Az elmúlt héten bekövetkezett fejleményekből az olvasható ki, hogy mégsem ment olyan simán az új kormány megalakítása, illetve felállítása, mint ahogy azt némelyek feltételezték, beleértve a kormánykoalíció egyes illetékeseit is. A kiszivárgott információk szerint voltak viták, nézeteltérések, jelöltek és ellenjelöltek, s nem hiányzott a kormánypárt vidéki szervezetei egyes tekintélyes vezetőinek lobbizása sem. Ugyanakkor menet közben váratlan találkozások is létrejöttek, olyan volt például az a csütörtöki, amelyen a kormánykoalíció csúcsvezetői és a kormányfőjelölt, Viorica Dăncilă vett részt. Ilyenképpen még pénteken a reggeli órákban sem volt biztos, hogy a majdani kormánynak hány új minisztere lesz, hallani lehetett hétről, nyolcról, de még kilencről is. (Végül is sokkal több „érkezett”.) Az érintettek részéről nyilatkozatok nemigen hangzottak el, s ha igen, akkor is csak szűkszavúak, például az, miszerint a „titkosszolgálati véleményezés mellőzéséről” döntött a kormánypárt csúcsvezetése az új kormány tagjainak kiválasztása esetében. Ezzel azt akarták sugalmazni a párt egyes vezetői, hogy a titkosszolgálatok nem szólhatnak bele az új kormány összetételébe. Liviu Dragnea pártelnök arra az újságírói kérdésre, amely szerdán hangzott el azt követően, hogy az államelnök az utóbbi időben újólag és többször is nyomatékolta a feddhetetlenség igényét, s amely azt firtatta, hogy lehetnek-e esetleg olyan kormánytagok, akikkel szemben bűnvádi előzetes eljárás van folyamatban, morcosan azt válaszolta: Igen! Ez a kijelentés bizonyára nem volt ínyére Klaus Johannisnak, de valószínűsíthető, hogy amit ő állított és nyomatékolt, az puszta vélemény marad, és igenis lehet majd a kormánynak ilyen vagy olyan módon „beárnyékolt” tagja. Térjünk vissza a „titkosszolgálati véleményezéshez”: a jelölések véleményezése valóban nem tartozik a titkosszolgálatok hatáskörébe, de azt nem lehet demagóg, populista nyilatkozatokkal hangoztatni, mert a dolgok némileg mégis másként állnak. Ilyen összefüggésben utalhatunk arra, hogy Romániában van egy olyan hatóság, amelynek nagy szerepe van a feddhetetlenség, illetve az összeférhetetlenség megállapítása tekintetében, nevezetesen az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI). Köztudott, hogy a hatályos törvényes előírások tekintetében előbb-utóbb minden egyes tisztségviselőnek (de nemcsak) át kell esnie az ANI szűrőjén, és aki azon fennakad, sokszor utólag lemondásra kényszerül, sőt a későbbiek során sem tölthet be tisztségviselői funkciókat (legalábbis egy bizonyos ideig nem). Nos, a kormánytagok is lehetnek elméletileg esetleg összeférhetetlenek vagy akár érdekütközésnek a „szereplői”. Tehát akkor túlzás azt állítani, hogy nem szükségeltetik valamelyes típusú vagy jellegű átvilágítás. De menjünk tovább: vannak olyan kormánytagok, akik hivatalból tagjai a Legfelsőbb Védelmi Tanácsnak (CSAT). Azok esetében óhatatlanul ki kell zárni a nemzetbiztonsági kockázatot, s meg kell győződni arról, hogy nem jelent-e valamelyes kockázatot a szigorúan titkos vagy bizalmas információkhoz való hozzájutás. (Például a NATO-tól származó információk.) Erre vonatkozóan létezik egy jogszabály, nevezetesen a 2002/585-ös kormányhatározat, amely rendelkezik azon feltételek teljesítéséről, amelyek esetében kibocsátható az úgynevezett biztonsági bizonylat (certificatul de securitate), vagy a minősített információkhoz való hozzáférhetőségi engedély. Nos, ezek kibocsátása elképzelhetetlen bizonyos ellenőrzések, vizsgálatok elvégzése nélkül, például az adott személy vitathatatlan lojalitásának a tekintetében, vagy jelleme, szokásai, különböző kapcsolatai stb. vonatkozásában. Az erre vonatkozó eljárások pedig az arra kijelölt biztonsági hatóságra (ADS) hárulnak, és megvan a maga szerepe az Államtitkot Képező Információk Országos Törzskönyvi Hivatalának (ORNISS) is. Nehezen képzelhető el ilyen körülmények között, hogy kormánytag lehet olyan személy, aki nem szerepel az ORNISS nyilvántartásában, illetve nem rendelkezik az általa kibocsátott bizonylattal vagy engedéllyel. Tehát azzal kérkedni, hogy a mi „boszorkánykonyhánkban”, mármint a kormánypártéban dől el a kormányfő vagy a kormánytagok kinevezése, enyhén szólva túlzás. Ilyen összefüggésben emlékeztetnénk arra is, hogy több mint egy évvel ezelőtt a kormánypárt által kormányfőnek javasolt személy kinevezésével nem értett egyet Klaus Johannis államelnök, s a szociáldemokraták kénytelen-kelletlen rákényszerültek egy másik jelölt nevesítésére. (Okkal és joggal feltételezhető, hogy Johannis államelnök nem „önfejűen” járt el, hanem hallgatott valakikre, azaz szem előtt tartotta valakik véleményét is.) Nem idetartozik, legalábbis közvetlenül nem, de meg kell említenünk, hogy a magas rangú tisztségviselők átvilágítása amolyan követelmény Európa-szerte. Sőt: Magyarországon a minap a kormánypárti képviselők kivonultak az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának rendkívüli üléséről, arra hivatkozva, hogy az LMP képviselő asszonya, Szél Bernadett jelenléte akár „nemzetbiztonsági kockázatot is jelent”, mármint a napirenden szereplő témakör okán. Amúgy Szél Bernadett annak idején átesett a legszigorúbbnak nevezhető C-típusú átvilágításon. Mondhatná bárki: ahány ház, annyi szokás. Lehet, de mégsem hinnénk, hogy e tekintetben a romániai gyakorlat lazább és nagyvonalúbb lenne, mint a NATO többi tagállamában. Hecser Zoltán