„Néha éppen egy rendkívül súlyos külső helyzet nyújt alkalmat arra, hogy az ember bensőleg túlnőjön saját magán.” (Viktor Frankl) Legyünk őszinték, a digitális oktatás távolról sem volt hatékony vagy hasznos, és nem is biztos, hogy ez baj. Az iskolások megtanultak valami olyat, amire nem biztos, lehetőségük lett volna jelenléti oktatás mellett, ez pedig az időbeosztás és függetlenség. A temérdek mennyiségű információ nem terhelte le őket. Az osztályzat mindegy, a lényeg, hogy minden iskolás megtanult valamit a rugalmas időbeosztás nehézségeiről és előnyeiről. Talán jól is jött, ha kevesebbet haladtak a függvényekkel, a Moromeții-vel és a harmincéves háború érdekfeszítő mellékszálaival. Nem áll meg az élet, nem következik semmi visszafordíthatatlan abból, ha a befogadhatatlan adatmennyiség csillapodik. Talán kellett is ez az oktatási rendszernek, kicsit felrázott mindenkit, s kénytelenek voltak más módszerekhez folyamodni, mint amit addig megszoktak. Szerencsésebb helyeken fejlődött a tanárok és a diákok digitális kompetenciája. Ugyanakkor ne felejtsük el azokat sem, akik szívesen tanultak volna online, de nem volt lehetőségük. Az online felületre költözött oktatás jó lehetőség arra, hogy minden iskolában új és jól felszerelt gépeket szerezzenek be. Ezeket szükség esetén hazavihessék a gyerekek – hasznosabb, ha az iskola biztosít nekik egy számítógépet tanulóéveik alatt, mintha a „tartós tankönyvek” gyakorlatával kísérleteznénk. Aki pedig megteheti, figyeljen oda, hogy mit vesz a gyerekének: a varázsszó a gépigény; most nem az eltérő mértékben hasznos és káros számítógépes játékok kedvéért, hanem a fejlesztő alkalmazások és programok jegyében. A jó és a rossz hír az, hogy egyszer minden véget ér. Érdemes a forgatókönyvet egy más szemszögből vizsgálni. A szülők, akik jobban ismerik most a gyerekeiket, együttérzőbbek lesznek a tanárokkal. A tanárok, akik jól tudják, mennyire hiányoztak egymásnak a barátok/mennyire jó volt otthon lenni, időt hagynak majd a visszaállásra és lemondanak a villámsebes és mindent egyszerre pótlásról. Időt kaptunk arra, hogy megvizsgáljuk önmagunkat, a gyerekek lehetőséget, hogy kipróbálják magukat egy más élethelyzetbenés olyan tapasztalatokat szerezzenek, ami majd segítségükre lehet később. Alkalmazkodóképesség nélkül nincs fejlődés. Az adaptálódás gyümölcsei közé tartozik a reziliencia (a rugalmas helyreállás és a teherbírás képessége). Az adaptív ember teherbíró: a viszontagságos körülményekkel megküzd, és az elesésből újra talpra áll. Találékony is, mert a kilátástalan helyzetben rendszerint megoldást talál.

Adorján Zsófia