„A Lélek az, aki életre kelt (…), azok a beszédek, amelyeket én szóltam nektek: Lélek és élet.” (Jn 6,63)

Kedves keresztény, unitárius testvéreim! Már egy éve semmihez sem hasonlítható az az élethelyzet, amelyben napjainkat töltjük a világjárvány miatt. Egyre több a bizalmatlanság, a kételkedés, a félelem. Mindennap várjuk a jobb, a biztatóbb híreket, ám ezek még váratnak magukra. Sokunkban önkéntelenül is felmerül a kérdés, hogy vajon mindent megtettünk annak érdekében, hogy ezt a kórt, a fertőzést meggátoljuk, véget vessünk, felszabaduljunk a testet és lelket gúzsba kötő állapotból, vagy csak várjuk, hogy a megoldás kívülről jöjjön? Hisz egyértelmű, hogy nem lehetünk csak szemlélők, passzív nézői az eseményeknek, s bár nagyon nehéz, be kell kapcsolódjunk a vírus elleni harcba! Azt reméltük, hogy ebben az évben szabadon ünnepelhetjük keresztény világunkban a húsvét ünnepét. Templomainkban együtt imádkozhatunk, együtt énekelhetjük az ünnepi himnuszokat, bátor és biztató kézfogás kíséretében áldott ünnepet kívánhatunk egymásnak. Bíztunk abban, hogy úgy köszönthetjük egymást, mint a nagypénteki tragédia után a jeruzsálemi felsőházban rettegve ülő tanítványokat üdvözölte a hét első napjának reggelén a Názáreti Jézus: „Békesség néktek!” De ez sajnos nem így lett. Most még jobban kell összpontosítsunk arra, hogy az előírásokat maradéktalanul betartsuk, és egymásra figyeljünk. Ne féljünk a védőoltástól! Nem hiszem, hogy az orvosi tudomány művelői azon fáradoznának, hogy tönkretegyék az ember életét, hanem erősíteni, védelmezni, gyógyítani akarnak keleten is, nyugaton is. A bizalmatlanság nem segít, csak a félelmet növeli! Tegyünk meg mindent, hogy ne az álhírek terjedése bénítson minket, hanem a cselekvő, élő hit, és a Jóisten segítő közelségének tudata erősítsen a csüggedés közepette. Isten a teremtett világ gondviselő, szerető Atyja, aki nem hagy bennünket magunkra! Húsvét ünnepe lelket erősítő, nagy örömüzenetének akkor van életünkre hatása, ha mi is megnyitjuk szívünket és elménket annak befogadására. Kiüresítünk minden félelmet és aggodalmat, és ebben a homályban, amelyben napjainkat töltjük, meglátjuk a bennünk ragyogó isteni lelket. Mert ettől lesz húsvét a keresztény világ igazi nagy ünnepe. Így tudjuk megérteni a Názáreti örök életről, Isten örök szeretetéről szóló tanítását. Az ünnep időpontját tekintve a Jézus tanítását őrzők világa két részre szakadt: keleti és nyugati kereszténységre. Ez azonban nem csökkenti az ünnep jelentőségét, mert húsvét üzenete ma is feltölti emberi életünket: megelevenít, biztat, reménységgel tölt el. A keresztények, együtt vagy külön, azt ünneplik, hogy Jézus az ember látószögét kitágította, magasabb szintre emelte. A földi korlátok közé szorított ember előtt felmutatta az örökkévalóságot, az örök élet örömét, Isten legnagyobb ajándékát, a benne hinni tudás lehetőségét. Olyan magasságokat mutatott meg, és olyan magasságokba emelt bennünket, amelyek eszményként a mában élő ember számára is utat mutatnak. Jézus nem a haragvó Istent békítette ki, hanem a gyarlóságaival, bűneivel vergődő embert emelte fel a szeretet Istenének magaslatára. Ezért húsvét a hit ünnepe, amely győzelemről, diadalról szól. Péter kételkedő döbbenettel hajol az üres sír fölé, s talán az a gondolat jut először eszébe, hogyan lesz tovább, de lelkének teljes szeretetével vallja:„Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek téged.” (Jn 21,17) Ez esztendő húsvétján alkalom és lehetőség adódik elgondolkozni azon, mi az, ami összeköt bennünket ebben a szétdaraboltságban, ebben a lezártságban. Hitem szerint ez az Istentől kapott lélek, amelyet születésünktől halálunkig „fel kell mutatnunk” a világban. Isten méltónak tartott bennünket, hogy az ő lelkét hordozzuk, és emberi életünknek ezt kell igazolnia szóban és cselekedetekben. Jézus azt tanítja, hogy „a Lélek az, aki életre kelt (…), azok a beszédek, amelyeket én szóltam nektek: Lélek és élet”. A bennünk lakozó isteni lélek által győzedelmeskedni tudunk minden bezártság és ellentét felett. A mindent kutató és vizsgáló értelem mellett szükségünk van a szeretet erejében és hatalmában bízó hitre, mert ez örök: nem hal meg, nem lehet keresztre feszíteni és nem is értéktelenedik el. A szeretet az, amely megújít, amely olyan tartalommal tölti meg az ember életét, amelyet sem a rozsda, sem moly nem tud megemészteni, és még a halál sem győzedelmeskedik felette. A szeretet maga Isten. Jézus elénk tárta földi életünk lehetőségeit, és megmutatta, hogy létezik távlat az ember életében. Kérdés, hogy a bennünket kereső Názáreti Jézusnak tudunk-e úgy válaszolni, mint Péter: „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad.” (Jn 6,68) Mert az örök élet nem holnap kezdődik, nem akkor, amikor koporsóba zárnak, hanem abban a pillanatban, amikor rádöbbensz, hogy Isten szeretetének hordozója vagy. Jézus ezt tanította, ezért halt meg, és ezért él örökké! Húsvét ünnepére készülve a nagyböjti hetekben fokozottabban élt bennünk a tisztaság és fény utáni vágy. Emberi világunk összekuszálódott napjai sokszor elbizonytalanítanak, de a bennünket körülölelő természet zengi a megújult élet himnuszát. Nézz körül: minden élni akar! A húsvéti ünnep úgy igazi, ha a megújuló természet Istent dicsőítő himnuszába be tudsz kapcsolódni lelked, gondolataid és érzéseid tisztaságával. Ezzel tudod bizonyítani, hogy Jézus és tanítása benned és általad él. Nem vagy „üres”, tele vagy szeretettel és árad belőled az isteni lélek jósága és békessége. Így tudsz megállni Isten igazsága előtt, így tudod emberi életed lelki-szellemi megnyilvánulásaival bizonyítani, hogy az örök élet részese és hordozója vagy a jézusi szeretet evangéliuma által. A benned élő és kiáradó szeretet emel fel a születés és halál földi életünket meghatározó korlátai fölé, mert a szeretetben nincs kezdet és vég, fent és lent. A szeretet maga Isten. Isten pedig az örökkévalóság. Jézus ezt tanította, és életével ezt példázta, így lett a mi szabadítónk és megváltónk. Ez esztendő húsvét ünnepe erősítse bennünk az örök életbe vetett hitünket, segítsen Jézus tanítása és példaadása szerint élni és cselekedni. Adjon a mindenségnek Ura, a mi gondviselő jó Atyánk áldott húsvéti ünnepet!

Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök