Újabb kötet jelent meg a csíkszépvízi örményekről, ezúttal az Erdélyi Magyar­örmények Szövetsége gondozásában. A több szerző által jegyzett munka bevezet a közösség múltjába, bemutatja létének alakulását napjainkig. A kötetet Sarány István ismerteti. Tapasztalatom szerint nagyon tevékenyek a magyarörmény szervezetek, az örmény gyökerekkel rendelkező személyek közösségekbe szerveződnek és számos alkalmat találnak arra, hogy újra felfedezzék, megéljék kettős identitásukat. Ebben a folyamatban pedig nagy szerep hárul az egyházra: a vallásos ünnepek, templombúcsúk összetartják a közösséget. A gyökerekhez való visszatérést szolgálja az Erdélyi Magyarörmények Szövetsége által kiadott könyvsorozat, no meg a nemrégiben napvilágot látott folyóirat is. A könyvsorozat első kötete a gyergyószentmiklósi örmény közösséget mutatja be, a második kötet a szépvízi örmények múltját és jelenét, intézményeit és az általuk létrehozott épített örökséget mutatja be. Puskás Attila, az Erdélyi Magyarörmények Szövetségének elnöke jegyzi a kötet előszavát, írásának a Vedd és olvasd! címet adta. Ugyancsak az ő tollából olvashatjuk az örmények múltját tömören bemutató Az örménység eredete és az örmény kereszténység című ismertetőt, amelyből kitűnik, hogy a háromszázas évek elején keresztelte meg Világosító Szent Gergely III. Tiridatesz örmény királyt és udvartartását, ezáltal az örmény lett az első keresztény nép. A szerző kitér a közösség egy részének a római egyházhoz való csatlakozására is, hangsúlyozva, hogy az örmények nem missziós tevékenység nyomán fogadták el Rómát, hanem a beilleszkedés és a jó együttműködés vágyából. A következő kis tanulmányt az örményeknek a Kárpát-medencében való megtelepedésének szenteli a már említett szerző, kiemelve, hogy a nyelvi, kulturális asszimilációt az egyházhoz való kötődés hangsúlyozta, s ez ma is a magyarörmények legfontosabb identitásőrző és identitáshordozó eleme. A szépvízi örmények hajdanán és ma címet adta összefoglaló jellegű írásának Bogos Mária, a közlés kitér a megtelepedés körülményeire, a közösség életmódjára és abból fakadó anyagi és szellemi gyarapodására, a térség fejlődését meghatározó intézményeire. Pál Emese két írása foglalkozik a szépvízi örmény templommal: egyik a templomépítés történetét, körülményeit veszi számba, másik pedig részletesen ismerteti a templombelsőt, a berendezést. A szerző megjegyzi, hogy Szent Péter mint a római egyház első elöljárója és Világosító Szent Gergely mint az első örmény katholikosz szobrának együttes jelenléte az oltáron a kettős egyházi kötődést jelképezi. Ugyanakkor érdekes eszmefuttatást olvashatunk arról, hogy a főoltár képén miért Tours-i Szent Márton alakja látható, holott a templom titulusa a Szentháromság. Gál Hunor és Puskás Attila a szépvízi örmény temetőket mutatja be, majd Bíró Melinda és Puskás Attila a település örmény kötődésű épített örökségét járja körül. Végezetül összefoglalót olvashatunk az egyházközség történéseiről és plébánosai életútjáról. A kötetet örmény, román és angol nyelvű szinopszis zárja, függelékként pedig örmény recepteket kínál az olvasónak, illetve közli az erdélyi magyarörmény szervezetek elérhetőségeit. A kötetet, valamint a Magyarörmény Élő Örökség című folyóiratot ma délután 5 órától mutatják be a szerzők jelenlétében Csíkszeredában, a Kájoni János Megyei Könyvtárban.