Nagyon sok betegséggel küzdő lakója van az intézménynek, az ápolók pedig huszonnégy órából huszonnégyet foglalkoznak velük, hogy valamennyire megkönnyítsék számukra ezt az időszakot. Akár kórház is lehetne az írás tárgya, de közel sem az, hanem egy olyan hely, ahová mindig szívesen tér vissza, és ahonnan eddig minden egyes látogatását követően élményekkel tért haza Kertész László. [caption id="attachment_81823" align="aligncenter" width="1000"] Együtt díszítették fel a fenyőt. Ünnep[/caption] Kívülállóként az embernek fogalma nincs, hogy micsoda élet van a gyergyószentmiklósi Szent Erzsébet Öregotthon falai között, az ünnepi időszakban pedig hatványozottan igaz ez a kijelentés. A karácsonyra való hangolódást illetően leckét kaphatunk az idősektől, hisz ahogy az otthon lakói mondják: nemcsak a fát, hanem a lelket is díszbe kell öltöztetni, ebben rejlik az ünnepi időszak titka. Nem töltött el túl kellemes érzésekkel, amikor három évvel ezelőtt, első alkalommal kellett belépnem az intézmény kapuján. Mivel semmilyen viszonyítási alappal nem rendelkeztem, így az öregotthon hallatán azonnal kórházi környezetre, ideges ápolókra és szörnyű látványra számítottam, amit utólag nem is bánok, mert annál kellemesebb volt a meglepetés. Utána többször is voltam az otthonban, hogy különböző eseményekről tudósítsak, és megfogadtam, hogy az ünnepi időszakban egy kicsit jobban beleásom magam az intézmény életébe. Nem bántam meg, az idősek ugyanis úgy hangolódnak a karácsonyra, ahogyan senki más: az ünnepnek a lelki, nem az anyagi szempontjai kerülnek előtérbe. Ennek mindenhol így kellene lenni… Mintha csak a nagyszülőkhöz mennénk Az ajtón még csak az egyik lábamat tettem be, máris megütötte a fülem a karácsonyi zene. Nem is indulhatna jobban, mosolyodtam el, majd a figyelmességen – amikor egyszerre ketten kérdezték meg, hogy segíthetnek-e – már meg sem lepődtem. Nem nagyon volt konkrét elképzelésem, hogy miként szeretném összegyűjteni a „cikkre való” információkat, csupán azt tudtam, hogy az ottani hangulatnak akarom átadni magam, az otthon lakóit jellemző, izgalommal telt, meghitt készülődésnek. Az idősekkel foglalkozó szociális munkások és ápolók rámutattak, ez az időszak a legizgalmasabb az otthon életében, mivel egyrészt a rokonok és ismerősök gyakrabban látogatják az időseket, másrészt nagyon sok pedagógus felkeresi az intézményt, a gyermekek pedig különböző műsorokat adnak elő a lakóknak. Ottjártunk délelőttjén is gyermekelőadásnak örülhettek az idősek, de elmondták, hogy nemcsak a kicsik látogatják őket, hisz idősebb remetei néptáncosok, sőt a Vöröskereszt önkéntesei is jártak már náluk. Mindenképp beszélni kívántam az otthon néhány lakójával, így kerültem kapcsolatba Hompoth Ági nénivel, aki egyértelmű bizonyítéka annak, hogy az életkor csak egy szám, meg egyébként is, simán letagadhatna húsz évet. Már a szobája előtti folyosón megragadja az ember tekintetét a szép karácsonyi dekoráció, ha pedig azt hinnénk, hogy az alkalmazottak műve, tévedünk: Ági néni keze munkáját dicséri a díszítés. [caption id="attachment_81825" align="aligncenter" width="1000"] Családias hangulat az otthon lakóinak. Igazi ünnep Fotók: Kertész László[/caption] – Még most is el tudnám játszani az egész betlehemest – mutatott rá, felidézve a gyermek- és fiatalkori karácsonyokat, amelyeket otthon, a Mezőségen tartottak. Mint mondta, a ditrói nagytemplomban mondott igent néhai férjének, majd éveken keresztül orvosi asszisztensként dolgozott Gyergyószentmiklóson. Nyugdíjaséveiben, Magyarországon, a gyermekei közelében is élt egy keveset, elmondása szerint viszont mindenképp haza akart jönni, mert itt van a helye. – Annyira jó, amikor jönnek a gyerekek előadást tartani. Többen a saját gyermekkorunkra emlékezhetünk általuk – fogalmazott Ági néni, aki nem kis meglepetésemre rendkívül szépen, választékosan beszél, ugyanakkor betéve tudja a magyar történelmet, ami elmondása szerint a sok olvasásnak köszönhető. Néhány szobával arrébb Buslig Anna és szobatársa, Leventer Irénke néni is a gyermekkori emlékeket idézte fel, hangjuk pedig közben többször is elcsuklott a meghatódottságtól, ugyanis ezek az emlékek a világot jelentik számukra, amit senki nem vehet el tőlük. – Kicsi leányka voltam. Egyik felől édesanyám, másik felől édesapám fogta a kezemet, s mentünk reggel a nagy hóban adventi misére – emlékezett vissza Anna néni, aki három éve lakik az otthonban. Mint mondta, náluk mindig az volt a szokás, hogy először körbeállták a karácsonyfát, és elénekelték a Mennyből az angyalt. Arra is visszagondolt, hogy később, az örmény katolikus férj iránti tiszteletből még az örmény sütemények elkészítését is megtanulta, emellett pedig többször is kiemelte, mennyire fontos számára, hogy a fia, a menye, az unokája, valamint annak párja is meglátogatja. – A gyermekeknek manapság fontos lenne elmagyarázni, mit is jelent valójában a karácsony – emelte ki Anna néni, Irénke nénivel pedig – aki az Izraelben élő fiánál tölti az ünnepi időszakot – egyetértenek azzal kapcsolatban, hogy mindenre, az összes nehézségre az imádság a kulcs. Fontosnak tartották kiemelni valamennyi alkalmazott hozzáállását, mondván, teljes mértékben ellátják az otthon lakóit, ehhez pedig nemcsak a kézzelfogható, hanem a lelki táplálék is hozzátartozik. Anna néni elárulta, hogy még a Facebookot is használja, „elvégre ne gondolja senki, hogy az idősek otthonában mindenki begubózva tölti a mindennapjait”. Élet van itt, kérem, és ezt csak az tudja igazán megérteni, aki legalább egy órát eltölt az intézményben. Számomra gyakran olyan érzés, mintha a nagyszüleimhez mennék, és noha sajnos már egyik nagymamám sincs közöttünk, az otthonban akármennyit találok. Szükség van a pozitív gondolkodásmódra Jelenleg 150 lakója és 97 alkalmazottja van a Szent Erzsébet Öregotthonnak. Kiss Gabriella szociális munkás, mentálhigiénés szakember elmondása szerint az élet mindig mozgalmasabbá válik az ünnepek idején, és egy pillanatra sem szabad lankadjon a lelkesedés. – Fontos, hogy nap mint nap erőt, energiát hozzunk be a lakóknak, a különböző látogatásokat pedig ne csak a mi szemszögünkből nézzük, hanem a látogató is gazdagodjon valamivel – jegyezte meg, hozzáfűzve: voltak olyan évek, amikor azon vették észre magukat, hogy több energiát visznek az otthon életébe, mint a saját karácsonyi előkészületekbe. Kiss Gabriella hangsúlyozta, rendkívül fontos számukra, hogy az idősek jól, otthonosan érezzék magukat, hisz sokaknak távol vannak a családtagjaik, így a lakókkal foglalkozók veszik át ezt a másodlagos szerepkört. Nekem Kiss Gabriella mellett Baricz Évát és Márton Erzsébetet volt alkalmam megismerni, de láttam, hogy minden alkalmazott szívét-lelkét viszi bele a munkájába, hisz ezt csak így lehet. Az a megtiszteltetés ért, hogy a fadíszítésnél is jelen lehettem, és elmondhatom, hogy a sürgő-forgó, közben pedig éneklő nénik, bácsik akkor is képesek voltak bennem meggyújtani az ünnep lángját, amikor egy órával korábban még a problémáimmal, gondjaimmal voltam elfoglalva. Ez az, amit nem lehet pénzzel megvásárolni.