Nyolcvan éve született Gál Árpád

A csíkszeredai színjátszó csoport Hozományvadász című előadásában – balról a második Gál Árpád

Ki ne hallotta volna a „Hajrá, fiúk, csíki gyerekek…” kezdetű hokiindulót, s ne szurkolt volna dallamára a csíki csapatnak… A csapatnak, amellyel állítólag néha maga Gál Árpád, az induló szerzője is hokizott. A sokoldalú csíki zeneszerző nyolcvan éve, 1935. augusztus 8-án született Székelyudvarhelyen.

A csíkszeredai színjátszó csoport Hozományvadász című előadásában – balról a második Gál Árpád
A csíkszeredai színjátszó csoport Hozományvadász című előadásában – balról a második Gál Árpád

[dropcap]N[/dropcap]em volt nős, egyenes ágú leszármazottai nincsenek, és Gál Árpád rokonsága halálának 25. évfordulóján, az 1997-es emlékünnepségek alkalmával átadta kottáit, leveleit, közérdeklődésre számot tartó hagyatékának egy részét az ünnepséget szervező Hargita Megyei Kulturális Központnak. Az anyag egy részével ekkor foglalkoztak is a kulturális központ munkatársai, Sárpátki Ágnessel és Urszuly Árpáddal az élen. Színpadra állítottak egy nagysikerű esztrádműsort, egy kis könyvet is kiadtak Gál Árpád népzenei gyűjtéséből egy rövid életrajzzal, és emlékplakettet helyeztek el volt munkahelye, a Városi Művelődési Ház falán. Aztán az évforduló lejárt, a szervezők nyugdíjba mentek és a bőrönd lezárult, de nem veszett el.

Lányok és levelek
A kulturális központ székhelyén rövid keresgélés után érintetlenül megtaláltuk a dokumentumokkal teli bőröndöt. Benne egy napló 1956-ból, rajongói és szerelmes meg hivatalos levelezés, fényképek, kották, szerzemények, dalszövegek, és persze, agitációsbrigád-anyagok is – egy korszak üzenetei.
Gaby, Panni, Tercsi, Olgi, Gyöngyi, Mária, Anikó – néhány név a levélírók közül. Az 1956–1966 között keltezett leveleket megőrizte a zeneszerző – s biztosan a múzsára is talált a feladók között a huszonéves fiatalember. Ekkor már komponált, verseket írt és minden külső segítség nélkül megtanult zongorázni. Napjai igencsak eseménydúsan teltek. Ezt írta naplójába például 1956. február 2-án, csütörtökön: „Meglehetősen későn ébredtem fel, és egész délelőtt tervezgettem a jövővel kapcsolatban. Délben 1 órakor az Atheneum kultúrcsoportjával Tusnádra mentünk falumunkára egy autóbusszal, ahol harmonikaszámot adtam elő, énekeket kísértem, magam is énekeltem és elszavaltam Adytól az Öreg Kunné című verset. A műsor után tánc volt, hol egy Rózsika nevezetű kislánnyal szórakoztam Szeredából (a vezetéknevére nem emlékszem.) Este jól felvillanyozott állapotban érkeztünk haza 10 órakor.” Ugyanez év márciusától néhány hónapig a rajoni kultúrháznál dolgozott, majd vándorcirkusszal járta a vidéket, hogy 1958 januárjában ismét visszatérjen Csíkszeredába, és ekkor le is zárja a naplót, amelyben rövid beszámolók mellett gyakran találunk dalszövegeket, a füzet végén pedig egy táncparódia leírását is.

Rátonyi és társai
Legelső szerzeményeit 1955-ben küldte el a kolozsvári területi rádió stúdiójába, s dalait viszonylag hamar sugározni kezdték: hogy pontosan melyik dalokat és hol lehetett hallani, az még feldolgozásra vár. A bőröndben számos kotta, és nyomtatvány a különböző lapokban is megjelent művekből. A gyors tallózás közben egy Marosvásárhelyről érkezett levél bukkant fel. 1967 szeptemberében a Nem futok utánad című dal kéziratát küldte vissza Benkő János, a Tartományi Alkotások Házának munkatársa azzal a kéréssel, hogy zongorakísérettel dolgozza át, ugyanis kiadásra készítették elő, és fizetség is várható. „A pénz elhasználásához jó egészséget kívánok, de az áldomásra valót legközelebbi jöveteléig félreteheti.” – jegyezte meg viccesen Benkő János, aki 1967. szeptember 30-án már régi ismerősnek számított, hiszen 1960 februárjából is találtam tőle érkezett, akkor még szigorúan hivatalos hangvételű levelet.
Gál Árpád román műveket is szerzett, együttműködött román szövegírókkal, egy erről tanúskodó levél pl. Eugentől maradt fenn, aki többek között a Primul sărut és Slăvita ţară című énekeket emlegeti.
Több levélnek Rátonyi Róbert az aláírója, egyikben 1969. december 3-án „édes, szeretett, tehetséges Barátom”-nak nevezte Rátonyi, aki arról is beszámolt, hogy „1. az Éva számot az egyik legnépszerűbb táncdalénekesünk, Szécsi Pál mihamarabb a rádióban fogja bemutatni 2. A Boldog új évet ketten fogjuk énekelni. Én, no meg egyik legkitűnőbb filmsztárunk. A neve… ez legyen meglepetés. Hamar megtudod!”
Én sajnos a bőrönd anyagából ezt nem tudtam meg, s bár az interneten próbáltam keresgélni, nem vezetett eredményre. A YouTube videomegosztó portálon egyetlen Gál Árpád-dalt sikerült megtalálni, sajnos azt sem az ő neve alatt: A mama mindent tud Németh Lehel előadásában hallgatható meg (ő volt a korszak egyik legfelkapottabb énekese Magyarországon), de zenéjének és szövegének egyaránt Gál Árpád a szerzője.
Kétségtelen, hogy Gál Árpád, a hokiinduló és a Márton Áron Gimnázium himnuszának zeneszerzője a székelyföldi táncdaltörténetbe is beírta a nevét a marosvásárhelyi Adorjáni Ernő és a székelyudvarhelyi Kaizler László mellett, s talán megérdemelne életműve egy teljes feldolgozást – véli Sárpátki Ágnes, a 18 évvel ezelőtti emléknap szervezője, aki hiányosnak tartja a fennmaradt hagyatékot, szerinte a zeneszerző halála után sok minden elkallódhatott.
– Táncdalainak összegzése még várat magára – mondta Sárpátki. – Ami a színpadra került az 1997-es esztrádműsorban, csak egy része annak, ami a bőröndben volt. Ezekből válogatott és hangszerelt Urszuly Árpád. A család úgy tartotta, hogy Rátonyi Róbert sok mindent ígért, de keveset tett Gál Árpádért, akinek dalaival jó pénzeket szerzett… Lehet több olyan táncdal, amit mai napig hallgatunk, de nem az ő neve alatt fut. Ennek mind érdemes lenne utánajárni, s talán majd egy válogatott CD-t is kiadni, például halálának 45. évfordulójára, 2017-ben…

Daczó Katalin