás végett visszaküldi a parlamentnek, vagy netalán alkotmányossági aggályokat fogalmazva meg, az Alkotmánybírósághoz fordul. Ugyanakkor máris vannak olyan feltételezések, miszerint élni fog az előbbi lehetőséggel, azaz kérelmezni fogja az újratárgyalást… Vasárnap a késő esti órákban az egyik kereskedelmi hírtelevíziónak adott interjúja során Eugen Teodorovici pénzügyminiszter lehetségesnek tartotta Klaus Johannis államelnöknek ezt a „gesztusát”. Ezt a feltételezését arra alapozta, hogy az államelnök menet közben többször is élesen bírálta a költségvetés tervezetét, akárcsak a törvény elfogadását követő órákban. Hozzáfűzte azt is, hogy az esetleges tisztázatlan kérdéseket módjában állt volna az államelnöknek megbeszélnie a kormány illetékeseivel, akár vele is. Továbbá megemlítette, hogy az esetleges visszaküldést követően a parlament igen gyorsan fog lépni, nem kerül sor újratárgyalásra, hanem úgy ahogy volt/van, újra megküldik az államelnöknek. (Amúgy a pénzügyminiszternek nem voltak pontos értesülései arról, hogy az államelnöknek a múlt pénteki vagy esetleg szombati napon megküldték-e a törvényeket.) A tárcavezető arra is figyelmeztetett, hogy létezik még egy variáns, nevezetesen egyes ellenzéki pártoknak ama szándéka, hogy megtámadják az Alkotmánybíróságnál a költségvetést vélt vagy kitalált okok mentén. Nyomatékolta azt is, hogy amennyiben a két variáns közül valamelyik bekövetkezne az az érintett személy vagy honatyák részéről, egy adott „hazaszeretetet” jelképezne. Ilyesmit ugyan lehet állítani, de akkor a több mint három hónapos késlekedés után a vizes lepedőt rá kellene húzni a kormányra, a kormánykoalícióra is. Másképpen fogalmazva: ha őket nem idegesítette, nem aggasztotta a dolgok elhúzódása, akkor miért állítják most utólag a dolgokat úgy be, hogy az idei költségvetés sorsa az államelnökön vagy ellenzéki pártokon múlik?… A bőség kosara… Tegnap került sor Bukarestben a Romániai Községek Egyesületének (ACR) közgyűlésére. Azon részt vett és beszédet mondott Viorica Dăncilă kormányfő. A 2018-as évre vonatkozóan amolyan mérleget is ismertetett, képletesen fogalmazva, felsorakoztatta kormányának múlt esztendei fegyvertényeit, de nem feledkezve arról sem meg, hogy külön kiemelje „Liviu Dragnea elnök úr” elévülhetetlen érdemeit a Helyi Fejlesztési Országos Program (PNDL) kiötlésében, kidolgozásában, illetve bevezetésében annak idején (akkor, amikor Dragnea volt a régiófejlesztési miniszter). Amúgy az általa ismertetett számadatokból akár azt is kikövetkeztethetjük, hogy a helyi infrastruktúra-fejlesztési beruházások terén az elmúlt esztendőben sikert sikerre halmoztunk. Egy pillanatig sem vitatjuk, hogy a szóban forgó területen nem születtek eredmények, nem épült fel egyetlen létesítmény sem, de azt is tudjuk, hogy 2018 a közületi, azaz a közérdekű beruházások terén semmiképp sem értékelhető teljesítményként. Lehet, hogy az idén másképp lesz, legalábbis a kormányfő által felvázolt „bőség kosara” előrevetített tartalmának az ismeretében. A jelen lévő polgármestereket, akik között szép számmal voltak olyanok is, akik ugyancsak elégedetlenek a településeikre vonatkozó költségvetési előirányzatokkal, azzal próbálta megnyugtatni, hogy lesz pénz mindenre, nagyszabású és több mint ígéretes, a 2019–2021-es időszakra vonatkozó programok felfuttatása kezdődik meg a lehető legrövidebb időn belül. Külön kihangsúlyozta, hogy a helyi költségvetések kiegyensúlyozási rendszerén belül 2019-ben a jövedelemadó 100%-ban a helyi költségvetéseket illeti meg. Ilyenképpen pedig nem kevesebb mint 2 millió lej/év/község lesz a jövedelmi adóból származó kvóta, míg az 2018-ban 1 millió lej volt. Erre még rájönnek az áfából számfejtett összegek, amelyek révén biztosított lesz a gyermekvédelmi rendszer és a fogyatékkal élő felnőttek központjainak, valamint a súlyos fogyatékkal élő személyek gondozói jogosultságainak a finanszírozása vagy a havi illetményeké. És ha már a programokról esett szó, utalhatunk arra is, hogy a kormány múlt pénteki ülésén elfogadta ama memorandumot, amely révén jóváhagyták a gyógyfürdőtelepek fejlesztési és korszerűsítési beruházásai finanszírozási programjára vonatkozó minimis sémát. Az ülést felvezető expozéjában Dăncilă kormányfő ezzel a programmal kapcsolatosan többek között arra utalt, hogy minden ilyen beruházásra 200 ezer euróig terjedő vissza nem térítendő támogatást fognak nyújtani, pontosabban fedezni fognak bizonyos költségeket, már amennyiben a pályázó eleget tesz a kiírási kritériumoknak. Egy többesztendős állami támogatási sémáról van szó, amely rendelkezésére fog állni évente 130 millió eurós költségvetés, s a finanszírozás még az idén megkezdődik. A program kedvezményezettjei a kereskedelmi társaságok, s a kormány becslései szerint körülbelül 100 pályázó részesülhet majd a szóban forgó támogatásban. Megjegyeznénk azt is, hogy a szóban forgó programot a múlt esztendő végén megjelent 2018/114-es sürgősségi kormányrendelettel hagyták jóvá, annak ügykezelése, illetve gyakorlatba ültetése az Országos Prognosztikai és Stratégiai Bizottságra (CNSP) hárul. Az máris mulasztott, ugyanis január 31-ig meg kellett volna jelentesse a Hivatalos Közlönyben a szükséges megalapozási okiratok listáját, a finanszírozás elnyerésének a kritériumait, valamint a támogatási igénylés űrlapját. Ám tegyük hozzá azt is, hogy amennyiben a fentebb említett minimis támogatás „pénzforrása” az idei állami költségvetés, akkor még lesz idejük bepótolni a mulasztást. Az viszont más ügy, hogy ilyen körülmények között lesz-e idő az esztendő során a pénzalapok (azaz a minimis támogatás) odaítélésére, valamint lehívására… A tisztánlátás kedvéért A költségvetési viták során merült fel az egyházak világi alkalmazottai fizetésének a kérdésköre, ami bizonyos elégedetlenséget is kiváltott a helyhatóságok körében, illetve egyezkedés tárgyát is képezte. Ilyen összefüggésben pedig az egyik hazai napilapban arról is olvashattunk, hogy „az RMDSZ sikereként értékelték az egyházak világi alkalmazottai fizetésének továbbra is a központi költségvetésből történő fedezését”. Nos, ebben az ügyben valami nem stimmel, mert valóban hallani lehetett ama szándékról, miszerint a kormány ezt a feladatot amolyan pluszként átruházná a helyi költségvetésekre, ami túlontúl nagy terhet jelentene, jelentett volna. Igen ám, de ennek a szándéknak a kivitelezése azt feltételezte, illetve azt követelte volna meg, hogy módosuljon a közszférai egységes bérezési 2017/153-as törvény egyik-másik előírása is. Mondjuk ezt annak okán, hogy a szóban forgó kerettörvény I-es melléklete 3-as fejezetének 9-es szakaszában egyrészt tételesen az áll, hogy nem bérről van szó, hanem „pénzügyi támogatásról”, abban országos viszonylatban közel 20 000 világi alkalmazott részesül, a havi támogatás kvantumát pedig az éves költségvetési törvény révén hagyják jóvá, de az nem lehet kevesebb, mint a 2017-es esztendőben folyósított (az abban az évben 1450 bruttó összeg volt). A finanszírozásra a kerettörvény értelmében a helyi költségvetésekből kerül sor, de az áfából számfejtett, a helyi költségvetések kiegyensúlyozására szolgáló összegek megállapításánál ezt a finanszírozási kötelezettséget úgymond fedezni kell az állami költségvetésből. Ilyenképpen tehát a szóban forgó pénzügyi támogatás rendjének a megváltoztatása megkövetelné a 2017/153-as törvény szóban forgó előírásának a megfelelő módosítását is. Olyanképpen, ahogy az most szükségessé vált a költségvetési törvény révén megemelt gyermeknevelési pótlék („gyermekpénz”) okán is, az arra vonatkozó törvényt illetően, amire egyébként még e héten sor kerül(het) egy sürgősségi kormányrendelet révén. Premizálás… Már írtunk arról, hogy a szakbizottságok közös ülésén előfordult olyan, hogy a kormányzati illetékesek nem is ismerték egymást, de ugyanakkor nem is voltak tisztában még a hatáskörükbe tartozó ügyek egyike-másikával. A konkrét eset arra vonatkozott, hogy az élsportolókat az idei évben meg fogja-e illetni vagy sem a kiváló eredmény teljesítményekért juttatandó prémium. Erre érdemben nem tudott választ adni a két illetékes (az egymás mellett ülő, de a jelek szerint egymást nem ismerő sport- és ifjúságügyi miniszter és a pénzügyminisztérium költségvetésért felelős államtitkára). Pedig a válasz ott volt kézügyben, lévén, hogy arra vonatkozóan már született egy hatályos jogszabály, nevezetesen a 2018/114-es sürgősségi kormányrendelet. Annak 36-os szakasza (3)-as bekezdésének értelmében a közszférában a 2019–2021-es időszakban nem kerül sor premizálásra, de ugyanakkor a (4)-es bekezdés értelmében a hazai és nemzetközi hivatalos sporteseményeken elért különleges eredményekért a sportolók és a szakmai kollektívák prémiumban részesülhetnek, akárcsak azok a diákok, egyetemisták, kutatók és tanárok, akik nemzetközi olimpiászokon, valamint nemzetközi és hazai versenyeken kitüntetéseket szereznek. Egyébként január folyamán egyes sajtóorgánumokban sajnálatos és megengedhetetlen tényként „könyvelték el”, hogy az egykori élsportolókat a 2000/69-es törvény értelmében megillető életjáradékot az idén „lefaragják”, illetve „befagyasztják”. Ez utóbbi igaz, lévén, hogy a 2018/114-es sürgősségi kormányrendelet 40-es szakasza értelmében a 2019–2021-es időszakban a szóban forgó életjáradék kvantuma az marad, amely volt 2018 decemberében. (Ezek szerint annak értékszintje változatlan fog maradni 2021-gyel bezárólag.) Azt viszont tudni kell, hogy nem csupán az egykori élsportolókkal bán(t) ilyen mostohán a kormány, mert másabb juttatásokat, illetményeket és pénzbeli jogosultságokat is befagyasztott a kormány a 2018 decemberi szintjén. Többek között az egykori politikai üldözöttekét, a háborús veteránokét, a hadirokkantakét, a hadiözvegyekét, az etnikai okokból 1940. szeptember 6. és 1945. március 15. között üldözöttekét, a Román Akadémia tagjaiét stb. Tehát szó sincs az egykori élsportolók „diszkriminálásáról”… Hecser Zoltán